Mondogatjuk egy ideje, hogy a mesterséges intelligencia és a vibe-kódolás egy új oktatási paradigma lehetőségét adja meg. A tanárok számára a használható (IKT) eszközöket csak a fantáziájuk korlátozza, semmi más. Ez persze nem mindig jelenti azt, hogy könnyebb lenne a tanítás, sőt, hiszen kitalálni, hogy mire is lehetne szükségünk gyakran a legnehezebb feladat. Vannak olyan pontok, ahol teljesen egyértelmű, hogy az AI és a vibe-kódolás mekkora segítség lehet, ilyen például a feladatok generálása. A régi szép időkben mindenféle tantárgyból fontosak voltak a feladatgyűjtemények, legyen szó matematikáról, nyelvi gyakorlásról vagy akár genetikáról a gyakorláshoz jól jöttek ezek a könyvek, amikben sorjáztak a feladatok, nem egyszer az otthoni munka, egyéni gyakorlás is ezekből történt, de ezek korlátozták azt is, hogy miből és hány feladat áll a rendelkezésünkre. De mi lenne, ha léteznének a személyes tanári igényeinkre szabott és korlátlan feladatgyűjtemények? Megmutatjuk, hogyan lehet ilyet csinálni.

Nemrég hívták fel a figyelememet a Detekto anyagaira IDE KATTINTVA érhetőek el. Végigpörgetve az oldalt az látszik, hogy tényleg nagyon sok, érdekes tematikájú tananyag található itt. Multimédiás, interaktív tartalmakat találtam, 12 fejezetben összeszedve - álhírek, minőségi hírek, kritikai gondolkodás és gyanús tartalom ellenőrzése alfejezetekre bontva. Őnállóan mindegyik anyagra fel lehet építeni egy foglalkozást, vagy óravázlatot, és első betekintésre kiválan használhatóak. Nézzétek meg, próbáljátok ki!

Eleddig főleg arról írtunk, hogy miként lehet egyszerű, vagy egyre összetettebb weboldalakat kódolni. Ehhez többnyire a html környezetet és a Javascript programozási nyelvet használtuk. Vagyik használta a mesterséges intelligencia, hiszen mi magunk egy bitnyi kódot sem írtunk, hanem abban segített nekünk a ChatGPT, a Gemini vagy éppen Claude. A vibe-kódolásra is igaz, hogy evés közben jön meg az étvágy, körülnéztem, hogy miknt lehetne ezeken a kereteken kicsit túllépni.

Természetesen megint egy pedagógia helyzet volt az, ami miatt mesterséges intelligenciát ragadtam. Hetedikes diákoknak tanítottam 3D tervezést és a TinkerCad oldalon terveztek is maguknak állatfigurákat, de jó lett volna ezekkel kezdeni is valamit. Kinyomtatni nem feltétlenül lett volna értelme mindegyiket, jó eséllyel csak műanyagszemetet termeltem volna, de valahogy jó lett volna mégis használni a modlleket. Arra gondoltam, hogy jó lehetne egy lóverseny szerű játék, amit a saját modelljeikkel játszhatnak, de ilyet már az eddig megszokott technológiával nem lett volna könnyű megcsinálni. Mutatom, mi lett a megoldás.

Diákjaimmal az agy működéséről tanultunk és azon töprengtem, hogy miként lehetne közel hozni, kézzel foghatóvá tenni a számukra az agy működésének különlegességeit. Azt szerettem volna, hogy ne tanári irányítással, hanem kisebb csoportokban tudjanak dolgozni, a kísérleteket ne kelljen sokat magyarázni. Természetesen a vibe-kódolás volt a megoldás. Két óra megfeszített munkával készült el a Pszichológiai labor benne öt könnyen kivitelezhető, de izgalmas kísérlettel.

Már nekem is nehéz visszaemlékeznem rá, de valamikor 2001 környékén kötöttem szorosabb barátságot a Macromedia cég Flash nevű alkalmazásával. Akkor kezdtem el a Sulinetnél a biológia rovat vezetőjeként dolgozni és kerestem egy olyan programot, amivel könnyen tudok animációkat csinálni, azt gondoltam ugyanis, hogy egy internetes oldalnak többnek kell lennie, mint amit egy nyomtatott lap adni tud és az, hogy a képek meg is tudnak mozdulni pont ilyen dolognak tűnt. Az első animáción, amit készítettem egy 500 millió éve élt őslény úszott át a képernyőn.

