Az a hatalmas megtiszteltetés ér, hogy nagyon sok iskolába hívnak képzéseket tartani, előadni, beszélgetni az oktatásról. Így hát csak az elmúlt egy évben sikerült sok kis falusi iskolában megfordulnom, de tartottam képzés ‘elit’ középiskola tanárainak, vagy éppen egy hetet töltöttem el egy máltai vagy spanyol iskolában az országon kívül. Sok minden különbözik, de valahogy egy téma mindenhol előkerült. JObb híján ‘demotivált diákok’-nak nevezik, de egyre inkább az az érzésem, hogy a ‘feladás kultúrája’ szökkent szárba az életünkben, és ennek a következményeit látjuk magunk körül.

Lenyúltunk a tanárBlog archívumába, és egy régebben írt cikket ajánlunk Október 23-ra.:

Nagyszerű forrásgyűjteményt állított össze az 1956-os forradalom tanulmányozásához az Országos Széchenyi Könyvtár (IDE KATTINTVA. Az oldalon egyfelől meghallgatható a Szabad Európa Rádió minden adása 1956 október 22. és november 12. között. Ezen túl egybegyűjtöttek minden filmet, amit csak lehetett és ezeket egy térképre helyezték el. Remek forrásanyag lehet a tanórákhoz, de a diákoknak is lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsék az eseményeket, akár maguk végezzenek kutatásokat.

"Előttem fekszik egy csoport dolgozata, esszéje. Tudom, hogy sok idő lesz, és tudom, hogy lesznek a javítás során hullámvölgyek. Viszont ha jól rendezem el a kupacot, sikerülhet. Kiválasztom az első öt esszét. Szép íráskép, könnyen olvasható szöveg. Ez lelkesedést, lendületet ad. Úgy érzem, mindenre képes vagyok! Itt következik két olvashatatlan esszé, ami jelentősen megnöveli az átlagos javítási időt, de a lendület visz előre. Ebből fokozatosan jövök ki, nem túl gyorsan, egyre olvashatóbb esszéket egymás után helyezve. A végén arra figyelek, hogy a legolvashatatlanabb esszék ne legyenek az utolsó háromban, nehogy végleg elmenjen a kedvem, és még legyen tétje, hiszen van utána még 3-4 írás, nem tehetem félre azzal, hogy na már csak egy van hátra, azt simán kijavítom később. Az utolsó esszé kijavítása után pedig elégedetten ülök be a TV elé, és megnézem annak a focimeccsnek az utolsó 10 percét, amire egész héten vártam" Talán másnak is ismerős a helyzet, és sok szombatunk, vasárnapunk telt így. Azonban most egy kevéssé váratlan helyről kaptunk segítséget. Búcsút mondhatsz az olvashatatlan esszéknek, írásoknak. A lapozás után mutatjuk a trükköt!

A tudomány működését gyakran a tudománytörténetből lehet jól megérteni, de kevés lelekölőbb dolog van, mint amikor diákok wikipedia szócikkekból sorolnak életrajzi adatokat. Hogyan lehetne ezt egy kicsit élőbbé tenni? Természetesen itt is segítségünkre lehet a mesterséges intelligencia, mutatun agy jól használható promptot és még ahhoz is adunk ötleteket, hogy miként lehet ezt egy foglalkozásban felhasználni.

Sokat beszéltünk mi is itt, a TanárBlogon, olyan eszközökről, amelyek Ai segítségével ígérik a javítás megváltását tanároknak. Miért is töltene el egy pedagógus órákat esszék fölé görnyedve, amikor egy AI ugyanazt 3 perc alatt megcsinálja, és ráadásul sokkal részletesebb értékelést ad? Sok oka lehet, amiért mégsem Ai-val javíttatunk, és sok veszélyt jelenthet, ha egy algoritmusra bízzuk magunkat. Ezeket a lehetséges veszélyforrásokat (is) végigvesszük, mielőtt egy olyan eszközt ajánlunk, amely (jelenleg) ingyenesen, és 3 lépésben javít esszéket.

A HVG 360 digitális lapjain jelent meg pár napja egy cikk (ITT TALÁLHATÓ), amely arról szólt, hogy egyetemeken az AI használata nem, hogy nem motiválta volna a hallgatókat, de még azoknak is elvette a kedvét, akik 'jó tanulók' voltak. Ahogy a cikkből kiderül: A rosszabb tanulók örültek, hogy találtak egy könnyebb utat a jobb jegyek eléréséhez, a jobb hallgatók viszont arra jöttek rá, hogy nem érdemes fáradozni a hagyományos tanulás módjaival, ha mások sokkal kisebb energiabefektetéssel is elérik azt, amit ők. Mit jelenthet ez? Hogyan lesz valóban egy demotiváló, legjobb esetben érdektelen vagy közömbös eszköz a mesterséges intelligencia, és vajon mit ronthattak el a cikkben nyilatkozó oktatók? Megpróbáljuk összegyűjteni a tanulságokat, hogy ne ilyen 'kísérletek' mentén alakítsunk ki véleményt az AI használatáról. Ha rossul hasznoljuk, rosszul működik. Kíváló dolog a kocsikon a kerék, de ha lapjával szereljük fel, könnyen úgy tűnik, hogy rossz és értelmetlen találmány. Vagy a költő szavaival: 'kilincsemet rángatta ordítva, jól csinálta, csak fordítva'.

