Amikor valaki a mesterséges intelligenciával próbálkozik, gyakran a csalódás az első élménye, nem úgy és nem azt csinálja a program, amit mi elvárnánk, hülyeséget beszél, hallucinál, esetleg csak trivialitásokat köp ki. Az első reakció, hogy akkor hagyjuk is a fenébe az egészet, de kár lenne ezt a remek eszközt ilyen könnyedén félredobni. Az AI egy eszköz, amit ugyanúgy meg kell tanulni használni, mint a krumplihámozót. Mutatunk egy olyan trükköt, amivel kifejezetten hatékonyan javíthatjuk az AI-tól kapott válaszokat.

Amióta a mindennapjaink részévé vált az mesterséges intelligencia, naponta több szár, de meglehet ezer erre a technológiára épülő oldal, alkalmazás jelenik meg. Ezek nagy része nem több egy jól vagy rosszul megírt promptnál, amivel az általános modellek (ChatGPT, Gemini, DeepSeek) futtatják. Az esetek nagy részében van az érzése az embernek, hogy ha egy kis fáradságot vesz és maga áll neki a mesterséges intelligenciával elérni ugyanazt, akkor sokkal jobb és a saját igényeihez sokkal jobban alkalmazkodó megoldást tud elérni.

Most azonban mégis egy olyan oldalt ajánlunk, ami 1000 tanításban használható AI eszközt mutat be, de mintha más lenne, mint a többi.

Sokan félnek í hangok klónozásától, és AI segítségével valóban nagyon kevés kell ahhoz, hogy valakinek a hangját tökéletesen lehessen reprodukálni. Az OpenAi talán még az elején kijött a hangklónozós technológiával a ChatGPT egyik korábbi verziójában, amit nagyon gyorsan vissza is vontak, olyan hatékonynak (túl hatékonynak) érezték. Nos, nem tudom, a társadalom azóta mennyivel jobban érett meg a technológiára, mindenesetre itt van, köztünk jár, és a hangunkon szólal meg. A lapozás után egy olyan alkalmazást mutatunk be, ahol ezt bárki ki is tudja próbálni. Bátorak előnyben :)

Hatalmas öröm számunkra, hogy egyre több olvasónk dönt úgy, hogy előfizet a TanárBlog-ra. Mivel az oldalt nem erre terveztük sok éve, ezért így alakult egy kis gabalyodás, amit most szeretnénk feloldani. Íme egy rövid előfizetői FAQ:

0. magyarázat videóban
Készítettünk egy rövid videót, ami elmagyarázza az előfizetés lépéseit, IDE KATTINTVA látható!

1. Hogyan tudok előfizetni?
Egyszerűen kattints egy cikkre, és ott egyértelmű lesz, hogy honnan kezdődik a fizetős tartalom. Itt a 'Kipróbálom' gombra kell kattintani, ennek segítségével tudsz a Donably oldalán regisztrálni, az egy perc alatt meg is van.

2. Oké, de akkor hogyan tudom elérni, amiért fizettem?
Egyszerűen, de máshogy: menj a főoldalra, válassz egy cikket, amit szeretnél elolvasni, majd kattints a címre. Itt megynyílik a cikk aloldala, és itt ismét a 'paywall'-ba ütközöl. De most nem a 'Kipróbálom' gombra kell kattintani, hanem a DONABLY regisztrációs adatokkal - felhasználónév/jelszó - kell belépned alul.

Miután a 'jelentkezz be' gombra kattintottál, itt megnyílik a Donably regisztrációs oldal, ide kell a Donably regiztrációs adataidat beírni.

5. Először regisztrálni szerettem volna, és csak utána előfizetni. Ezt lehet?
Sajnos nem. A Donably regisztrációval (és a havi előfizetés díjának befizetésével) tudsz a fizetős tartalamkhoz hozzáférni, azaz nincs ingyenes, de regisztrációhoz kötött csomag az oldalon.

6. Ha előfizettem március 24-én, és egy webináriumon szeretnék részt venni április 3-án, akkor márciusra ÉS áprilisra is elő kell fizetnem?
Nem, az előfizetés nem az adott naptári hónapra, hanem egy hónapnyi időre - 30 napra - szól. Azaz, április 24-ig él az előfizetésed, és addig minden szolgáltatásra további fizetés nélkül jogosult vagy.

7. Lemondhatom az előfizetést?
Természetesen igen. A Donably kezeli az előfizetéseket, számlát Prievara Tibor magánvállalkozótól fogsz kapni. És ha később meggondolod magad, újra bármikor vehetsz előfizetést.

