Nincs hangosabb és fontosabb kérdés a 2024-es tanév kezdetekor, mint a mobiltelefonok használata, szükségessége, elvétele, 'tiltása', korlátozása. Ebben sokan (mi is) és sokszor megnyilvánultak, én most arra gondoltam, hogy nem jogi (jogos-e), logisztikai (kivitelezhető-e) vagy éppen emberi jogi (alapjog-e a telefon), netán közgazdasági (ki fogja kifizetni a megrepedt képernyőt) oldalról közelítenék, hanem megpróbálom azt körüljárni, hogy mire is lehet használni a telefont, és valójában mire használják az iskolában. Ehhez a Tanárblog Facebook csoportjában kértem tippeket, ahol a digitális pedagógia és a tanítás iránt elkötelezett pedagógusok beszélgetnek egymással - igen aktívan! - így nem csoda, hogy 1 nap alatt közel 100 válasz jött, sok kommentben 3-4 felhasználási mód is. Ezekről szeretnék most szólni, de úgy, hogy mindezt hozzákötöm az iskola digitalizációjának szintjeit leíró, ismert és bevett ún. SAMR modellt, és megpróbálom meghatározni, hogy az iskolai mobilhasználat jellemzően melyik szinten van jelen, 'bővíti', vagy 'átalakítja' a tanítás folyamatát. Mindegyik szintnek két al-szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. lássuk hát, mire jutottam.

A nagy Kahoot!-láz idején sok tanár hamar rájött arra, hogy az online kvízek használata akkor a legkényelmesebb, ha azt a diákok állítják össze. Magam is adtam ki ilyen feladatokat, amiben kvíz kellett készíteniük például az összefoglaló órához. A végeredmény szinte mindig lehangoló volt. Nem sokban különböztek attól a burgonya fajtákra kérdező kvíztől (megnézhető IDE KATTINTVA), amit egyszer kifejezetten viccből raktam össze. A kérdések többsége adatokra, szavakra, magukban lényegtelen részletekre kérdezett rá. Ilyesmik mint: Milyen magas a Kékes? A) 1014 m B) 1015 m C) 1016 m. Egy újabb érdekes adat! – mondhatná rá Galla Miklós.

Lassan harmadik hónapja van digitális oktatás a középiskolákban és jól érezhető, hogy mindenki egyre kevésbé viseli az egészet. Már tavasszal is lehetet érezni az év végére valami erősen depresszív hangulatot az online órákon, a tanár-diák kapcsolatokban és pont jókor jött a szünet. Most a hangulat szintjén nagyjából ugyanott vagyunk, csak még kilátástalanabbul, hiszen senki nem tudja, meddig tart még ez így, két napig vagy a tanév végéig. Amikor megpróbáltam végig gondolni, hogy mitől is olyan nehezen működő vagy nehezen viselhető az online tanítás diáknak és tanárnak egyaránt, eszembe jutott, amit Akhilleusz mond az Odüsszeiában:

Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak

Börleszk filmekben fordul elő, hogy amikor a szereplő már elbotlott, arccal belesett a sárba és átment rajta egy autó, akkor még az autó platójáról a téglák is a ráömlenek. Remek komikus hatás, mindenki a térdét csapkodja nevettében. Ami most az iskolákban történik, az sokban hasonló, de mégsem tűnik igazán viccesnek. Éppen hogy összeszedte magát az iskola a digitális munkarend után, ami csak a minisztériumból nézve volt diadalmenet, amikor nyakunkba szakadt egy újabb probléma: a hibrid oktatás. Hibrid oktatás alatt azt értem, amikor vannak, akik jelen vannak a tanteremben és vannak, akik csak online. Ez a helyzet olyankor állhat elő, ha egy diák karanténba kerül (például azért mert nem fertőzött, de elsődleges kontakt) vagy amikor a tanár van csak online jelen (például azért mert egészségügyileg veszélyeztetett). Ez a szituáció újabb kihívásokat teremt, amikkel bizonyos tekintetben még nehezebb megbirkózni, mint a tisztán online tanítással.

Havassy András írása

A hasonló (általam ismert és kipróbált) tesztfelületek közül a Socrative-ot választottam rendszeres használatra. (A többi program, amelyekkel különböző mélységben megismerkedtem: Kahoot, Quizizz, wizer.me, Spiral, Quizalize, illetve még néhány, amelyek vagy egyből fizetősek vagy nem voltak elég érdekesek ahhoz, hogy mélyebben beléjük ássam magam.)
A Socrative választását az is motiválta, hogy ezt ismertem meg először (egy tanítványomtól hallottam róla!). Ha az ember elkezd nagy mennyiségben teszteket gyártani, akkor elég nehéz átköltözni egy másik felületre és ott újra gyártani (átmásolni) az anyagokat. Persze megtettem volna, ha találok jobbat, de nem találtam.

