Vajon mi működik az oktatásban, mit érdemes bevezetni, milyen innováció 'ragad meg'? Ezek mind olyan kérdések, amelyek minden tanárt, szülőt (jó esetben iskolaigazgatót és fenntartót). Foglalkoztatnak. Bárcsak lenne egy olyan gyűjtemény, amely megmondja, hogy mibe érdemes belevágni a fejszénket. Ebben a cikkben egy olyan hatalmas meta-kutatást mutatunk be, amely sorra vesz 30 különböző lehetslges pedagógiai innovációt, és három szempontból elemzi: mennyire drága a bevezetése, mennyire megalapozott a tudományos háttere, illetve milyen hatása van - hány hónapot 'tesz hozzá', vagy éppen 'vesz el' egy diák iskolai életéből. A lapozás után érdemes böngészgetni, mert remek ötleteket ad, és megnézhetjük, hogy mennyire hasznos az, amit éppen mi szeretnénk bevezetni. Az oldal angol nyelvű.

Kevés olyan agyzsibbasztó dolog van, mint amikor valamilyen adathalmazt kell megtanulni, de sajnos gyakran elkerülhetetlen. Ezeket tanítani sem túl szórakoztató, de tanulni talán még rosszabb. Most például a légkört alkotó gázok és azok tulajdonságai voltak ilyenek, amit a nyolcadikosoknak meg kellett tanulniuk. Szerencsére eszembe jutott gyermekkorom játéka az autóskártya és az is, hogy miként lehetne alkalmazni erre a helyzetre. Persze az ötlet könnyen alkalmazható bármilyen más dologra, aminél több adatot is meg kell tanulni.

Jó hír a gamifikáció iránt érdeklődőknek, és a nem érdeklődőknek sem rossz, szóval érdemes tovább olvasni! :) Az elmúlt időszakban egy Erasmus pályázatnak (#Gamifactory) köszönhetően intenzíven tudtunk dolgozni azon, hogy a tanári közösségünknek elkészíthessünk egy színes, izgalmas, szakmai csomagot a játékosításról (gamification) és kitekintésképpen a játékalapú tanulásról (Game-based learning). Ezt osztjuk most meg veletek most nektek!

Rengeteg kérdést, egyben lehetőséget hoznak életünkbe a ChatGPT-hez hasonló AI alkalmazások. Ezekről ír cikkében Kőműves Edina. Nagy örömmel osztjuk meg és ajánljuk írását.

A ChatGPT egy nagy nyelvi modell, amelyet az OpenAI fejlesztett ki, és a GPT-3.5 architektúrára épül. Ez a modell képes szöveges kommunikációra, és az emberekkel való interakcióra, hasonlóan egy chatbot-hoz. A ChatGPT a gépi tanulás és az AI (mesterséges intelligencia) területén található fejlett technológiák felhasználásával működik, és képes széles körű információkra adni választ a felhasználók kérdéseire.

Elindult a jelentkezés a Képességmátrix Óralemező Excel (KéÓEx) megszerzéséért (természetesen ez továbbra is nyitott, IDE KATTINTVA lehet nevezni). Azt találtuk ki, hogy mindent ingyen adunk ebben a képzési rendszerben, cserébe viszont némi 'munkát', befektetett energiát kérünk - aminek az eredményét megosztjuk a közösséggel, és közösen épülünk belőle. Alig pár óra alatt közel 170 jelentkezést kaptunk, ezt nagyon köszönjük! A KéÓEx-ért egyébként egy egyszerű jelentkezési lapot kell kitölteni. Ezután pár napon belül elküldjük az Excel-t, és a továbblépéshez egy pár kérdésből álló kérdőívet kell kitölteni - visszajelzést adni a felhasználásról. Ha nem működött valami, hiányzott belőle egy szempont, netán nem volt érthető egy elem, akkor közösen még jobbá tehetjük. Akik ezt a visszajelző kérdőívet is kitöltik, beléphetnek az digitális pedagógiai önfejlesztés eleddig példa nélküli világába :) - ahogy mi azt elképzeljük. A lapozás után az általatok feltett kérdésekre próbálunk meg röviden válaszolni a KéÓEx kapcsán.

Csak akkor kritizáljon, ha tud jobbat csinálni - hangzik el gyakran a nem éppen magasröptű internetes vitákban és ugyan igaz, hogy ahhoz sem kell tudni tojást tojni, hogy eldöntsük, melyik a záp, valami igazság mégiscsak van a dologban, egy kritika akkor ér valamit, ha azt is megmutatja, hogyan lehetne valamit jobban csinálni. Mi itt a TanárBlogon már pár hete erősen kritizáltuk, azt, amit a Belügyminisztérium tanári teljesítményértékelésnek nevezett el, de valójában sokkal inkább tűnik egy nagyon szoros póráznak, amin a tanárok még jobban foghatók és irányíthatók. Megírtuk, hogy mi a baj az alaphelyzettel, mik a konkrét bajok a tervezettel és milyen elvek mentén lehetne egy jobb, hasznosabb rendszert kiépíteni. Most még tovább megyünk, kidolgoztunk ugyanis egy olyan eszközt, ami lehetőséget ad arra, hogy valaki a saját óráit legyen képes értékelni elemezni. Ez az eszköz segítséget adhat ahhoz, hogy valaki meg tudja határozni, mi az, amiben esetleg fejlődnie kellene, mi az, amivel jobbá tudja tenni az óráit, de arra is hasznos lehet, hogy mások számára megjelenítse, milyen is egy adott óra.