Aztán egye jobban fejlődött a Flash és vele együtt én is, kiderült, hogy nem csak animálásra használható, hanem a saját programnyelvével, az Actionscripttel még interaktívvá is tehetőek a dolgok. Így már még izgalmasabbnak tűnt a dolog és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a Flash programozásba, bármiféle komolyabb programozási ismerete nélkül. Az egyik legkomplexebb program, amit készítettem egy idegi hálózatokat szimuláló programocska volt. A felhasználók szabadon rakhattak le és köthettek össze idegsejteket, ezzel működtetve egy kagyló két érzéksejtből és két izomból álló rendszerét. Emlékeim szerint egy héten át dolgoztam minden délután és éjszaka rajta. A végeredményen még lehetett volna javítani, de én már nem bírtam cérnával, amúgy is elég jól használható volt a tanórán is.

Aztán először megszűnt a Sulinet, majd a Flash is. Ma már nem elérhető a cikk, emlékét megőrizte a Wayback Machine (IDE KATTINTVA), de az animáció ott sem elérhető.

Nagyon sok dolgot változtatott meg az AI megjelenése az iskolákban, ezek közül az értékelés az egyik elsődleges. A házidolgozatnak egyre kevésbé van értelme, senkinek sincs kedve a ChatGPT által írt szövegeket olvasgatni, főleg javítani. Még a rendes dolgozatok esetében is elterjedt, hogy a diákok stikában lefényképezik a dolgozatot a mobiltelefonjukkal, aztán elküldik az AI-nak, hogy oldja meg. Még nagyobb a kísértés, ha úgynevezett nyitott könyv dolgozatot akarunk íratni, olyat, amihez bármilyen forrás, az internet is használható. Miközben pont az ilyen típusú dolgozat tudná jól ellenőrizni, az olyan típusú tudást, ami a leginkább szükséges lehet már a közeljövőben is, éppen az AI jelenléte miatt. Ahogyan fejlődik a mesterséges intelligencia, egyre magasabb szintű feladatokat lesz képes jól megválaszolni, már most sem könnyű olyan középiskolás feladatot találni, amire ne lenne képes. Természetesen visszatérhetünk a papíron írt dolgozatokhoz a lezárt szobában, csak úgy még távolabb kerül az, amit ellenőrzünk attól, amire majd később a diákoknak valóban szüksége lesz.

Egyre több helyen van az iskolában 3D nyomtató (a szépemlékű Digitális Oktatási Stratégia szerint már mindenhol többnek is kellene lennie), de nem mindig könnyű kitalálni, hogy mire lehetne jól használni. Nem egy iskola van, ahol ugyanazt az egy kulcstartót nyomtatják már évek óta, a győztes csapaton ne változtass elvet követve. Valószínűleg fals elvárás, hogy mindenki képezze ki magát profi 3D modellezővé, de szerencsére az internet tele van izgalmas és 3D nyomtatásra kész dolgokkal. A most bemutatott gyűjtemény például a világ nagy múzeumainak gyűjteményéből tartalmaz egészen megdöbbentő mennyiségű modellt.

Így év elején adja magát, hogy az aktuális év számával is játszunk egy kicsit. Ráadásul 2025 kifejezetten izgalmas szám, ami sokféle szempontból is érdekes. Készítettünk egy kis prezentációt erről, az alábbiakban letölthető, bátran használható akár évindító órákhoz is.

Hiába vagyunk Kodály országa, gyakran van az az érzése az embernek, hogy a zene mostoha tantárgy a magyar iskolákban. Eleve a készségtárgyakkal együtt a könnyű és ezért nem annyira komolyan vehető tárgyak közé van sorolva. A tantervben a hangszeres zene alig jelenik meg és miközben a diákoknak a NAT szerint több száz népdalt kellene fejből tudniuk mire befejezik az iskolát, a valóság ettől távol van. Az sem segít, hogy a tananyag fő hangsúlya a klasszikus és a népzenén van és miközben a diákok nagy része tulajdonképpen non-stop hallgat zenét, arról az órán szó sem eshet.

Fájdalmasan marad ki a tanulásból a zeneelmélet, pedig ez sokaknak, főleg a matematikai gondolkodásban jobbaknak lehetne nagyon izgalmas. Az pedig, hogy a diákok maguk írjanak zenét már fel sem merül, pedig ez, a közös zenélésen túl igazi élmény lehetne.

A LEGO DUPLO nagyobb kockákból áll, a kisebb gyerekeknek találták ki, de ha felnőttek a gyerekek, remek csapatépítő eszköz lehet belőle. IDE KATTINTVA a LEGO Alapítvány hat kis kártyája angol nyelven, mindegyiken egy-egy jópofa feladt, amihez csak hat DUPLO kocka kell. Csapatépítésre, jégtörőnek, kreativitás fejlesztőnek nagyon jók lehetnek ezek a feladatok szinte bármilyen korosztálynak.