Nincs hangosabb és fontosabb kérdés a 2024-es tanév kezdetekor, mint a mobiltelefonok használata, szükségessége, elvétele, 'tiltása', korlátozása. Ebben sokan (mi is) és sokszor megnyilvánultak, én most arra gondoltam, hogy nem jogi (jogos-e), logisztikai (kivitelezhető-e) vagy éppen emberi jogi (alapjog-e a telefon), netán közgazdasági (ki fogja kifizetni a megrepedt képernyőt) oldalról közelítenék, hanem megpróbálom azt körüljárni, hogy mire is lehet használni a telefont, és valójában mire használják az iskolában. Ehhez a Tanárblog Facebook csoportjában kértem tippeket, ahol a digitális pedagógia és a tanítás iránt elkötelezett pedagógusok beszélgetnek egymással - igen aktívan! - így nem csoda, hogy 1 nap alatt közel 100 válasz jött, sok kommentben 3-4 felhasználási mód is. Ezekről szeretnék most szólni, de úgy, hogy mindezt hozzákötöm az iskola digitalizációjának szintjeit leíró, ismert és bevett ún. SAMR modellt, és megpróbálom meghatározni, hogy az iskolai mobilhasználat jellemzően melyik szinten van jelen, 'bővíti', vagy 'átalakítja' a tanítás folyamatát. Mindegyik szintnek két al-szintje képzelhető el: a bővítés esetében a helyettesítés és a kiterjesztés, az átalakításnál a módosítás és az átértelmezés. lássuk hát, mire jutottam.

Itt a szeptember, ismét beköszönt a tanmenetek írásának fantasztikus időszaka. Természetesen ez is más lesz, mint eddig, hiszen ez az első olyan év, amikor már akár a tanmenetek írásában is segítő jobbot nyújthat minden megfáradt pedagógus számára az AI. A kérdés csak az, hogy miként? Az alábbiakban mutatunk pár ötletet, amivel értelmesen, és rövidebb idő alatt lehet elvégezni ezt a feladatot. Ha nincs ChatGPT-d, akkor se csüggedj, mert egy erre kiválóan alkalmas eszközt is ajánlunk a cikkben!

Ahogyan nő az elérhető adatok mennyisége lesz egyre fontosabb, hogy miként tudjuk azokat prezentálni. Fontos, hogy a diákjaink megtanulják, mit kezdjenek adatokkal, hogyan elemzzék és értékeljék azokat, de legalább ilyen lényeges, hogy képesek legyenek azokat érthetően és látványosan prezentálni is. Talán észre sem vettük, de komoly fegyverkezési verseny folyik a világban a mi figyelmünkért, fontos, hogy a diákjaink felkészüljenek arra, hogy ebben részt tudjanak venni. Ehhez ajánlunk izgalmas segítséget.

avagy némi hozzászólás az iskolai mobiltelefon-vitához

Mint oly sok más dologban, a mobiltelefonok iskolai használatában is megfigyelhető egyfajta ciklikusság. Pár éve még az m-learning volt a felkapott kifejezés és a mobil az aktuális dolog, ami majd forradalmasítja az oktatást , most pedig sorra érkeznek a hírek arról, hogy különböző országokban betiltanák az iskolai használatát. Úgy tűnik hazánkban is így tesz a kormány, a gyerekek védelmére hivatkozva. A magyar szabályozás preambulumában hűen követi a britet, a mobiltelefont a figyelmet elterelő és zaklatást lehetővé tevő eszközként azonosítja be. Minthogy a részletes szabályozás még nem jelent meg, nincs értelme előre állást foglalni valamiről, de néhány alapvetést érdemes lenne leszögezni.

• Nem generációs problémáról van szó. A mobil eszközök és az algoritmusok által vezérelt szolgáltatások, amiknek a használatáért az ott töltött idővel fizet a felhasználó nem csak az iskolás korosztályt érintik. Van abban némi generációs különbség, hogy ki melyik oldalon lóg, a Facebookon például hiába keresünk tiniket, de a TikTokot pörgető tini és a facebookon három percenként kommentelő nagymama között nincs lényegi különbség.
• Ha addiktív, kezeljük addikcióként. A függőséggel kapcsolatos megoldási lehetőségre már csaknem száz éve rávilágított Kosztolányi Dezső: Csodálkozol a kokainistán / s nem érted? / Gondolkozzál az okain is tán - / s megérted! Hosszú évek tapasztalata mutatja, hogy a függőségekkel kapcsolatban sosem az adott szer vagy az adott tevékenység az, ami döntő, hanem a mentálhigiénés állapot, amiben a függőség kialakul. A prohibicionizmus, a Háború a kábítószerek ellen látványos kudarcot vallott, nem csökkent a függők száma, de megteltek a börtönök oda nem való szenvedélybetegekkel. Az egyszerűnek tűnő betiltás helyett érdemes lenen azon is gondolkodni, hogy milyen alternatívái vannak a gyerekeknek, mit tudunk nekik ajánlani, ami érdekes és tartalmasabb, mint az algoritmus generálta hírfolyam vagy a nyolcvanadik hasonló lövöldözős játék?
• A mobiltelefont a szülő veszi a gyereknek. Kicsit furcsa gondolat, hogy az iskolának kellene elsődlegesen foglalkoznia ezzel a kérdéssel, amikor azokat eszközöket, amikről szó van a szülők veszik meg a gyerekeknek és ők fizetik havonta az előfizetést is. Kicsit sarkítva, de képzeljük el, hogy szülők mindegyike a legmodernebb automata gépkarabélyt vásárolná a gyerekeinek és hozzá minden hónapban egy nagy csomag lőszert, majd az iskolán kérné számon, hogy miért lövöldöznek a gyerekek.
• Figyelem nincs magától, meg kell teremteni. Ha igaz az, hogy a telefon az oka annak, hogy a diákok nem figyelnek az órán, akkor a tantermeinknek ablaktalannak, fehér falakkal ellátottnak és hangszigeteltnek kellene lennie. A hóesés vagy a tanterem előtti fán egy mókus is hihetetlen mértékben képes elterelni a diákok figyelmét és talán jobb, ha tollat meg füzetet sem kapnak, mert abba meg firkálgatni fognak. Aki azt gondolja, hogy egy ilyen környezetben maximális a diákok figyelme, az joggal harcol a telefonok betiltásáért is. Ezzel szemben az igazság az, hogy a figyelem nem valami olyan dolog, ami alapból megvan és disztrakciók miatt elveszik, hanem az, amit a tanárnak meg kell teremtenie és fent kell tartania. Szép kifejezéssel nevezhetjük ezt tanulási motivációnak is. Meglehet, hogy a zsebben rezgő mobiltelefonok világában kicsit nehezebb a figyelem megteremtése és fenntartása, de nekünk tanároknak is több eszközünk van már erre, részben éppen a mobiltelefonoknak köszönhetően.
• Az iskolának nem kellene tovább távolodnia a világtól. Sokszor elmondtuk már, hogy a hagyományos iskolára leselkedő legnagyobb veszély az, hogy teljes mértékben érdektelenné, valamifajta ceremoniális zárvánnyá válik. Egyre kevésbé érdekli már a munkáltatókat is, hogy ki mit ért el az iskolában, sőt akár az is, hogy járt-e iskolába. A mesterséges intelligencia korábban mindaz, amit az iskola át próbál adni és amit értékel egyre érdektelenebb lesz, nem csoda, ha a diákok úgy érzik, ami az iskolában történik, ahhoz semmi közük nincsen. Ezen csak ront, ha azt az eszközt, ami a legtöbb diák számára az identitásának része egyszerűen kizárjuk az iskolából.
• A jó mobilhasználat tanítható. ha belegondolunk egészen furcsa dolog, hogy odaadjuk a gyerekeknek ezeket az eszközöket, amik szerintünk is kifejezetten veszélyesek lehetnek a mentális egészségükre, de semmiféle segítséget nem adunk nekik ahhoz, miként használják. A tiltás helyett sokkal fontosabb lenne olyan, bizonyítékokon alapuló programokat bevezetni, amivel felkészítjük a diákokat a digitális világra, azzal egyidőben vagy akár még az előtt, hogy az rájuk szakad. Ennek jó helye lenne az iskola, még jobb a család, de ehhez a szülők szinte semmi segítséget nem kapnak. Fontos lenne a diákokkal a használat tudatosságáról beszélni, fontos lenne segíteni feldolgozni nekik mindazt, amivel nagyjából az első pillanatban találkozhatnak, amikor felmennek az internetre, legyen az a pornográfia, a csalások vagy akár a bullying. Egy pillanatra se higgyük azt, hogy annyival, hogy napi nyolc órában elvesszük tőlük a telefont, megoldottuk ezt a kérdést.