Ki ne bánt volna meg az életében valamit? Akármit? Bármit? Ebből készült egy (angol nyelvű) kutatás, amit egy interaktív térképre csaptak nekünk. IDEKATTINTVA a térképen egy-egy országot kiválasztva kérhetünk újabb és újabb bánatot. Érdekes lehet mondjuk egy-egy országot kiválasztani (van egy csomó magyar is), és kisebb órai kutatást végezni arról, hogy ki mit bánt meg. Természetesen az angol nyelvtan tanítására (az óhajtó mondatok kapcsán) adja magát nagyon az oldal, de a tartalom is iszonyatosan érdekes lehet, végtelen és izgalmas.

Lassan harmadik hónapja van digitális oktatás a középiskolákban és jól érezhető, hogy mindenki egyre kevésbé viseli az egészet. Már tavasszal is lehetet érezni az év végére valami erősen depresszív hangulatot az online órákon, a tanár-diák kapcsolatokban és pont jókor jött a szünet. Most a hangulat szintjén nagyjából ugyanott vagyunk, csak még kilátástalanabbul, hiszen senki nem tudja, meddig tart még ez így, két napig vagy a tanév végéig. Amikor megpróbáltam végig gondolni, hogy mitől is olyan nehezen működő vagy nehezen viselhető az online tanítás diáknak és tanárnak egyaránt, eszembe jutott, amit Akhilleusz mond az Odüsszeiában:

Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak

Tavaly év végén mutattuk be a Digitális Tanulás Kézikönyve című anyagunkat és ehhez kapcsolódóan az anyagot megvásárlóknak webináriumokat is tartottunk. Az alkalmak jellemzően a digitális Tanulás Kézikönyvéhez kapcsolódtak, annak tematikáját követték. Sokan kérték, hogy valamilyen módon folytassuk ezt a sorozatot, ezért dolgoztuk ki a TanárBlog Akadémia tavaszi évadát 2021-ben. Ebben most egy 8 órás digitális tananyagot, összesen nyolc webináriumot, workshop-ot, egy konferenciát, TeachMeet-eket, személyes konzultációt kínálunk egyetlen csomagban! Részletek a lapozás után!

Mai cikkünk Szűcs László vendégposztja, fogadjátok szeretettel!

Volt egyszer egy magyar diák, aki csak 20 évesen kezdett el angolul tanulni. A nem túl jó nyelvérzékű diákot viszont olyannyira megfogta a kommunikáció, az angol nyelv és nem utolsósorban a tanárának a történetei, hogy nem egész 10 évvel később már Washington DC-ben a Retorikai Világbajnokságon a világ legjobbjaival együtt versenyzett (természetesen angolul). Az a diák én voltam, a történet pedig a sajátom.

Ugyan a sokak által megjósolt nagy virtuális valóság forradalom elmaradt az oktatásban és a padokban sem a fejükön ormótlan szemüvegekkel ülnek a diákok, az tagadhatatlan, hogy érdekes technológiáról van szó. Annak, hogy a tanításban használjuk eleddig a szükséges szerkezetek ára és a technikaieszközök bonyolultsága volt az oka. Ugyan jópofa lehet egy VR panoráma öt percre az órán, de ha ehhez sok százezer forintért kell eszközöket venni és órákon át programozni, az embernek nincs kedve belevágni. Ezen változtathat egy kicsit a Panoform (IDE KATTINTVA) és a Google Cardboard (EZ ITT VAN) kombinációja.

Digitálisan nem lehet rendesen tanítani – hangzik el gyakran. És valóban, nem lehet feleltetni, dolgozatot íratni, de még a diákok figyelmében sem lehet biztos a tanár. A tanárok, akik között visszatérő panasz, hogy milyen eszköztelenek a diákokkal szemben, most még jobban meg vannak fosztva mindattól, ami lehetővé tette a tanítást számukra. Fogadjuk el, digitálisan nem lehet rendesen tanítani, de talán tovább is mehetünk, meglehet, sehogy sem lehet rendesen tanítani, legalábbis nem úgy, ahogyan addig azt megszoktuk. Főként az elitgimnáziumok végzősei között fordul elő gyakran, hogy kihagynak egy vagy több napot az iskolából – mert tanulni akartak. Mi van, ha az iskola valójában már régóta nem a tanulás színhelye, hanem csak egy kargó-kultusz?

