Spell up - vicces játék a Google-től
Nyelvoktatás - 11 éve
Érdekes játékot talált ki a Google, a neve Spell up és a lényege annyi, hogy egy hatalmas szópiramist kell építeni. Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, hogy a játék által felolvasott - egyre bonyolultabb - szavakat elbetűzzük. Vizuálisan nagyon szép, letisztult a játék felülete, látható, hogy mi mit jelent, nem kell sokat töprengeni azon, hogyan is kell ezt játszani. A játék maga egy idő után monoton, és a betűzés mint műfaj azért elég korlátozott (már ami a nyelvtanulói hozadékát illeti). Kipróbálni (főleg kezdőbbeknek) és csiszolni a kiejtést azért feltétlenül érdemes (természetesene mikrofon kell hozzá, mivel bele kell beszélnünk a programba).
Elsősorban az angol tanításában lehet hasznos kiegészítő a Google drive-hoz a Read and Write nevű. Telepítéséhez
Hogy ez eddig nem jutott eszembe! - gondoltam magamban, amikor a napokban a Google streetview alkalmazás segítségével próbáltam megnézni, hogy hová is kell mennem egy megbeszélésre másnap. Elkezdtem virtuálisan sétálgatni a környéken, és hirtelen rádöbbentem, hogy mennyi információt ad egyetlen helyszín. Miért nem csinálok ebből tananyagot? Mert esetleges, hogy mikor, hol mi van éppen - válaszoltam magamnak. Aztán meglett a megoldás: mi van akkor, ha egy képernyővideó készítő alkalmazással felveszem a Streetview-n bejárt útvonalat egy videóra, és az lesz a tananyag? És ez lett! Nem egészen 5 percnyi munkával sikerült olyan részletgazdag tananyagot készíteni, amelyről akár egy óráig lehet beszélni. Részletek a lapozás után.
Nagy örömmel számolunk be mindig magyar kezdeményezésekről, ezért is izgalmas a Word Nerd nevű alkalmazás, amelyet a napokban kezdtünk el tesztelni. Az elv nem bonyolult: szólistákat kapunk (illetve gyárthatunk), amelyekből feladatokat generál a rendszer, majd ezekért egy játékosított szisztémában pontokat, jutalmakat kapunk. Egy picit barangolva az oldalon (amely
Milyen angolos projektet tudnánk adni a nyárra angolul már valamelyest beszélő (író) diákjainknak? A válasz egyszerű: nevezzük őket a New York Times nyári kommentversenyére. A szabályok egyszerűek (annyira nem egyszerűek, de megtanulhatóak): minden pénteken felteszik nekünk ugyanazt a kérdést: Mi érdekelt legjobban a Times hírei közül a héten? Bármire írhatunk bármit. Lehet egy képre reflektálni, vagy éppen egy vezércikkre kiakadni. A legjobb írásokat keddenként megjelentetik a Times-ban. Szóval, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy ki szeretne megpróbálni a New York Times-ban publikálni, lehet, hogy még a nyári melegben is sikerül némi érdeklődést szítani a diákokban. Nevezne csak tinédszereknek (13 és 19 év között) lehet. Részletek a
Sokaknak volt régen levelezőpajtása a Szovjetunióból, az oroszórák talán legérdekesebb része volt ez. (Nagyszerű emléket állít neki Papp Gábor Zsigmond
A 19 pencils oldalt nézegetve (
A brit Guardian lap kezdeményezése az az online újságíró kurzus és applikáció, amit StoryMaker névre kereszteltek. Az elsődleges cél érezhetően az volt, hogy eszközt adjanak olyanok kezébe, akik nem könnyen tudják hallatni a hangjukat, talán ezért is készült el az angol mellett arabul az applikáció. A projekt oldala
Érdekes játékba akadtam a minap. A lényege annyi, hogy egy rövid audiórészlet alapján el kell döntenünk, hogy milyen nyelven beszélnek. Elég érdekes, meglepően tanulságos (pl. az, hogy az urduban egész angol kifejezések vannak - ennek az okairól is jót lehetett beszélgetni), és még csiszolja is a hallást. Az oldal neve a
Nyelvtanárként sok fejtörást okoz, hogy a diákoknak hogyan segítsünk a helyes, célravezető, igényes írásbeli kommunikáció elsajátításában. Mi a jó? Majdnem minden tanár szeretné, ha diákjai képesek lennének választékosan, jó stílusban írni. De vajon helytelen-e ez a cél és inkább egyszerű, tömör írásokra lenne szükség? Ezt a dilemmát hangosítja ki a 




