Az egyre jobban duzzadó AI az oktatásban, vagy a mesterséges intelligencia és a tanítás keresztmetszetében található online fórumokat böngészve egy érdekességre lettem figyelmes: ismét mintha az lenne, hogy egyre inkább informatikusok mondják meg, hogy mit és hogyan is kellene tanítani, illetve ezeknek az eszközöknek hol lehet az oktatásban a helye.

Ebben néha felmondják a kötelező ‘projektek’ (leginkább előadott prezentációkat értve ez alatt), vagy éppen ‘kollaboratív felület’ mantrát, de valójában az, amiért igazán és őszintén tudnak lelkesedni az a Notebook LM, hiszen ott bármilyen dokumentumból pillanatok alatt készíthetünk podcast-ot, videót, sőt, és ez most az abszolút nagy újság , infografikát.

És valóban: fantasztikus, gyönyörű, és szakmailag is kifejezetten vállalható infografikák özönlötték el ezeket a csoportokat. Amikor esetleg felveti azt, hogy ‘no de ez akkor egy frontális óra lesz az infografikával, nem?’, akkor gyorsan jön a ‘kis csoportokban dolgozzák fel a gyerekek’ standard válasz, de valójában, azt gondolom, hogy nem csoportokban dolgozzák fel, hanem egy gyönyörű prezentációs eszközzel lettünk gazdagabbak.

Amikor utánanézünk, hogy ezeket az oktatási segédleteket előállító felhasználók kik is, sokkal gyakrabban találunk fejlesztőt, informatikust, vagy abból az irányból érkezőket, mintsem pedagógust. Ők pedig teljes mellszélességgel lelkesednek, hiszen a legutolsó emlékük talán az volt, amikor biológia órán egy unalmas fekete-fehér képen kellett bekarikázni a párosujjú patásokat. Ehhez képest pedig egy ilyen infografika maga a vizuális kánaán. Az egyik csoportban kifejezetten úgy írtak a Notebook LM infografikáról, mint az oktatásban a ‘hiányzó láncszem’-ről. És bár kétségtelen, hogy az a pillanat, amikor Comenius kitaéálta, hogy metszeteket tegyenek a tankönyvekbe szemléltetésként, a pedagógia történetének meghatározó pillanata volt, nem gondolom, hogy mostanra a szemléltető ábrák hiánya, minősége okot adna erre a lelkesedésre. Tudniillik nem az a kérdés, hogy mi ez, hanem az, hogy mire jó? Nagyon izgalmas oktatási eszköznek tűnt az interaktív tábla annak idején, többen pedagógiai paradigmaváltást kiáltottak - mint kiderült azóta: hiába. És nem azért, mert az interaktív tábla önmagában egy rossz eszköz, hanem azért, mert nem, hogy nem új paradigma, hanem kifejezetten a frontális prezentációk támogatására alkalmaz, azzal segít egy már meglévő, és nem pont túl progresszív, paradigma még mélyebb beágyazásában.

Hasonlóképpen imádják sokan a Kahoot-ot, és társait. Ami valójában nem tesz mást, mint a feleltválasztós teszteket kicsit izgalmasabbá, online, és csapatokban elvégezhetővé teszi. Azaz: pontosan ugyanaz a paradigma, mint a papíron kiadott feleletválasztós tesztek esetében. Ez ugye a csokival leöntött brokkoli esete, amikor egy a diákok számára (szerintünk) kedves, élvezhető mázzal öntjük le a ‘nehéz’, ‘unalmas’ tananyagot. Ami véleményem szerint tévút: nem arra kellene erőfeszítést tennünk, hogy minél finomabb legyen az a csoki, hanem arra, hogy kitaláljuk, hogyan lehetne elérhetővé, érthetővé (netán szerethetővé) tenni azt, amit tanítani szeretnénk.

Szintén sok tesztkészítő szakértő nőtt ki az AI bugyraiból, hiszen sokan kifejezetten büszkén dicsekszenek azzal, hogy egy AI alkalmazás milyen jó kis tesztsort csinált. Aki foglalkozott tesztkérdések készítésével, írásával, tudja, hogy egy tesztkérdést így, AI-val elkészíteni jó minőségben (elsőre) szinte lehetetlen. Olyan kérdéseket lehet generálni, amelyek tényszerűen ‘visszakérik’ a tananyagot, pl. azt, hogy mikor született egy költő, vagy mikor ért véget egy háború. Arról, hogy mennyi valós tudás van emögött (pl. összefüggések értelmezése) már sokkal kevesebbet tudhatunk meg. A probléma az, hogy a közepesen rossz minőségű,valójában értelmetlen teszteket generálni nagyon egyszerűvé vált. Régen még igaz volt az a mondás, hogy ‘egy rossz pörköltet megfőzni kb. annyi idő, mint egy jót’, de ez mára közel sincs így. Bárki 3 perc alatt bármilyen tankönyv szövegéből képes számtalan tesztkérdést generálni - a kérdés az, hog ymiért, és ez mit mond el a tanulók tudásáról. Én azt gondolom, hogy igaz az az állítás, hogy minél könnyebb egy tesztkérdést automatizálni, annál kevesebb valódi információt ad a válasz a tanulók tudásáról. És akkor most a tesztkérdések validálásáról nem beszélek, és nem lepődünk meg, ha egy feladatban az egyik oszlopban évszámok vannak, a másikban pedig események, és össze kell párosítani az 1848-as évszámot az ‘1848-as forradalom’ eseményével. Az AI ugyanis nem gondolkozik - ezt a tesztet publikálóknak illene.