Ostobaság lenne azt gondolni, hogy a tanároknak nincs szükség arra, hogy fejlődjenek, tanuljanak. Miközben a csapból is az folyik, hogy a 21. században milyen gyorsan változik a világ, milyen gyorsan strukturálóik át az, hogy mi a fontos, értékes tudás, azt állítani, hogy egy tanárnak bizonnyal elegendő, amit az egyetemen megtanult nem tűnik vállalható álláspontnak. A szakmai fejlődésnek az alapja pedig az, hogy tudjuk és lássuk, hogy állunk, mi az, amiben fejlődnünk kellene, egyszóval egyfajta állapotfelmérés, ha úgy tetszik értékelés. A tanári munkát értékelni, azt visszajelezni tehát szükséges, de nagyon nem mindegy, hogy miként. Korábban már írtunk arról, hogy milyen gondok vannak a Belügyminisztérium által meglebegtetett tervezettel, most arról töprengünk, hogy milyen lehetne egy ideális rendszer.

A politika számára sokszorosan nehéz terep az oktatás. Viszonylag sok pénzt felemészt (a skandináv országokban a GDP 8%-át, nálunk 5-öt sem), minden családot érint, szinte mindenkinek van vele kapcsolatban első kézből élménye, viszont a valós eredmények eléréséhez nagyon hosszútávú és alapos gondolkodás kell, az oktatáspolitika igazi dimenziói messze túlnyúlnak a politika jellemzően négy éves, választástól választásig tartó horizontján. Így válik az oktatás a látványos gesztuspolitizálás ideális terepévé, az érdemi intézkedések helyett a hangzatosak kerülnek előtérbe, így lesz sokkal több szó arról, hogy melyik író legyen a kötelező olvasmányok között, mint arról, hogy egy megváltozott világban milyen készségekre lesz majd szüksége a gyerekeknek és miként kellene az iskolának erre felkészítenie őket. Bő negyven éve az oktatáspolitika egyik kedvenc szava az elszámoltathatóság, azaz az igény, hogy a tanárok valamiképpen legyenek felelősek a tetteikért. Többek között ezzel a jelszóval vezették be az Egyesült Államokban a standardizált tesztelésnek azt a rendszerét, ami azóta látványosan rontott az oktatás helyzetén, de majdhogynem lehetetlenné teszi, hogy bármilyen másfajta oktatáspolitikáról egyáltalán szó lehessen. A Pintér-éra intézkedései tökéletesen megfelelnek ennek a mintázatnak, az évekénti mérések mellett a tanári önértékelésnek nevezett rendszer is elszámoltathatóvá kívánja tenni a tanárokat, úgy, hogy az a fizetésben is meglátszódjon. A tervezett rendszerrel sok probléma van:

Remek játékot ajánlunk ma, kicsit hasonlít a GeoGuessr nevű alkalmazásra, de az sajnos fizetős lett, regisztrálni kell rá - bonyolult. A Cityguesser(ITT TALÁLHATÓ ) egy kicsit kevésbé kidolgozott, egyszerűbb, mégis remekül hazsnálható - áén nylevtanításban szoktam kommunikáció, képek leírása, történetmesélés tanítására használni. Az ötlet nem bonyolult, ledobnak a világ egyes részein (választhatsz, hogy bárhol, de lehet szűkíteni Európa vagy Amerika nagyvárosaira, valamint van híres épületek, emlékművek játékmód is. Emellett ha szeretnénk osrszágokra koncentrálni (pl. Oroszország, Ausztrália stb.), ezt is megtehetjük. Ebben a játékban nem a Google Maps alapján navigálhatunk, hanem egy videót kapunk az adott városról, és ebből kell kitalálnunk, hol járunk.

Alig tértünk magunkhoz a COVID alatti online oktatás okozta sokkból, amikor egy újabb csapás érte a pedagógiát: megérkezett, és rohamosan terjed a ChatGPT, ismét újraírva mindent, amit az iskoláról, a pedagógia szerepéről gondoltunk. Eddig mondhattuk azt, hogy 'jó, jó a tesztek nem működnek az online oktatásban, de majd az esszék!'. Erre jön ez, és 20 mp alatt kiváló esszéket ír. Aztán gondolhattuk azt, hogy a kreativitás fejlesztése lehet a cél, de a ChatGPT szintén 20 mp alatt ír remek, érzelemdús verseket a macskák ellen Leonard Cohen stílusában. Mit nyerünk, mit vesztünk, és mi marad nekünk?