Mai cikkünk vendégposzt! Köszönjük szépen Berta Beátának!

A különböző módszertani honlapok bejegyzései alapján a játékosítás egyre népszerűbb módszer a tanításban. Négy évvel ezelőtt próbáltam ki először, majd a digitális oktatás viszontagságai újra eszembe juttatták, hogy újra nekifuthatnék. Ebben a cikkben a következőket járnám végig, kifejezetten szubjektív tapasztalatokra alapozva, a sikerek mellett a nehézségeket sem hallgatva el: kinek való ez a tanulási forma; mit nyerhetnek vele a diákok; mit nyerhetnek a tanárok.

A TanárBlog Digitális Tanulás Kézikönyve egy 10 modulból álló videókkal, letölthető dokumentumokkal, eszközökkel, módszertani tippekkel és trükkökkel telepakolt anyag, ami minden tanárnak segít abban, hogy eligazodjon a digitális kor útvesztőjében és izgalmasabb, érdekesebb, hatékonyabb órákat tartson online és offline egyaránt. Az anyaghoz csatlakozva azok számára, akik megvásárolják webinárium sorozatot is szervezünk, ahol az egyes modulokhoz adunk kiegészítést, hátteret, lehetőséget a megbeszélésre, beszélgetésre. A webináriumra külön is vásárolhatók jegyek, de az anyag megvásárlásával mindenki jogosult részt venni rajtuk. A 10 modul a következőképpen épül fel:

Sok teher nehezedik a pedagógusokra a digitális munkarend újra-beköszöntével. A TanárBlogon folyamatosan próbálunk ötleteket, tippeket adni, sőt most már a 10 modulos Digitális tanulás című tananyagban lépésről lépésre segítünk megtervezni egy tanulási időszakot hibrid- vagy teljesen online környezetben. Mivel rengeteg tanárral vagyunk napi- vagy heti Facebook kapcsolatban, van egy mondat, amit gyakran hallunk, és mindig is zavart. Először idegesített, de most, jobban belegondolva, nagyon elszomorít. És amiről szó van: amikor a digitális tanulásról/tanításról és annak tervezéséről van szó, nem ritkán ez a válasz: 'Mindez nagyon szépen hangzik, de érdekelne, hogy lehet 35 fős csoportnak a mai viszonyok között hatékonyan tanítani digitálisan.' Eddig a mondat ... és hogy miért elszomorító? Több okból is.

A digitális munkarend ismét a középpontba került, hiszen sokan kényszerülnek otthonról tanítani és tanulni. Kétségtelen, hogy az iskolák nagyobb része tett lépéseket az oktatás megszervezéséért, ám ezek gyakran adminisztratív lépések (pl. olyan keretrendszert kell használni, ahol lehet a ki- és a belépéseket logolni, vagy szabályozzák, hogy az órák max. 80%-át szabad megtartani online, vagy éppen kötelező a diákoknak bekapcsolt kamerával részt venni az órán, ellenben igazolatlan hiányzásnak számít). Mindezzel nem is lenne persze baj, hiszen ez (is) fontos szerepe egy iskola vezetésének. Ugyanakkor, minél jobban sikerül az eredeti, 'offline' szabályozást a digitális térbe átültetni, annál inkább fejlődnek ezen szabályok elkerülésére is a mechanizmusok (mondjuk a diákok részéről). Azonban, ha valóban tanulás történik (nem csak tanítás), kisebb eséllyel veszítjük el a diákokat, mintha csak a formális megfelelésre törekvő 'teljesítés'. Az alábbiakban összegyűjtöttünk nyolc olyan jelet, amelyek alapján könnyebb eldönteni, hogy 'formális teljesítés' vagy 'tanulás' történik. Természetesen megoldást is kínálunk, a Digitális tanulás tananyag (IDE KATTINTVA).