Összefoglalva, érdemes lehet az AI hihetetlen forradalma mellé helyenként egy kis pedagógiai tudást és gondolkodást is tenni.

Egyre kevésbé fontos, de azért még mindig nem elhanyagolható a promptolás szerepe - azaz annak, hogy hogyan beszélünk egy AI-val, vagy éppen adunk utasítást neki. Nem nagyon szoktam érteni azokat, akik 'szívatják' az AI-t, aztán vicceset posztolnak róla. Egy AI chatbot úgy fog viselkedni, ahogy szerinte mi szeretnénk. Ha rászoktatjuk, káromkodva válaszol akár. Vagyis ezekkel a posztokkal valójában magunkról mesélünk, nem az AI-ról (arról nem is beszélve, hogy ezzel egy újabb lépésben antropomorfizájlik az AI-t). Ugyanakkor vannak olyan jelenségek (pl. ha érdekes kommunikatív feladatot kérsz tőle egy nyelvórára, akkor szinte mindig a 'Find someone who ...', azaz keress valakit a csoportból, aki .... és ide bármit lehet írni, feladatot adja. Azaz, az átlagos, az egyszerű, a könnyen megoldható, kis erőforrásból kigazdálkodható, legnépszerűbb megoldást kapjuk. No de mi van, ha mi nem ezt szertnénk? Nos, erre is több megoldás létezik, a lapozás után egy olyan 'varázspromptot' mutatunk, amelyik tényleg működik, hiszen pont arra reagál, ahogyan az AI válaszokat generál. Éremes kipróbálni, sok időt fog spórolni nekünk.

Ugye téged is idegesít, amikor egy órára egy témához találsz egy képet, aztán kiderül, hogy a 'zebrán autó előtt áthaladó boldog kamaszgyerek' keresésre csupa vízjellel megjelölt, fizetős képtalálatot kapsz. Annyira zavaró, meg az órán elég igénytelen, ahogy ott virít a vízjel, komor mementoként, hogy ezért a képért bizony fizetni kellett volna, de inkább elhoztuk vízjelesen, mert az is valami. Nos, ezeknek ez időknek (is) véget vethet a mesterséges intelligencia, hiszen egy olyan alkalmazást mutatunk majd be, amely pont azt ígéri, hogy bármilyen képről leszedi nekünk a vízjelet - és ha bizonyíték is kell, nem csak ígéret, akkor kattints, és a lapozás utá győződj meg magad is erről.

Mi a közös a NAT vizsgában, a ‘laptopos képzés’-ben, magában a NAT-ban, a TÉR rendszerében, valamint egyre több leadott pályázati anyagban?

Nem más, mint a következetlenség. Egyre inkább úgy érezhetjük, hogy bármit kérnek tőlünk, pedagógusoktól, azt azok sem gondolják komolyan, akik a feladatokat kiadják. Nem az számít, hogy ki mit értett meg, sajátított el a NAT-ból, hanem az, hogy ki lehet-e pipálni valahol azt a rubrikát, ahol ‘százezer tanár képzése NAT-ból’ sor található. Senkit nem érdekel az, hogy a digitális kompetenciák végül is fejlődnek-e, vagy éppen hol és milyen módon fejlődnek, tökéletesen elég, ha beleírják a NAT-ba, hogy ezt minden szakórán fejleszteni kell. És ezzel be is fejezhetjük az ezzel való foglalkozást.

