Internet és biztonság 1
Vezércikk - 2013. június 18.
Fontos, hogy az interneten is biztonságban legyünk, ez kétségtelen. Nem csak mi, hanem a gyerekeink, meg a gyerekeink gyerekei, és így tovább. Egyre többet hallani arról, hogy a gyerekek, diákjaink gondtalanul és gondatlanul osztanak meg információt magukról. Ebben a sorozatban arra próbálunk választ keresni, hogy kitől és hogyan tanulhatja meg egy diák, hogy mit is jelent a felelős online lét, avagy mi fán terem a digitális állampolgárság. Átnyálazva az internetet, arra jutottam, hogy a digitális állampolgárok képzésének a helyszíne lehet a) a család, b) az iskola és c) online felületek, amelyek erre szakosodtak. Ma a harmadik lehetőséget vesszük górcső alá, és arra keressük a választ, hogy ha online indul el valaki, mi mindent tudhat meg az online biztonságról és a közösségi oldalak felelős használatáról a mezei felhasználó.
1 A drog rossz, értem?
Talán ismerős lehet a South Park nevű sorozat iskolapszichológusa, aki nagyívű tanácsokat osztogatott, pl. az elhíresült fenti idézet is tőle származik. Átnézve az online található ajánlásokat, valahogy mindig ő jutott eszembe. Ilyesmiket találunk: 'ne add ki telefonszámodat közösségi oldalon', 'ne ossz meg magadról bizalmasa információkat'. Ennek a hatása (szerintem) szinte nulla, ez nagyjából olyan, mint amikor azt mondja a tanár a gimnáziumban, hogy 'ne dohányozz'. Mondjuk (én is mondom), mert mondani kell, de írjon nekem az, aki legalább egyszer megtapasztalta azt, hogy egy ilyen pillanatban a diák arcára kiül a becsapódott felismerés, megköszöni, hogy szóltunk neki, eldobja a cigit, majd a fejét csóválva távozik, miközben azt mormogja maga elé, hogy 'miért nem gondoltam erre előbb, de jó, hogy szólt a tanár, pokolba a cigivel'. Mindezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy érthető, hogy egy oldal, akinek hivatalból illik az online biztonság ügyében tenni valamit, megpróbál ennek a kihívásnak meg is felelni, de ezekről a rendkívül általános listákról (pl. ITT) nem tudom, hogy komolyan gondolja-e valaki, hogy foganatja is lesz. A kedvencem egyébként a szülőknek szánt tanácsok sorában az alábbi mondat: Érdemes elnyerni a gyerekek bizalmát, hogy kiderüljön, mivel foglalkoznak online. Hiba lenne vitatkozni a szerzővel, talán annyit érdemes hozzátenni, hogy ha elnyerjük a gyerek bizalmát, akkor annak sok egyéb pozitív hatása is lehet!
2 Vicces, fiatalos, dinamikus
A fiatalokat a fiatalok nyelvén kell megszólítani, kedvesen, fiatalosan viccelődve, frissen. Ez egy érthető törekvés, csak nagyon ritkán szokott jól kijönni belőle az adott kreatív csapat. Több ilyen próbálkozás is található, nálam ez verte ki a biztosítékot, többek között azért, mert az impresszum szerint maga a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság jegyzi. Van ugyanis az oldalon egy "Mindent tudsz az adatbiztonságról? Teszteld magad!" nevű kvízjáték, amely mindent megtestesít, ami szerintem értelmetlen (ha nem is káros feltétlenül). Tudniillik itt olyan kérdéseket találunk, mint az alábbi ...
További probléma, hogy nem sokkal ezután a kvíz saját koncepcióját tekintve is összezavarodik, amikor elkezd billentyű kombinációkat kérdezni (pl. az Alt Gr + V kombinációval tudunk @ jelet írni). Lehet, hogy ez egészen konkrétan kapcsolódik az internetes biztonság kérdésköréhez, csak én nem látom a kapcsolatot. Mindez egyébként nem a rosszindulat, hanem inkább a tanácstalanság jele. Nem gondolkodtak el azon, hogy milyen koncepció alapján lenne érdemes a kérdést közelíteni, aztán valaki a 'cégnél' megkapta a feladatot, és ez lett belőle ... .
3 Jobb félni
A harmadik megoldás az ijesztgetés. Viszonylag egyszerű találni félelmetes Facebook-os történeteket, ahol a zaklatás öngyilkossághoz vezetett, vagy éppen a felelőtlenség tragédiához. Azért jó ezekkel dolgozni, mert biztonságosan 'kiállnak' a hétköznapi történések közül, jól láthatóak, érdekesek és elrettentőek. Minden próbálkozás közül talán ez a legtaszítóbb számomra, ugyanis tudatlanságból generál félelmet és így próbál elrettenteni. Íme a UPC online biztonságról szóló oldala. A videó szerintem kifejezetten jó és pont nem a félelemkeltés a célja, ugyanakkor a 'Netes hírnév' már csak a negatív példákról szól. Kár.
Az látszik, hogy nem igazán talált az online felvilágosító irodalom fogást a közösségi oldalak felelős használatán. De sebaj, nem adjuk fel, következő írásunkban a családról lesz szó, mint az online szocializáció másodlagos színhelyéről.
