Időről-időre felmerül a kérdés, hogy vajon a gépek, a technika nem fogja-e helyettesíteni a tanárokat? Azok, akik finanszírozzák az oktatást persze vágyakozva gondolnak erre már a rádió megjelenése óta, mások meg komoly fenntartásokkal vagy éppen félelemmel. Most nekem is eszembe jutott ez a kérdés, amikor rátaláltam a Photomath nevű mobil alkalmazásra (IDE KATTINTVA). Az alkalmazás, ami iOS-re és Androidra is ingyenesen elérhető bármilyen nyomtatott matematikai képletet, egyenletet szépen lépésről lépésre megold. Közben még magyarázatot is fűz az egyes lépésekhez, ráadásul magyarul. Az egyszerű egyenleteken túl elbánik a magasabb matematikai koncepciókkal, szögfüggvényekkel, komplex számokkal is. Ha pedig ez így van, akkor vajon mi szerepe lehet a matektanárnak? Érdemes-e begyakoroltatni azokat a megoldási módokat, amiket a telefon egy pillanat alatt kiad? Ha van egy ilyen eszközünk, akkor nem kellene átgondolni, hogy mit és hogyan tanulunk.

Egy olyan projektet szeretnék bemutatni, amit a Digitális Témahét keretében valósítottunk meg az iskolában. A lényege, hogy a diákok Sway-ben készítettek a Föld történetének fontos pillanatairól bemutatót, majd ezeket helyeztük el a folyosón az idővonalnak megfelelően. Megvallom, amikor elsőként találkoztam a Sway-jel nem értettem, hogy mi olyan nagyszerű benne. Tény, hogy az esztétikailag elmaradottaknak (és én is ilyen vagyok) segít azzal, hogy csak kevés lehetőségből lehet választani és maga a rendszer készíti el a kinézetet, de ezt azért egy Powerpoint sablon is tudja. Azután hamar kiderült, hogy a Sway nagy előnye, hogy mindenféle eszközről jól olvasható, jól látható. Ideális tehát arra, ha olyan dolgot akarunk készíteni, amit mobilon fognak nézni.

Sokan és sokat beszélnek mostanában a migráció kérdéséről. Ez nem meglepő, az viszont kicsit igen, hogy ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) azt tapasztalom, hogy a diákok fejében (mint ahogy a felnőttek fejében is, vagy az én fejemben éppen) elég sok, néha egymásnak ellentmondó gondolat kavarog. Talán ezért kifejezetten hasznos néha megpróbálni a tényekhez, adatokhoz visszanyúlni - főleg, ha érdekesen és interaktívan kutathatóan tálalják ezeket az adatokat. Az Independent pont ilyen oldalt mutat be, ahol bármelyik országra kattintva megtudhatjuk, hogy honnan pontosan hányan érkeztek az adott országba. Kiderülhet elég gyorsan például, hogy Mauritius-ról összesen 65-en érkeztek Magyarosrszágra. De ez persze csak a jéghegy csúcsa, érdekes lehet a migráns populációt különböző országokban összehasonlítani. A térkép IDE KATTINTVA található.

Iskolánkban önismeret témaetet tartottunk, ahol a diákok egy blogot készítettek 13 éves vagyok címmel. Érdemes akár magát a végeredményt is megnézni (ITT LEHET), e most csak egy aprócska részét szeretném bemutatni. Felvetettem pár fiúnak, hogy mi lenne, ha MineCraftban készítenék el álmaik iskoláját. Három nap komoly munka után ITT lehet látni a végeredményt. Láthatóan szabad utat engedtek a képzeletünknek, de nagyon keretek közé is szorították magukat és a végeredmény (szerintem) kifejezetten impresszív lett. Mégis, ahogyan a zen mesterek is mondják, a célnál talán még értékesebb volt számukra az odavezető út, mert nagyon komolyan együtt kellett működniük, hogy el tudjanak készülni.

A mindennapos testnevelés kapcsán gyakran felmerülő panasz, hogy nincs elég terem és a diákoknak (főleg a kisebbeknek) így a tanteremben kell tornázniuk. Van azonban, ahol a tantermi torna nem csak szükség, hanem kifejezetten javallt foglalkozás. A kisiskolásoknak akár a 45 percet végig koncentrálni is reménytelen lehet, hasznos, ha minél gyakrabban megmozgatjuk őket. Ebben segít GoNoodle oldal (IDE KATTINTVA ahol olyan videókat és a videókon feldataokat találhatunk, amik mozgásra serkentik a gyerekeket. Mindezt vicces, vidám karakterekkel, játékosan. Nincs más dolgunk, mint a projektoron kivetíteni a videót és már mehet is a gyakorlat.

A történelem tanításában csak ritkán van arra lehetőség, hogy igazán nagy, igazán átfogó képet adhassunk. A nodegoat nevű adatelemző alkalmazással most erre nyílik lehetőségünk. Az oldalon (többek között) egy olyan interaktív térképet is találunk, ami bemutatja a Wikipediában szereplő összes csatát (IDE KATTINTVA). Az oldalon szűkíthetjük az idősávot és természetesen nagyíthatunk is. Az egyes pontokra kattintva megkapjuk azt is, hogy melyik wikpedia bejegyzésre utalnak.

A projektpedagógia kifejezetten sikeres, főként, amikor a 21. századi képességek fejlesztése a cél. A klasszikus tanulással szemben (tanár beszél - diák hallgat), a projektekben együttműködnek a diákok, közösen ötletelnek, megoldásokat keresnek problémákra és meg is valósítják azokat. Nem könnyű azonban nyomon követni, hogy kinek mit kell éppen csinálnia, milyen feladatok vannak, hogyan áll egy összetettebb munka. Természetesen erre is van digitális megoldás, a projekt menedzser rendszerek. Korábban már bemutattuk a Basecamp nevűt, aminél kicsit macerás volt az ingyenességet megszerezni. Az Asana esetében (ITT TALÁLHATÓ) nem kell levelezgetnünk, 15 fős csoportokig teljesen ingyenesen használható. Ha a diákok projektekben dolgoznak, érdemes egy próbát tenni vele.

Nagyon sokszor írtuk már le, hogy egy kép felér ezer szóval, de tény, hogy a képek nagyon sokat segíthetnek a tanításban. Akár azért, hogy a saját frontális előadásainkat színesítsük, akár azért, hogy a diákok keressék, használják fel őket, de akár azért is, mert elkészíthetünk vele egy Pecha Kucha sablont, amihez azután a diákoknak kell megtartania az előadást (akár felelés helyett). A képek megtalálásában segíthet a Magyar Digitális Képkönyvtár (IDE KATTINTVA), ami az Országos Széchenyi Könyvtár kezdeményezésére jött létre. Nagyon sok kép van itt, szerencsére alaposan felcímkézve és csoportosítva.

Egyre többször hangzik el, hogy mennyire fontos a programozás tanítása és az is, hogy mennyire hasznosak lehetnek ebben a robotok. Valóban, a kódolás steril világa helyett sokkal motiválóbb, ha egy kézzel fogható, mozgó dolgot irányíthatnak a diákok. Ebben lehetnek nagy segítségre a LEGO robotok. A gond csak az, hogy egy-egy ilyen készlet nem olcsó és kevés olyan iskola van, ahol akár egynél több is lenne belőlük, nem hogy annyi, ami egy szakkörnek, akár egy teljes osztálynak elég. Az Open Roberta Lab ebben jelenthet megoldást. Az oldalon (IDE KATTINTVA) választhatunk, hogy egy valódi robotot akarunk-e irányítani (Bluetoothon keresztül) vagy egy szimulációban akarunk-e programozni. Könnyen csinálhatunk olyan foglalkozást, amiben a diákok többsége a szimulációban dolgozza ki a részletes programot, majd azt utána sorban kipróbálják a meglevő robotukon.

Játék és művészet 45 percben. Ezt próbálhatjuk ki, és szervezhetjük meg a Google Cultural Institute oldalán, ahol pl. a British Museum termeit járhatjuk be, ráadásul 3D-ben (ráadásul IDE KATTINTVA). Ebből igen könnyen készíthetünk játékot, hiszen nem kell mást tenni, mint előre lejárni a termeket, majd útvonalat leírni a duiákoknak, és kérdéseket feltenni - pl. melyik a legrégibb váza az adott teremben, és mikor készült, vagy milyen hétköznapi használati tárgyak láthatóak egy vitrinben. Meg fogunk lepődni, hogy az ilyen kevéssé izgalmas rejtélyeket is milyen szívesen fejtik vissza a diákok!