Itt volt az a fantasztikus ‘laptopos képzés’, talán emlékeztek még rá, ha nem tévedek, kb. 120 000 tanárnak kellett ezen a képzésen végigszenvednie magát (halkan jegyezzük meg, hogy egy évvel, vagy akár évekkel a laptopok kiosztása után). Nem is tudom, miért lepődtem meg, amikor a bevezető fejezetben a saját és a TanárBlog írásait láttam visszaköszönni szóról szóra. Azon pedig végképp nem lett volna szabad meglepődnöm, hogy a bevezető pedagógiai fejezeteket olyan ‘gyakorltai’ eszközbemutatók követik, amelynek semmilyen kapcsolata nem volt az elvi háttérrel - azt gondolom, mások is írták, illetve egyáltalán nem lehetett szempont, hogy új, koherens képzési anyagot írjanak - egyszerűen nincsen erre igény . Legyen valami maszlag a 21. századi pedagógiáról az elején, aztán meséljük el, hogy az erettsegi.com oldalon mi minden van (ez egy statikus oldal, nagyrészt összelopott tartalommal - ha fizettek azért a katyvaszért, akkor innen is megkövetem őket), vagy a Tankockát milyen klasszul lehet …. mire is használni magoláson kívül?

A TanárBlog hírcsatornán nemrég jelentette be egy lelkes fejlesztő, hogy egy AI eszközt fejlesztett arra, hogy tanárok óravázlatokat készítsenek AI segítségével. Kipróbáltuk, megnéztük, írunk róla egy rövid recenziót, elemzést. Az, hogy valaki a szabadidejében, és ingyen eszközöket fejleszt pedagógusok részére, feltétlenül örvendetes, és fantasztikus dolog. Ezért is van, hogy a linket itt megosztjuk, az elemzést azonban a kattintás után előfizetőink olvashatják. A rengeteg előnye mellett a központi kérdése az ilyen fejlesztéseknek, hogy mit és mennyire segítenek. Attól, hogy valami jóindulattal készült, nem biztos, hogy jó irányba hat. Az oktatás olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, és mindenkinek van véleménye, és tudja, hogyan kell csinálni. Azért, hogy ezt részletesen bemutathassuk, kipróbáltuk az alkalmazást, ami nagyon jó ötleteket adott arra, hogy megnézzük, mit is ajánlanak az ilyen fejlesztések. Részben nagy segítséget adnak, részben szerintem a rossz irányba hatnak.

Talán mindenki hallotta már azt remek mondást, hogy ez már nekem is majdnem eszembe jutott, amikor megláttuk, hogy az Európai Bizottság és az OECD együtt dolgoznak azon, hogy kialakítsák az AI műveltség oktatási keretrendszerét féltünk attól, hogy írhatjuk újra a könyvünket. A most megjelent első vázlat alapján nincs erről szó, nagyon hasonló dolgokat mondanak azzal kapcsolatban, hogy miként kellene az oktatásnak felkészítenie a diákokat arra a világban, amiben az AI meghatározó eszköz lesz, mint amiket mi írtunk le részben itt a TanárBlogon, részletesebben pedig a nemrég megjelent könyvünkben. Adunk egy rövid összefoglalást arról, hogy mit is tartalmaz a dokumentum.

A könyvet minden előfizetőnknek elküldjük.

Az első cikk, ami a nagy nyelvi modelleken alapuló mesterséges intelligenciával volt kapcsolatos csaknem három éve jelent meg a TanárBlogon. Azt írja a szerző (én): A jóslatok ugyan gyakran túlzónak tűnnek és arról is lehet vitatkozni, hogy mennyiben nevezhető egyáltalán intelligenciának ez a dolog, amit használunk, de az biztos, hogy valami izgalmas áttörésnek lehetünk a tanúi éppen. Nagy kérdés persze, hogy van-e és lesz-e bármi hatása az oktatásra? Azt hiszem, most már megnyugtathatom, lesz hatása rá. Ez hamar kiderült számunkra, nem véletlen, hogy azóta több mint kétszáz olyan cikk jelent itt meg, ami mesterséges intelligencia iskolai felhasználásával foglalkozik. Folyamatosan kísérleteztünk, néztük, hogy miként lehet a tanítás mindennapjaiban használni ezt az új eszközt és azt is, hogy miként lehet a diákjainkat felkészíteni egy olyan világra, amiben a mesterséges intelligencia megkerülhetetlen. Most úgy döntöttünk, rendszerezzük, összegezzük és közreadjuk a tapasztalatainkat. Így született meg az AI az oktatásban – A mesterséges intelligencia bevezetése a mindennapokba című 350 oldalas elektronikus kiadvány, amit minden előfizetőnknek ingyenesen elküldünk. A könyvben hét nagy fejezetben vesszük sorra, mindazt, amit ebben a témában mi megtanultunk, amit tapasztaltunk.

Hogyan változtatja meg az AI az iskolát?
Ebben a fejezetben arról írunk, hogy milyen alapvető hatásokkal van a tanításra, az iskolára az AI megjelenése. Felsorolunk és részletezünk 13 olyan szerepet is, amit betölt vagy betölthet, nem mindegyik pozitív.