8. Mi a helyzet a webináriumokkal, képzésekkel? Ha engem csak az érdekel, előfizetést kell vásárolnom?
Ez attól függ, hogy milyen webináriumról van szó. Vannak olyanok, amelyeket kizárólag előfizetőknek tartunk, és vannak olyanok, amelyek 'nyitottak', azaz előfizetés nélkül látogathatóak, de 'jegyet' kell rájuk váltani, jelenleg 2000 Ft egy ilyen jegy, és a jelentkezési lapon kell jelezned hogy ezt szeretnéd kérni.

Rengeteg lehetőség van arra, hogy AI segítségével gyorsabban, és sokkal jobb minőségben készítsünk el elég menő dolgokat. A mostani ötlet nem nagyon bonyolult, én képleírás tanítására aszoktam használni angolórán, érdemes rápillantani.

Ki emlékszik még a régi jó öreg RSS feed-ekre, vagy egyéb oldalakra, amelyek segítségével elmenthettük a kedvenc oldalainkat. Természetesen ez a szelete sem maradt érintetlenül a digitális világnak, megérkeztek az AI kihívók, amelyek (szerintük) újragondolják, és magasabb szintre emelik a linkgyűjtést. Izgalmas oldalak a lapozás után!

Rengeteget beszéltünk mi is arról, hogyan lehet hatékonyan komunikálni az AI chatbotokkal. Ahogy fejlődik a technológia, ennek a ódszertana is változik. Amikor az AI betört az életünkbe, sokan még azt gondolták, hogy a pormpotlás lesz majd a 21. század írástudása. Ez elég gyorsan megdőlt, hiszen pár hónap alatt annyival 'okosabbak' lettek ezek az alkalmazások, hogy egyre inkbb képesek voltak a 'sima' emberi gondolatokat is megfelelően kódolni. Ez egyre inkább igaz most is, olyannyira, hogy sokan a promptolás folyamatának teljes újragondolását sürgetik, és egy komplex segédletet adtak ki ehhez. a lapozás után ezt foglaltuk össze lépésről lépésre

Ahogyan fejlődik a mesterséges intelligencia, úgy hasonlít egyre jobban a varázslatra, már korábban is voltak olyan tulajdonságai, amikre nem volt könnyű racionális magyarázatot adni. Ilyen volt például, hogy jobban oldott meg matekpéldákat, ha azt mondtuk neki, hogy ő Picard kapitány a Star Trek filmekből, vagy hogy a téli szünetben lustábbnak bizonyult. Az utóbbi időben a képgenerálás fejlődött nagyot. Az egyik leglátványosabb változás, hogy most már sokkal jobban kezeli a szövegeket, valamit a karakterállandósággal is megbirkózik.

Teljesen új távlatok nyílnak meg a képgenerálásra, de a tapasztalat szerint nem minden utasítást kezel egyértelműen, kell némi próbálkozás, amíg az ember megtalálja azokat a stílusokat, amiket jól értelmez a rendszer. Ahhoz, hogy ne kelljen próba-szerencse módon ráakadni a jó megfogalmazásra, mutatunk egy gyűjteményt a bevált stílusokról.

Az egyik legkomolyabb akadálya, vagy nehézsége az AI használatának a regisztráció/bejelentkezés/autentikáció ördögi köre. Hasznos és jó, hogy az online térben is figyelni próbálunk a biztonságra. ugyanakkor ha 4-5 lépés előzi meg azt, hogy egy eszközt ki tudjunk akár először, próbálni, elmegy tőle a kedvünk gyakran. Ezért most kiválasztottunk 3 olyan AI-alapú ötletet, pedagógiai felhasználást, amelyek egészen biztosan jól működnek első próbálkozásra, nem igényelnek semmilyen előzetes tervezést, és így sokkal könnyebben. és hosszas előzetes tervezés nélkül is kiválóan alkalmazhatóak a tanórán.

Forradalmi időket élünk, ha csak más nem is, de a mesterséges intelligencia megjelenése csak az internethez vagy a számítógépek megjelenéséhez hasonló hatású. De nem csak a technikában zajlanak éppen forradalmak, talán kevésbé látványos, de az elmúlt húsz évben a társasjátékok világában is lezajlott egy igazi revolúció. Az úgy nevezett modern társasjátékok az ezredforduló táján jelentek meg és mára teljesen kiszorították a korábban a társasjátékok szinonimájaként kezelt őskövületeket, a Ki nevet a végén?-t vagy a Monopoly-t. A modern társasokban a hangsúly a játékélményen van, kicsi a szerencse szerepe, nem lehet kiesni, többnyire arra sincs lehetőség, hogy valaki reménytelenül lemaradjon. A modern társasjátékokban arra is figyelnek, hogy sokféle és izgalmas döntéssel szembesüljenek a játékosok, legyen lehetőség a taktikára és a hosszabb távú stratégiára is.

