avagy: Maker arzenál: a szervo-motor

A fizikai programozás agy előnye, ha nem csak a monitoron történnek meg a dolgok, hanem a fizikai valóságban is. Ezért izgalmasabb robotokat, mikrokontrollereket programozni a legtöbb gyereknek (és felnőttnek is) mint csak a biteket kergetni a monitoron. Már sokszor volt szerencsém látni azt az örömöt, ami a készítőket eltölti, amikor a valóságban valóban létrejön az, amit ők megterveztek. A legnagyobb élményt az adja, ha beprogramozott dolog egyszer csak mozogni kezd, tulajdonképpen életre kel. Ehhez nincs szükség feltétlenül drága robot készletekre, egy aprócska szervo-motor is megteszi. Az ilyen motorok pár száz forintért szerezhetők be (például ITT) és könnyedén irányíthatók Arduinóval vagy éppen micro:Bittel.

Rengeteg digitális eszköz elérhető az IKT iránt fogékony tanárok számára. Sőt, kimondhatjuk, hogy soha nem fognak kifogyni azon újdonságok, amelyek megkönnyíteni kívánják a munkánkat. Olyannyira így van ez, hogy mi, amikor a tanárblogot mintegy 10 évvel ezelőtt elindítottuk, komolyan tartottunk tőle, hogy egész egyszerűen ez a világ nem képes egy napi frissülésű portált eltartani ötletekkel. Most, több könyv és 5000+ cikk után azt látjuk, hogy ha egész nap kizárólag erről írnánk, és napi tíz cikket tennénk közzé, akkor is örök lemaradásban lennénk. A kérdés azonban mostanában már más. Sokkal fontosabbá válik az, hogy hatékonyan tudjuk a számunkra megfelelő eszközöket kiválasztani. A lapozás után 10 szempontot ajánlunk, amelyeket érdemes átgondolni mielőtt egy alkalmazást elkezdünk az osztályteremben használni. Öt ebben a cikkben, további szempontok a folytatásban.

Ahogy egyes metálzenekarok is néha adnak erőstés nélküli, unplugged koncertet itt a TanárBlogban is bemutatunk olyan ötleteket, amikhez semmilyen komoly technikára, számítógépre nincsen szükség. Most éppen egy olyan játékot, ami az összeadást és az osztást segít gyakorolni, kellően kaotikus és mozgalmas, minimális előkészítéssel és tíz perc alatt lezavarható. Remek bemelegítő játék lehet vagy elővehetjük akkor, ha eg kicsit mozgatni akarjuk a diákokat az óra közben.

A házi feladat mindig nehéz kérdés, főleg abban a pontrendszerben, amit én (is) használok. Ez ugyanis feltételez felelősségtudatot, és biztosít autonómiát - abban a tekintetben, hogy a diákok nem csak abba szólhatnak bele, hogy hogyan tanulnak meg valamit, hanem arról is dönthetnek (bizonyos keretek között), hogy mit szeretnének megtanulni. Mondanunk sem kell, hogy ez - főleg a pontrendszer bevezetését követő szakaszban - arra sarkallja a diákokat, hogy olyan feladatokat válasszanak, amelyek könnyen mennek - így lehet sok pontot szerezni. Komoly lépés (mit lépés, Bob Beamon-szerű ugrás), amíg afelé is elmerészkednek, ami nehezen megy. Ebből adódik gyakran, hogy ha egyszer sikerült megtanulni pl. a hivatalos levelet angolból, akkor minden szinten kapok attól a diáktól akár 3 hivatalos levelet is. Ennek a helyzetnek a megoldásában segíthet a Házi feladat bingó, amire a lapozás után mutatok egy példát.

Univerzális konvertert ajánlunk ma, amely (ITT TALÁLHATÓ). Rengeteg mindenre jó, például szöveget lehet bináris kóddá alakítani és vissza, de bármilyen mértékegységet, ruhaméreteket is simán megfejt. Arról nem is beszélve, hogy akár morze kódot is bármikor visszafejt. Iskolai kincskereső, felfedező játékokhoz kiváló shortcut, ha már fáradtak vagyunk egy újabb titkosírást kitalálni.

Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot! - írja Eszterházy Péter, diákjainkat pedig gyakran ilyen helyzetbe hozzuk. Gyakran azért nem csinálnak meg jól egy feladatot, mert nem egyértelmű, hogy pontosan mit is várunk el tőlük. Fokozottan igaz ez a kreatív feladatok, projektek, önálló munkák esetében. Az értékelőtáblázatok alkalmazása segíthet ezen a problémán. Az ilyen táblázatokban szerepelnek az értékelés szempontjai és azok egyes szintjeinek rövid leírása is. (Írtunk ilyenekről ITT és ITT). Most a Microsoft Teams rendszerbe került be a lehetőség, hogy ilyenekkel segítsük a diákok munkáját, megmutatjuk, hogyan lehet használni:

Kincset keresni mindenki szeret, ha ezt ráadásul egy varázslatos kütyüvel teheti, az még jobb. A micro:bit mikrokontrollerek erre adnak remek lehetőséget. Ezeken a kis szerkezeteken ugyanis van Bluetooth rádió is, aminek nem csak a jeleit, hanem a jelerősségét is megkaphatjuk. Maga a rádió maximum 40 méterre hat el, de minél közelebb vagyunk hozzá, annál erősebb lesz a jel. Az alábbi két programmal ezt használjuk ki, hogy elrejtett kincseket keressünk. Az egyik programot (radio_ado_2) kell az elrejtendő eszközökre rakni és az A és B gombokkal beállítani, hogy hányas számú legyen az adott kincs (az A gomb eggyel növeli az értéket, a B visszaállítja 1-re).

Pár hónapja írtunk már a Flipgrid alkalmazásról (IDE KATTINTVA), amivel videókban kommunikálhatunk. A videók egy közös felületen jelennek meg, reagálhatnak egymásra, egy beszélgetésfolyamot hoznak létre. A jó hír, hogy mostantól a Flipgrid Office365 azonosítóval (ami minden iskola minden diákja és tanára számára ingyenesen elérhető) ingyen és bérmentve, teljes funkcionalitással használható. Sokat volt szó arról, hogy a most felnövő generációknak már a videó az elsődleges médiuma, ezt használja ki ez az alkalmazás.

Az internet adta lehetőségeket próbálja kihasználni, és a felhasználók számára tálalni az internetes jogtudományi enciklopédia (IDE KATTINTVA látogatható meg), amelyben egy lelkes(nek tűnő) csapat készít szócikkeket mindenki épülésére (az MTA kezdeményezésére, és a honi jogi egyetemek bevonásával). Bár az ötlet első hallásra kiváló, azért a téma hossza és szélte felvet némi kérdéseket, de - ki tudja - hátha sikerül ezzel is megbirkózni. Elvégre az első enciklopédisták is szépen a dolgok végére jártak. "A szerkesztők célja: Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak."

Amikor egy tanár nekiáll száítógépeket (mobilokat) használni az óráján, jellemzőan a következő fejlődésen megy át: 1) De jó! Ezekkel az eszközökkel remek teszteket tudok csinálni! A diákok azonnali visszajelzést kapnak, versenyezhetnek, amitől nő a motivációjuk! majd ezt követi a 2) Teszteket a diákok is tudnak csinálni! Sokkal jobban megtanulják a dolgokat ha nekik maguknak kell teszteket összerakniuk! És így még nekem is valamivel kevesebb dolgom lesz!

A 2. fázist aztán gyakran csalódás követi, a diákok által készített tesztek ugyanis gyakran csapnivalóak és minden olyan tünetet mutatnak, amiktől ezek az automatizálható tesztek rosszak. A kérdések vagy teljesen triviálisak, vagy olyan részletekre, irreleváns adatokra kérdeznek rá, amiknek a valódi megértéshez nem sok köze van. Mi lehet a továbbfejlődés?