Fontos, hogy diákjaink (és mi is) tisztában legyenek azzal, hogy nem minden igaz, amit olvasunk az interneten. Eddig általában el is jut mindenki, a kérdés csak az, hogy mit tesz ezzel a tudással. Én egy tejes álhír-órát terveztem angolosoknak, B1-től használható szinten (bár B2 körül működik igazán jól). Ezt tettem: létezik egy Robert Haas nevű NatGeo fotósnak egy flamingós képe (lásd a cikk illusztrációja), amelyben flamingók összeállnak egy flamingó alakzatban. Emellé feltettem az állítólag Fukushima mellett fényképezett mutáns százszorszépeket, és röviden arról kellett beszélniük a diákoknak, hogy mit látnak a képen. Már eddig is izgalmas, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a lapozás után jön!

Most már lassan fél éve, hogy minden Facebook csoportom megszűnt, amely iskolai csoport volt, és - meg kell, hogy mondjam - az életem sokkal egyszerűbb lett. Nem az volt természetesen az alternatíva, hogy megszűnik köztem és diákjaim között a kommunikáció, hanem az, hogy egy zárt, biztonságos, mégis egyszerűen használható felületre tereltem a szakmai kommunikációt. Erre a Microsoft Teams lett a megoldás (ami egyébként ingyenesen használható minden magyar iskolában). Mivel mostanra teljesen világosan látszik, hogy mi minden változott meg, gondoltam, talán hasznos lehet összegezni pár rövid pontban.

A Tab for a Cause érdekes és hasznos ötlet (ITT TALÁLHATÓ) . Egy viszonylag egyszerű app vagy (vagy böngészőből használjuk) kiegészítő letöltése után, amennyiben a bővítményen keresztül keresünk (pl. Facebook-on vagy YouTube-on), akkor 'szíveket' kapunk. Ezeket a szívesek aztán egy listából kiválasztható jótékonysági szervezetnek adhatjuk. Órai projektnek is érdekes lehet, én például a társadalmi vállalkozások tanításakor tudom kiválóan használni, rövid regisztráció után - vagy otthon, házi feladatként - mindenkinek kell legalább 10 keresést futtatni, majd adakozhatnak. Hihetetlenül jó érzés, hogy úgy adhatok, hogy valójában nem kerül pénzembe, ráadásul azt is én irányíthatom, hogy egy oktatási vagy éppen egészségügyi projektet szeretnék segíteni. Érdekes lehet akár azt is megvitatni, hogy a (jelenleg) 8 szervezet közül melyiknek lenne a legjobb adakozni. Az oldal elég profi, hiszen ha adakozunk, megpróbálja kézzel foghatóvá tenni az eredményt (pl. Köszönjük, hogy segítettél, egyetlen kattintással egy embernek ivóvízzel láttál el egy embert').

Sokat beszélnek/beszélünk arról, hogy vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatva a közösségi oldalaknak. A válasz az, hogy valószínűleg nagyon, sőt, szinte teljesen, és egyre több olyan hangot hallhatunk, akik arra ösztönöznek bennünket, hogy óvatosak legyünk ezeken az oldalakon. Ez hasznos tanács, de csak annyira, mintha a csatába induló katonának tanácsolnánk azt, hogy vigyázzon magára. A közösségi portálok ugyanis úgy - és azáltal - működnek, hogy aktivitást végeznek az ott található emberek. Ha nem teszik, semmi értelme az egésznek, és az oldal elhal. Ezért elemi érdeke a fejlesztőknek, hogy minél izgalmasabbá, vonzóbbá és kifizetődőbbé tegye számunkra az aktivitást. Szóval a feladat adott: hogyan maradjunk életben egy csatában, ahol azt tanácsolják nekünk, hogy a 'legbiztosabb az, ha nem is lősz'.

Minden tanár (a legtöbb biztosan) szeretné, ha 'menő' lenne. Mindenki másképpen törekszik erre, de érthető és alapvető vágya mindenkinek, aki emberekkel dolgozik, hogy azok pozitívan jelezzék vissza a munkáját. Tanárként a 'menőség' elég logikus iránya manapság az IKT. Egy szakmai cikkben, ahol egy telefonos applikáció használatát mutatják be, a feladatot kitaláló tanár így ír a sikerről: "A diákok teljesen el voltak ragadtatva attól, hogy „milyen menő már a tanárnő” és engem is rendkívül boldoggá tett látni, hogy milyen élvezettel dolgoznak egy amúgy – mondhatni – nem túl érdekfeszítő feladaton." Azaz két szempontot emelt ki, amelyek miatt a tanóra sikeres, ezek pedig: 1) menőnek gondolták a diákok őt, 2) élvezettel dolgoztak egy egyébként unalmas feladaton. A következőkben egy fenyőfa történetén keresztül szeretnék az IKT szerepéről szólni, reflektálva az idézetben megfogalmazott két 'sikerkritériumra'. Azt gondolom ugyanis, hogy az IKT jövője (és talán már jelene is), valami egészen más irányban van.

A NASA oldalán találhatunk egy izgalmas alkalmazást, amivel kiterjesztett valóságban csodálhatunk különféle űreszközöket. IDE KATTINTVA Androidra, IDE KATTINTVA Apple eszközökre. Használatához ki kell nyomtanunk EZT a jelet, amit azután az asztalra vagy éppen a kezünkre kell leraknunk. Ha ezután erre irányítjuk a telefont, a képen megjelenik a választott eszköz, a műhold, marsjáró vagy éppen hordozórakéta. A képet forgathatjuk, nagyíthatjuk, körbe is járhatjuk.

Most már lassan két hónapja használom a Microsoft Teams rendszerét a csoportjaimban, és most már az első sokkból felocsúdva arra is van energiám, hogy felfedezzem rejtettebb kincseit az alkalmazásnak. Ilyen például a Tervező (angolul Planner), ami nem más, mint egy feladatkiosztó kis app, amit a Teams-ben hozzáadhatunk az osztálytermeinkhez. Tudom, hogy a Feladatok is létezik, ahol egy naptárba tudom kitenni az elvégzendő feladatokat, e az rendkívül nehézkes, és bonyolult a diákoknak, hiszen például lapozni kell a hetek között, és nem láthatják gyakran egyetlen lapon az összes, előttük álló feladatot. Ez komolyan gond, de nekem is kicsit kényelmetlen volt ott az elrendezés. A Planner azonban csodálatos; egyetlen kattintással létrehozom az új feladatokat, majd írhatok hozzá megjegyzést (pl. egy weboldal linkjét, vagy csak annyit, hogy szótár használható a dolgozathoz), majd hozzárendelek egy időpontot, amikor mindez meg fog történni.

Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy miként lehet telefonra letölthető appot készíteni könnyedén. De egy kicsit messzebbről kezdem, hogy látszódjon, mi értelme lehet az ilyesminek. Merthogy nap mint nap hallhatjuk, hogy a kódolásé a jövő és ez milyen fontos dolog, hogy mindenkinek szüksége lehet rá, de sokan kérdeznek vissza, hogy na vajon az ő életükben pont mikor lenne erre szükség. Most nekem kiderült, hogy mikor.

Kollégámmal együttest alapítottunk, a Kisvárosi vagányok az ő professzionális énekhangjára és gitározására épül, a komikus elemet az én ukulele játékom szolgáltatja. Hetente egyszer reggelenként egy-két dalt a diákokkal együtt éneklünk el. A szöveget nekik is kiadtuk persze, az első pár alkalommal fénymásolatban, de aztán rájöttem, hogy erre a célra ideális lenne egy telefonos applikáció. Elég, ha csak előkapják a zsebükből és már ott is van a szöveg, ez akár még táborokban is működhet, nem csak az iskolában. Az appot összerakni nagyjából egy óra volt az App Inventor (ITT TALÁLHATÓ) segítségével.

Majdnem egy éve írtunk a Mentimeter nevű eszközről (ITT), amivel sokrétű visszajelzést kaphatunk az órán a diákoktól. Készthetünk vele a Kahoot!-hoz hasonló kvízt, feltehetünk a Socrative-hoz hasonlóan kérdéseket, de még ennél is többet is lehet vele csinálni skáláktól a szófelhőig. A mostani újdonság, hogy egy ingyenes bővítménnyel közvetlenül a Powerpointba is integrálhatjuk a Mentimeter eszközeit. Ehhez az ITT TALÁLHATÓ bővítményt kell a Powerpointhoz hozzáadni.

Nem sok öröme van mostanában azoknak a diákoknak, akik tanulási nehézségekkel küzdenek, és persze a tanáraiknak se. Egy kis jó hírt azért mégiscsak mondhatunk, az Office olvasást segítő eszköze megtanult magyarul és bárki használhatja arra, hogy megkönnyítse számára az olvasást. Már elérhető a Wordből és a OneNote webes változatából is, beállíthatók benne diszlexiabarát színek, betűtípusok, nagyobb térköz, szótagolás. Most már felolvasni is tud az eszköz. Azt, hogy ez jelentősen segíti a diszlexiások szövegértését tudományos vizsgálatok is igazolták (ITT). Egy videóban mutatjuk meg, hogy miként érhető el az eszköz és mire is használható.