Engedd be a mobiltelefont az órára! Nem arról van szó, hogy a gyerekek folyamatosan a mobiljukat nyomogassák az órán és nem is arról, hogy mostantól minden órán, miden tárgyból mindenkinek telefonoznia kellene, hanem arról, hogy ezeket az eszközöket, amik gyakran többet tudnak, mint az iskolai informatika labor gépei, kár lenne nem kihasználni. A legjobb persze, ha van hozzá internet elérés is, akkor használhatjuk a Kahoot! kvíz alkalmazást (ITT ÍRTUNK RÓLA), vagy feltehetünk kérdéseket a Socrative segítségével (erről ITT). Használható a mobil arra is, hogy azzal készítenek képeket, filmeket a iákok, amiket azután otthon vagy később az informatika teremben vágnak meg és küldenek el neked. Nem kell adatkapcsolat a Google Science Journal nevű alkalmazása kísérleti eszközzé varázsolja a mobiltelefont (ITT MUTATTUK BE).

Majdnem egy éve írtunk a Mentimeter nevű eszközről (ITT), amivel sokrétű visszajelzést kaphatunk az órán a diákoktól. Készthetünk vele a Kahoot!-hoz hasonló kvízt, feltehetünk a Socrative-hoz hasonlóan kérdéseket, de még ennél is többet is lehet vele csinálni skáláktól a szófelhőig. A mostani újdonság, hogy egy ingyenes bővítménnyel közvetlenül a Powerpointba is integrálhatjuk a Mentimeter eszközeit. Ehhez az ITT TALÁLHATÓ bővítményt kell a Powerpointhoz hozzáadni.

Izgalmas eszköz a Flipgrid (ITT TALÁLHATÓ), ami új utakat mutathat az oktatásban. Sokat mondogattuk már, hogy a videómegosztók megjelenése legalább akkora forradalom, mint a könyvnyomtatás feltalálása volt és ennek következtében az élő beszéd, a mozgókép mint információforrás egyre jelentősebb lesz, míg az írott szöveg szerepe hátrébb szorul. Diákjaink, ha praktikus információkra van szükségük elsőként a YouTube-on keresnek, csak az után jön a Google, a könyvtár pedig már eszükbe se jut. Minden eddiginél könnyebbé vált videókat készíteni és megosztani másokkal, még komoly számítógép sem kell hozzá, elég egy kicsit okosabb telefon is. A Flipgrid ezt használja ki, videókban kommunikálhatunk adott témák köré csoportosítva.

Havassy András írása

A tanév utolsó óráján megkértem diákjaimat a szokásos év végi kérdőív kitöltésére. A válaszok önmagukban is értelmezhetők, de többet mondanak a háttér – az órák menetének, munkaformáknak és módszereknek – ismeretében. Ezekről szól a blog korábbi bejegyzéseinek többsége. A kérdőívezés részletesebb leírása és a korábbi adatfelvétel eredménye itt olvasható.

A kérdőív kitöltését egy rövid magyarázat előzte meg (miért kérem, nem kötelező, névtelen, néhány praktikus információ).

Érdekes, hogy az oktatást milyen sokféleképpen lehet látni. Általános iskolai találkozón, egy rég nem látott padtársam kérdezte, hogy én vajon készülök-e az óráimra. Igen – mondtam gyanútlanul (és kicsit büszkén). – Hát ez baj, ezért tart itt az oktatás. – jött a sokkoló válasz. - Elég nagy szégyen, ha valakinek ennyi év tanítás után is még készülnie kell az órákra. És – lássuk be – valahol, az ő világában talán ez a gondolat logikusnak tűnik. Aztán minap egy kedves ismerősöm Facebook posztját olvasva gondolkoztam el ismét azon, hogy ugyanazt a kérdést mennyire különbözően látjuk. Arról szólt az írás, hogy teljesen felesleges tableteket adni a diákok kezébe, bőven megfelelne egy e-olvasó, hiszen rendes digitális tananyag úgysincs, a könyvek kiváltására pedig tökéletesen alkalmas, és még a szemnek is kellemesebb, mint egy tablet kijelzője.