Első lépések az AI felhasználásában
Ebben a fejezetben adunk egy kis hátteret ahhoz, hogy mi is a mesterséges intelligencia, és hogyan érdemes a diákjainknak beszélnünk róla. Mutatunk konkrét promptolási technikákat, amik segíthetnek abban, hogy hatékonyan használjuk, és azt is megnézzük a világ különböző részein hogyan kezelik az iskolák az AI megjelenését.

A mesterséges intelligencia bevezetése az iskolában
Ebben a fejezetben elsőként azonosítjuk, hogy milyen képességekre lehet majd szüksége a diákjainknak egy AI-val teli világban és azt is, miként fejleszthetjük ezeket. Adunk egy házirend mintát, ami túl lép a tiltáson és megpróbálja a használat különféle szcenárióit definiálni. Végig vezetjük az olvasót azon, miként lehet tananyagot készíteni AI-val és részletezzük azt is, hogy az értékelésben miként lehet használni (nagyon sokféleképpen). A fejezet végén arról is írunk, hogy a programozásban, kódolásban hogyan veheti hasznát egy tanár.

Prompt könyvtár
Személyes élményünk, hogy az olyan képzések szinte semmit sem érnek, ahol csak az elméletről, a fennkölt elvekről van szó, ahol nem kap semmi olyat az ember, amit akár már másnap használhatna a tanteremben. Hogy mi ne legyünk ilyenek, ebben a fejezetben 47 olyan prompt sorakozik, amit be lehet vinni a tanításba. Persze az a jó bennük, hogy leírás is van hozzájuk, mire és hogyan használtuk őket és természetesen mindenki úgy alakítgathatja bármelyiket a saját igényei szerint, ahogy csak szeretné.

Óravázlatok
Az ötödik rész folytatja azt, amit az előző megkezdett, de itt mr a promptokon túl teljes óravázlatokat mutatunk be, olyan foglalkozásokról, ahol előkerült a mesterséges intelligencia (mint eszköz, nem mint cél). A vázlat között van mindenféle tantárgyhoz és mindenféle szinthez alkalmazható.

AI tanulásmódszertan
Bár gyakran tűnne kényelmesebbnek, azért mégsem lehet kihagyni a diákokat az oktatásból. Ez a rész olyan felhasználási módokat mutat be, ahogyan a diákok a tanulás szolgálatába tudják állítani a mesterséges intelligenciát.

Iskolai AI projekt
Az utolsó fejezet egy olyan projektet mutat be, ahol a diákok ismerkedtek az AI használatával és egy AI-tusában mérhették össze az ügyességüket. A különféle feladatoknál leírtuk a tapasztalatokat is, hogy miként működtek.

A könyvet minden régi és új előfizetőnknek elküldjük. Az előfizetés módja itt olvasható.

Az utóbbi időben egyre több cikket írtunk arról, hogy miként használjuk a tanításban programozásra a mesterséges intelligenciát. Készült így már tanulókártya alkalmazás, kémiai gyakorló, de készítettem már vízkörforgás játékot, random áramkör generátort is. A szakmai napokon nagy lelkesedéssel mutogattam mindenkinek, hogy milyen remek lehetőség ez, hogy amit csak szeretnénk meg tudunk csinálni magunknak.

Fogalmam sem volt róla, hogy valójában egy vibe coder vagyok és arra biztatok mindenkit, hogy legyen ő is az. A kifejezést a szlovák származású OpenAI alapító Andrej Karpathy alkotta meg idén februárban, amikor ezt írta:

Mi lesz, ha már arra is figyelnünk kell, hogy mi legyen az AI mentális egészségével? Nevetségesnek tűnik, mégis már most létező problémáról van szó. Az alábbiakban egy Guardian cikk alapján készült összefoglaló olvasható. Előfizetőeink a lapozás után azt is elolvashatják, hogy mit gondol (hogyan érez?) ezzel kapcsolatban egy AI chatbot is - nem lelőve a poént, elég zavarba ejtő.

Nem voltam soha 'kutyás', és amikor kb. 4 hónapja, két darab mentett, szocializálatlan keverék kamaszkutyát örökbe fogadtunk, csak sejteni lehetett, hogy ez mit is hoz magával az életünkben. De ez igazából mindegy is, kezdő kutyatartóként valószínűleg sok hibát követünk el, ugyanakkor három érdekes tanulsága volt az elmúlt időszaknak. Amikor arra gondolok, hogyan lehet 'alkalmassági' vizsgálatnak alávetni a tanárszakra jelentkezőket, azt gondolom, hasznos kérdés lehet, hogy próbált-e már kutyát nevelni, tanítani?