Ezek között az újfajta társasjátékok közül iskolateremtő volt a 2008-ban megjelent Pandemic, ami az első nagy sikerű kooperatív játék volt. A játékban világjárványokat kellett megállítania a játékosoknak közösen, tehát vagy mindenki nyer, vagy mindenki veszít. Egy ilyen játék azonnal kínálja magát az iskolai használatra, csak hát nem olyan könnyű hatékonyan bevinni az osztályba. Egy átlagos társas játékosainak száma legfeljebb öt, nagy ritkán nyolc, egy osztályban pedig lényegesen többen vannak. Lehetne megoldás, hogy csapatokban dolgoznak, de úgy nagy a veszélye annak, hogy sokan unatkoznak, amíg igazából a csapatból egy-egy gyerek játszik. A másik gond az idő, a komolyabb társasjátékok legalább két, de nem ritkán négy órán át is eltartanak, nem könnyű olyan iskolai helyzetet találni, főleg, ha 45 perces órákba vagyunk szorítva, amikor lehetőség van arra, hogy egy játékot végig játszunk.

A modern társasjátékok között nagyon sokféle témájút találhatunk, vannak, amik valamilyen történelmi időszakban vagy helyzetben játszódnak, vannak, amik valamilyen szakma működését játszák le, de ha mégoly csábító is, hogy ezeket tanításra használjuk, hamar kiderül, hogy a téma csak egy váz, ami a játékra rá van húzva. A Virtú ugyan a reneszánsz Itáliában játszódik, de hiba léenne azt gondolni, hogy abból bárki megtanul valamit az adott korról, ahogy a remek Clinic Rush sem alkalmas arra, hogy a biológiai ismereteket bővítsük. Ez persze nem is csoda, ezek elsősorban játékok, amiknek a célja a szórakozás és a jó játékélmény, nem a tanítás. Sajnos a kifejezetten tanítási céllal készített játékok pontosan az ellenkező végletbe esnek és többnyire nem túl izgalmasak játéknak, hanem valamiféle kvíz ilyen-olyan köntösbe bújtatott variációi. Így aztán korábbi próbálkozásaim, hogy társasokat vigyek be az órára nem voltak sikeresek.

A minap viszont megjelent egy olyan társas, ami nagyon kínálta magát arra, hogy a tanításban is szerepet kapjon, az egyik szerzője a Pandemicet is kitaláló Matt Leacock, természetsen kooperatív játék a témája pedig a klímaválság kezelése. A holnap társadalma című játékban a játékosok az USA, Kína, Euorópa és fejlődő világ vezetői, akik különféle rendelkezésekkel, projektekkel próbálják meg megelőzni a katasztrófát, elérni a karbonsemlegességet, amikor az emberi tevékenység már nem növeli a légkör szén-dioxid tartalmát. Ami kiemeli ezt a játékot sok más közül, hogy ebben kifejezetten cél volt az, hogy tudományosan megalapozott legyen benne minden, lehetőség szerint valósághű legyen benne minden. Ezt segíti az is, hogy minden kártyán egy-egy QR-kód is van, ami alaposabb, részletesebb leírást ad arról, amit a kártya tesz. A játék remekül működik, egyértelmű belőle, hogy a megoldáshoz globális együttműködésre van szükség, de az is erénye, hogy valamiféle apokaliptikus képet fest, hanem lehetőségeket kínál arra, hogy megoldjuk ezt a problémát. Tökéletes lehet a játék például a hamarosan érkező fenntarthatósági témahétre is.

A kérdés azonban továbbra is fennáll, hogyan lehet ezt jól használni az osztályteremben? Azt hiszem, sikerült egy elég jó megoldást találnom erre. A játékot négy csapat játszotta, akik az USA-t, Kínát, Európát és a fejlődő országokat irányították, egy-egy csapatban 4-7 diákkal. Mindenki kapott egy szerepet, ami meghatározta, hogy mit kell csinálnia. A miniszterelnök döntött arról, hogy az ország milyen projekteket hajt végre (milyen lapokat játszik ki), a külügyminiszter volt az, akim a többi csapattal egyeztetett, az ökológus figyelhette a központi táblát, amin a környezet állapota látszik, a kutató feladata az volt, hogy a QR-kódokat beolvasva nézzen utána annak, hogy pontosan mi is történik. Ezt azután a média képviselőjének kellett összefoglalnia, aki minden fordulóban cikket írt az előző forduló eseményeiről. A forduló végén pedig mindenki továbbadta a szerepét, így mindenki többféle pozícióban kipróbálhatta magát. A játék így remekül működött, és ami legalább olyan fontos, a tanulást is szolgálta.

A rendszer pontos leírása és kinyomtatható kártyák a szerepek leírásával lentebb érhetők el: