Mivel a virtuális osztálytermek kínálata folyamatosan változik és elég bizonytalan bármelyik hosszútávú fennmaradása, úgy döntöttem, hogy az idén megpróbálom a SkyDrive-t használni virtuális osztályteremként. A Ning-en eltöltött 6 év után világossá vált, hogy a kommunikációs csatornák (pl. fórum és chat) szinte teljesen kihasználatlanok voltak, erre már legalább 2 éve a Facebook-ot használjuk (gyorsabb és biztosan célt ér az üzenet). Szükségem volt tehát arra, hogy információkat osszak meg a kurzussal kapcsolatban (pl. fontos linkek, tananyagok, kiadott fénymásolatok stb.), de erre már nem működött jól a Facebook, mert villámgyorsan eltűnik az információ, ráadásul keveredik mindenféle közlés. A lapozás után elmesélem, hogyan épül fel az új osztálytermem (és bár csak két hete kezdődött az év, azt kell mondanom, hogy eddig egész jól működik),

A Microsoft PIL Akadémia második évadának záró konferenciáján rengeteg izgalmas előadást hallhattunk a TeachMeet-en. Ezért úgy döntöttünk, hogy a legérdekesebbekről külön-külön is írunk. Számomra az egyik legzseniálisabb ötletet Ullrich Balázs latintanár hozta, aki a tavalyi PIL Akadémia tagja volt, és a 21. századi készségeket segítségül hívva próbálta meg a szinte lehetetlent: ötödikesekkel megszerettetni a latint! Ehhez egy blogot indított, kerettörténetet talált ki (amelyben a gyerekeket eladták rabszolgának és a félév során fel kell szabadítaniuk magukat), ehhez a történetet is elkészítette, majd erre fűzte fel a félévet. Természetesen itt sem ment minden zökkenőmentesen, nekem nagyon tetszett az az ötlet, hogy a beadott feladatok értéke devalválódott - azaz ha valaki egy nap alatt elkészítette, az 1000 sestertiust kapott érte, de másnap már csak 800-at. Zseniális! A blog ITT TALÁLHATÓ, hátha mást is megihlet, én már gondolkodom valami hasonlóban jövőre!

Az elmúlt három napban volt szerencsém részt venni az e-Twinning konferencián Lisszabonban. Ez az az EU-s projekt, amiben több országból dolgoznak együtt iskolák mindenféle projekteken, nem csak program, hanem verseny is, minden ország megválasztja a legjobb projektjeit, majd egy EU-s zsűri, dönt, hogy mik voltak az év legjobb kezdeményezései. A konferencián mutatták be a győzteseket, valamint műhelymunkákra is sor került. Az eredményhirdetésből látható volt, hogy nem lehetetlen jó e-Twinning projektet csinálni, kell hozzá egy megfelelő (EU-s szinten is jól hangzó) alapötlet, nagyon sok kitartás, pár lelkes kolléga, az eredmény pedig gyakran várakozáson felüli. Ebben a cikkben azonban az egyik műhelyről szeretnék beszámolni.

A horvát Arjana Blazic és a belga Bart Verswijvel által tartott foglalkozáson a 21. századi készségekről és az azokhoz kapcsolódó webes eszközökről volt szó. Az izgalmas az volt ebben, hogy többnyire külön-külön beszélnek egyikről vagy másikról. Sokat lehet hallani és olvasni a 21. századi készségekről, főként elméleti szinten. Milyen is egy digitális bennszülött, milyen egy digitális polgár? Hogyan kellene kinéznie? Milyen készségekkel kellene rendelkeznie? Az ilyen előadások után az ember általában megállapítja, hogy hát bizony az lenne a jó, ha így lenne, de aztán mindennek nem sok következménye lesz a mindennapi munkában. A másik típus, amikor egy műhelyfoglalkozáson sorra mutatják az eszközöket, megtanuljuk, hogy melyikben hova kell kattintani, de hogy ezek milyen pedagógiai elvek mentén használhatók, milyen fejlesztési célokra, arról már nem hallunk. Arjana és Bart előadása azonban nagyszerűen ötvözte a kettőt, több mint száz eszközről volt szó, de a pedagógiai célok köré csoportosítva, ezek IDE KATTINTVA találhatók meg.

(Mai írásunk vendégposzt, Tóth Zsuzsanna tollából, aki Finnországban töltött pár hónapot, és arra kértük, ossza meg olvasóinkkal, hogy egy lelkes, kezdő tanárnak milyen útravalót nyújt a finn oktatási rendszer - a szerk.)
A Comenius tanárasszisztensi program keretén belül 13 hetet töltöttem a finnországi Kauniainenben. Az asszisztensi program részeként órákon asszisztáltam, angolt, magyar nyelvet tanítottam, és kulturális előadásokat tartottam. A fogadóiskolámban, a Kasavuoren kouluban szerzett tapasztalataimat kívánom most bemutatni, s ebből következtetéseket levonni.
A finnek nagyon nyitottak minden újdonságra: igyekeznek iskoláikat a legkorszerűbb technikai felszereltséggel ellátni, a 21. századi elvárásoknak megfelelően kompetenciákat fejlesztő, a diákok autonómiájára építő és változatos órákat tartani, valamint nem feledkeznek meg a legfontosabb, az emberi tényezőről: a tanárokról sem.

Lassan egy éve tartó pedagógiai projektem első öt részében azt próbáltam elmesélni, hogy miért gondoltam azt, hogy új módszerekkel és mást lehet érdemes tanítani, mint eddig, illetve bemutattam, hogy ennek az új rendszernek milyen elemei voltak. Addig jutottunk legutóbb, hogy a diákok saját tanulási útvonalukat megtervezhetik, bármit beadhatnak, amit szeretnének, és kapcsolódik az angoltanuláshoz, illetve bemutattam egy értékelési rendszert (pontrendszert), amely segítségével kiküszöböltük a negatív értékelést, és gyakorlatilag korlátlan lehetőséget biztosítottam a diákoknak. Ebben az új rendszerben szintén sokkal nagyobb felelősség hárult a gyerekekre, hiszen ők (is) irányíthatták a saját tanulásukat. Éppen ott tartottunk, hogy adva van 2-3 hetente 80 diák, akik 80 különböző tanulási útvonalon 80 különböző állomásra érnek el. Hogyan kérjük ezt számon?

Aki az utóbbi negyven évben tanult pedagógiát, valószínűleg találkozott már a tanulási célok Bloom-féle osztályozásával (részletesebben magyarul ITT). Lényege, hogy a gondolkodási tevékenységeket hat jól elkülöníthető és egymásra épülő részre osztja ezek a következők: felidézés - megértés - alkalmazás - elemzés - értékelés - létrehozás. A legalacsonyabb szintű az ismeretek felidézése, a legmagasabb új dolgok létrehozása. Mindegyikre szükség, a sorrend nem értéket, hanem csak növekvő komplexitást jelez.

Az IKT eszközöket használva is érdemes azon elgondolkodnunk, hogy az egyes alkalmazások a tanulás milyen szintjét, milyen szeletét szolgálják hatékonyan. A Google kereső például a felidézés eszköze, az Excel inkább az elemzésé és az értékelésé. Szerencsére mások is elgondolkodtak már ezen, így készült el például egy 70 oldalas tanulmány is a digitális Bloom taxonómiáról (ITT TALÁLHATÓ). Ha nincs kedvünk hosszan olvasgatni, akkor érdemes megnézni egy prezit (IDE KATTINTVA) a webkettes eszközök Bloom-rendszeréről.

A Comenius tanárasszisztensi program keretében 13 hetet töltöttem Finnországban. Ez idő alatt egy turkui szakközépiskolában angoltanárként ismerkedtem a finn oktatással és ellátogattam egy általános iskolába is. Néhány érdekesség:
• Finnországban az oktatás mindenki számára ingyenes. A diákoknak általános iskolai tanulmányaik befejezéséig az állam ingyen biztosítja a tankönyveket, az iskolai étkezést és a bérletet is. Az ingyenes étkezés a középiskolás évek alatt is biztosított. Az ebéd egészséges és friss alapanyagokból készül, változatos és nem hiányozhat a salátabár, rozskenyér és tej a főétel mellől. (Rengeteg érdekesség a lapozás után - a szerk.)

Az átalakuló oktatási rendszerünkben megjelent a tanári felügyelet, és a tanárokat támogató rendszer szükségessége is. Tény, hogy kevés olyan iskolarendszer van, ahol a tanárok olyannyira ellenőrzés nélkül dolgozhatnak, mint nálunk, de mégis sokaknak kellemetlen hangzású a szakfelügyelő megjelenése. Pedig a szakmai támogató rendszernek nem kell ellenségnek lennie, sőt kifejezetten segítheti is a IKT használat, a 21. századi pedagógia elterjedését. A texasi Robyn Hrivnatz (akivel tavaly nyáron Seattle-ben volt szerencsém találkozni) munkája pontosan ez. Arról kérdeztük, miként is működik a szakmai támogató rendszer náluk.

TB: Elmondanád, hogy mi a munkád, pontosan mivel is foglalkozol?
Robyn: Az elmúlt 13 évben oktatással foglalkoztam, tanítottam felső tagozatban és középiskolában, természettudományt és angolt. Jelenleg a texasi Richmondban a Lamari Független Egyesített Iskolakerület alkalmazásában vagyok oktatás technológiai szakértőként, négy iskolában (felső tagozat és gimnázium) segítem az új technikák alkalmazását. Szakmai segítséget adok a tanároknak és IKT eszközöket is felhasználó foglalkozásokat tervezek, amiket az iskolában használnak fel.

Sokat és sokan beszélnek arról, hogy milyen is a tinédzserek viselkedése, mit miért tesznek, illetve hogyan változik az életük a digitális világ terjeszkedésével. Én mindig érdeklődve hallgatom, olvasom ezeket a beszámolókat, de mindig marad bennem némi hiányérzet: vajon mit gondolnak erről maguk a tinédzserek? Hogyan viszonyulnak ők maguk ehhez az élethez, illetve miként látják a felnőttek szerepét ebben a körben? Erről igazán hiteles beszámolót csak maguktól a gyerekektől kaphatunk. Szerencsére elkészült egy film, amely pont ezt adja meg nekünk: bekukkanthatunk egy tinédzser online életébe - egy pszeudo-szerelmi történet keretén belül. IDE KATINTVA megtekinthető a mű, melynek címe Csongi és Barna Samu írta és rendezte, aki maga is rendszeresen aktív tinédzser. Érdemes végignézni, szerintem sokkal hitelesebben mesél az online-offline világ kapcsolatáról, mint bármilyen kutatás!

A PISA felmérések között találtunk egy érdekeset, amely nem csupán a nyomtatott szöveg olvasását méri, hanem a „képernyőről” olvasást, avagy a digitális szövegértést is. A lapozás után összefoglaljuk az angol nyelvű PISA gyorsjelentés legfontosabb és legérdekesebb eredményeit. A tanulság pedig az, hogy a digitális olvasás már külön készségnek számít, amelyben sajnos a magyar diákok nincsenek az élmezőnyben. Lássuk a részleteket!