Nagy felhördülést okoztak a legutóbb nyilvánosságra került PISA eredmények, hiszen hazánk minden tekintetben rontott az eredményein, az OECD országok teljesítményének átlaga alá került. Az államtitkár asszony intézkedési terv kidolgozására szólította fel az iskolák vezetőit, és természetesen minden párt igazolva látta az eredményekben összes eddigi állítását és intézkedését. Érdemes végigfutni a PISA gyorsjelentését, sok tanulságos és elgondolkodtató megállapítás van benne (IDE KATTINTVA). Úgy gondolom azonban, hogy a mostani fiaskó csak a kezdet és a feketeleves még hátra, a következő felmérésben ugyanis külön szerepel majd a problémamegoldás képessége és 2015-ben már a kollaboratív problémamegoldást is méri a teszt.

Amikor arról esik szó, hogy mi mindenben hoz újat a technika a világba és az oktatásba az egyik leggyakrabban emlegetett jelenség, hogy fogyasztókból szerzőkké válnak. Ez volt a Web 2.0 lényege, az előre megírt tartalomszolgáltatás helyett a web azokat a kereteket adja meg, amikkel bárki szerző lehet, bárki publikálhat. A technika tehát adott, de vajon élnek-e vele a digitális bennszülöttek. A most bemutatott oldalak arra utalnak, hogy vannak valódi webkettes diákjaink.

Csak kapkodjuk a fejünket az elmúlt egy évben, hiszen sorban jönnek ki a jobbnál jobb (értsd: nagyobbnál nagyobb) ingyenes tárhelyek. A Google Drive 5, a SkyDrive 7 GB tárhelyet ad (bár régi kuncsajtoknak 25-öt), és a Dropbox is népszerű, bár ott több a megkötés. Ebbe a versenybe kapcsolódott be a Cloudup, ahová meghívás útján csatlakozhatunk. A szolgáltatásra Lőrincz János hívta fel a figyelmünket, köszönjük neki innen is!

Minket már nem lehet átverni - gondolhatnánk. Ki az, aki milliókat küldözget egy nigéria olajmilliárdos számlájára, vagy azonnal kattint, ha azt látja, hogy ő a százezredik látogatója egy oldalnak, majd másnap megint megörül, amikor egy másik oldalon is ő a százezredik? Nyilván senki nem dől be ilyen avítt módszereknek. Nemrégiben azonban érdekes spam-et kaptam, bevallom, el kellett gondolkodnom, hogy mit is reagáljak.

Sokan és sokat gondolkoztak azon, hogy vajon a közösségi oldalak képesek-e irodalmi alkotásokat is létrehozni akár. Kollektív drámák és közösen szerkeszthető regények ennek a trendnek a tanúi. A minap beleakadtam egy érdekes (angol nyelvű) kezdeményezésbe, ami meglepő módon kifejezetten jól működik. A címe 25 szavas történet (25-word story), és pont azt adja, amit várunk tőle ...

Ha egy projekt során újság, publikáció a termék, gyakran gondot jelent, hogy ezt hogyan is érdemes megosztani a világgal (már ha ez cél), Megoldás sok létezik, például indíthatunk egy blogot, készíthetünk egy publikus OneNote anyagot a WebApps-ben, vagy éppen egyszerűen feltölthetjük az elkészült fájlt az internetre, bízva abban, hogy majd csak megtalálják és letöltik. Ha szeretnék ehelyett egy profi, interaktív felületet amelyik még szép is, akkor érdemes a Joomag oldalára látogatni.

A Plickers (IDE KATTINTVA) fantasztikus lehetőséget ad a tanároknak, egy okostelefonnal és pár kinyomtatott papírlappal teljes osztálytermi visszajelzőrendszert készíthetnek. A diákoknak csak a megfelelő irányba kell mutatniuk a papírjukat, a mobiltelefon beolvassa a válaszokat és már meg is jelenik az eredmény.

Nemrégiben megjelent egy érdekes cikk arról, hogy a keresőmotorok ajánlott találatai milyen érdekesen képezik le a társadalom állapotát, hiszen ott a leggyakoribb válaszokat ajánlják fel nekünk mindig. A cikk 'kutatásai' inkább csak érdekességként szolgálnak, viszont elkezdtem azon gondolkodni, hogy fel lehetne-e ezt a jelenséget használni tanórán is. A válasz: IGEN! Hogy hogyan, azt a lapozás után el is mondom.

2014 az I. világháború kezdetének centenáriuma, várhatóan egymást érik majd a megemlékezések. Ennek érdekes formáját választotta az Index internetes portál. A Nagy Háború elnevezésű oldalukon (IDE KATTINTVA) az Esti Újság cikkeit közlik újra.

TanárBlog: Ki és pontosan miért csinálja a Videótanárt?
Csetényi Csaba:  Én Csetényi Csaba vagyok, és én csináltam ezt a Videótanár oldalt a kollégáimmal és a csapatommal. És azért csináltam, amit különben le is írtunk ezen a weblapon, meg egy blogon is. Az ok pedig az, hogy azt gondoljuk, hogy zseniális és nagyon jó tanárok vannak kint valahol, akiknek jelen pillanatban sajnos csak 30 fő általában a hallgatósága, ahelyett, hogy az egész ország tanulna tőlük. Előttünk Rácz tanár úr mintája lebeg. Világhírű magyar atomfizikusok életében egyetlen közös volt, hogy ő volt a fizika tanáruk. Ők a világnak és ez emberiségnek a tudáshoz való hozzáállását  is meg tudták változtatni – és mindez egy fizikatanártól jött. Ezek a Rácz tanár urak ma is ott vannak valahol különben, csak meg kell találnunk őket.
TanárBlog: Ez egy pályázat, amit meghirdettek. Kik vehetnék részt ezen a pályázaton?
Csetényi Csaba: Gyakorlatilag bárki. Nem csak tanárokat várunk. Nyilván elsősorban tanárokra írtuk ki, és azt gondoljuk, hogy leginkább tanárok fognak videókat csinálni, de el tudom képzelni ugyanúgy, hogy szorgalmas, felsőbb osztályba járó diákok, vagy akár nyugdíjas vegyészmérnökök csinálnak videókat, mert lehet olyan szakterület, amihez ők nagyon jól értenek, és amit nagyon jól tudnak elmagyarázni.

TanárBlog: Igaz-e az, ami az oldalon is olvasható, hogy a leggyorsabban beküldött jó videókért pénzt is fizetnek?