Az elmúlt években a pszichológiában egyre fontosabb szerepet kap az önkontroll. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az volt az egybehangzó vélemény, hogy a kiegyensúlyozott psziché, a sikeres élet kulcsa az önmegvalósítás és az önbecsülés, de az utóbbi években ezek mellett (vagy ezekkel szemben) egyre több szó esik az önkontrollról, az elhalasztott jutalmazásról mint fontos (legfontosabb) tényezőről. Miről is van szó? Remekül foglalja ezt össze Joachim de Posada előadása (magyar felirattal is IDE KATTINTVA). A ma már klasszikus pillecukor kísérletet ismerteti:

Gyűlnek a szakértők a Skype listánkba. Pár nappal ezelőtt hirdettük meg, hogy szeretnénk egy listát összegyűjteni olyan szakértőkről, akik hajlandóak egy tanórára, egy projektbe 10-20 percre bekapcsolódni, beszélgetni a diákokkal. A listára ITT LEHET feliratkozni, vagy felírni egy ismerőst. A dolog kaláka rendszerben működik, aki hozzáad egy szakértőt, az megkapja az összes listáját és megívhatja őket az órájára. Ez alatt a pár nap alatt már több mint huszonöt szakértő gyűlt össze. Van köztük:

Izgalmas új programmal bővül hamarosan az Office csomag, a Sway segítségével minden eddiginél könnyebben lehet látványos oldalakat összeállítani. A programba beírhatunk szöveget, beemelhetünk videókat, képeket és mindezt egy tetszetős, modern elrendezésben kapjuk meg. Jelenleg béta tesztelésben van, de hamarosan mindenki számára elérhető lesz. Megmutatjuk, hogy mit lehet vele csinálni, készítettünk egy Sway-t a 21. századi tanulásról.

Az előző két cikkünkben (itt és itt) bemutattuk, miként tanultak a diákok egy történeten keresztül az energia fogalmáról. A befejező részben a munkájuk értékeléséről és a projekt tapasztalatiról lesz szó. Tanultak egyáltalán? Többet vagy kevesebbet? Növelte a motivációjukat a játékos keret? Megpróbáltuk alaposan kideríteni. Végezetül arról is szó lesz, hogy tanárként milyen volt végig csinálni ezt a harminc órát kitevő projektet.

Előző cikkünkben bemutattuk azt a kerettörténetet, amivel az energia témakörét feldolgoztuk diákjaimmal összesen 13 egyenként 80 perces óra alatt. Most arról lesz szó, hogy miként is zajlott maga a tanulás, tanári előadás, tananyag és dolgozatok nélkül.

Az elmúlt három hétben diákjaimmal különleges módon dolgoztuk fel az energia témakörét. A célom az volt, hogy a diákok találják érdekesnek az anyagot, saját kíváncsiságuk mozgassa őket. Végül olyan rendszerben tanultak, ahol nem volt dolgozat, nem volt megadott tananyag és a projekt során nyomozniuk is kellett egy titkos társaság után. Három részben mutatom be, hogyan is zajlott az egész, az első részben bemutatom a kerettörténetet, a másodikban a tanulás rendszerét és a felhasznált eszközöket, az utolsóban pedig a projekt eredményeiről számolok be.

Eredetileg a Visme nevű oldalt szerettem volna bemutatni (ITT TALÁLHATÓ), amivel látványos infografikákat, animált oldalakat készíthetünk könnyedén. Az oldal használata elég könnyű, rá lehet jönni mindenre. Az ingyenes lehetőségek között is sok ikon és kép van és magunk készíthetünk diagramokat is. az egyes elemeket animálhatjuk is, igazán látványossá téve a grafikánkat. Úgy gondoltam a legjobb lesz, ha az oldal bemutatásához magam is készítek egy infografikát, így született az alább látható, ami a kifordított osztályterem működését mutatja be.

Gyakran hangzik el, hogy a mai gyerekek mennyire mások, mint amilyenek akár mi magunk voltunk. De lehet, hogy igazán mélyen nem is változott olyan sok dolog. Sokunknak lehet ismerős az alábbi részlet Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című könyvéből, de hogyan hangozhatna ma?

A 21. századi tanár cikksorozat és (ha lehet annak nevezni) pedagógiai kísérlet egyre több kollégának segít. A minap egy ajkai tanárnőtől kaptunk egy nagyon nedves levelet, amit közzetészünk most. Tesszük ezt azért, hogy segítsünk (talán némi megerősítést adjunk) azoknak, akik szintén kipróbálnák, vagy már használják, de éppen egy kevésbé sikeres szakaszát élik a programnak :) Íme, tehát Boglárka levelének fontos részletei:

"Többek között elolvastam a 21. századi tanár című 6 részes összefoglalóját is, az ennek a végén található címén és biztatásán felbátorodva gondoltam úgy, hogy "klaviatúrát ragadok", és írok pár sort (hogy megírjam, hogy ez ) - vezetett el oda, hogy ma például egy ilyen véleményt kaptam az egyik tizedikes diákomtól: "Tanárnő tetszett kérni, hogy értékeljük a módszert. Először is nagyon-nagyon tetszik Tetszik, hogy szabadságot ad, hogy mindenki azt csinálhatja, úgy csinálhatja, ahogy neki könnyebb, ahogy jobban tudja. De mégis önállóságra nevel. Nagyon jó, hogy eldönthetjük melyik nap számolunk be vagy írunk szódolgozatot vagy mikorra fordítunk, különösen jó hogy figyelembe veszi, hogy még van jópár tantárgyunk, hogy közben sportolni járunk stb. És ad időt. Nincs stressz, nincs ,,jaj most mi lesz, hogy lesz" érzés. Tudjuk, hogy amikorra tudjuk megtanuljuk kapunk pontot és a 3 hét végén ötöst. Azt hiszem nem tudjuk eléggé megköszönni a tanárnőnek, hogy ennyire lelkes és ezzel minket is lelkessé tesz. Hogy figyel ránk, hogy mindig csak jót akar. Szeretem azt is az órákban, hogy nem kell egész órán csak ülni és írni, hanem szókártyázunk, megnézzük a térképen, kirakózunk, párban, csoportban dolgozunk. Nem hiszem, hogy lehetséges ennél jobban olaszt tanítani Köszönöm szépen a többiek nevében is ... (folytatás a lapozás után!)

A játékosítás (gamification) a 21. századi pedagógia egyik kulcsszava. Sokan sok mindent értenek alatta, vannak, akik számítógépes játékok használatát oktatási célra, mások pedig annak a motivációnak a beépítését a tanulásba, ami az elszánt játékosokat jellemzi. A Classcraft alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ) ötvözi ezt a két szemléletet. A klasszikus értelemben vett játékról van szó, ami mégis nagyon erősen kapcsolódik a tanuláshoz. Az ingyenesen használható rendszer lényege a következő: