A Fortepan gyűjtemény (ITT TALÁLHATÓ) amatőr fotókat tartalmaz az 1900 és 1990 közötti évekből. Két lelkes gyűjtő elsősorban lomtalanításokon szedte össze a képeket és negatívokat, majd úgy határozott, az igazán jó képeket az interneten keresztül teszik elérhetővé mindenki számára. A creative commons engedéllyel közzétett képeket bárki letöltheti, felhasználhatja, szerkesztheti.

A képeket leginkább csak böngészni lehet (így igazi az élvezet), mivel nincsenek címkézve, csak egy hozzávetőleges időrendi sorrendben vannak.

Mivel fizikát soha nem tanítottam (a diákok szerencséjére nem is fogok), most nem is annyira egy weboldalról, mint inkább egy kezdeményzésről szeretnék röviden írni. Az oldal, amely elgondolkodtatott a People's Physics Book (a 'nép fizikakönyve'), amelyet teljesen ingyenesen lehet kinyomtatni, használni, dolgozni vele. Fizikatanárok biztos meg tudják mondani, hogy szakmailag milyen a könyv, az elv azonban érdekes. Vajon lehet-e források nélkül, lelkesedésből, hitből olyan magas színvonalú könyvet készíteni, amit aztán később az iskolákban használhatunk?

A pedagógiatörténet szerint a 19. század végén kezdődött meg az oktatás eltudományosodása. A pozitivista világszemlélettel összhangban terjedt el az a nézet, hogy a tudomány képes minden kérdésre választ adni és a közoktatás célja valamiféle kis tudósok kinevelése. A természettudományok tanításában a tudományos vs. mindennapi vita még most is zajlik, de jól érezhető az elmozdulás az utóbbi felé. A tudományos iránynak ugyanis következménye az, hogy a megtanuiltak és megtanulandók elszakadnak a mindennapi használattól és a mindennapi tapasztalatoktól, az iskolai tudás egy külön kategóriává válik, az iskolában megtult csak arra jó, hogy ott teljesítsen az ember.

Úgy gondolom, hasonló problémákkal küszködik a művészeti, ezen belül a zene oktatás is. Az ének-zene az esetek legnagyobb részében érdektelen, komolytalan, lényegtelen tantárgy és dolog. A lángoló lelkesedés ritkán jellemzi. EZ elsődlegesen is azért furcsa, mert közben a gyerekeket körülveszi a zene, sőt életükben többnyire központi szerepet játszik. Egy mai diák több zenét hallgat egy nap alatt, mint egy száz évvel ezelőtti egy hónap alatt (hiszen gyakorlatilag minden ébren töltött percében szól a zene, szól a buszon, a bevásárlóközpontban, gyakran az mp3 lejátszójáról az órán is). A Musical Futures program (ITT TALÁLHATÓ) alapállása szerint:

A Lessonwriter több, mint jó: hasznos! Az oldal lényege annyi, hogy egy általunk kiválasztott (angol nyelvű) szövegből feladatlapokat gyárt. Nem kell mást tennünk, mint kimásolni a szöveget, bemásolni a megadott mezőbe, kettőt kattintani, és már készen is vagyunk. A Lessonwriter kiszedi a fontosabb szavakat, feladatokat készít hozzá, esztétikusan elrendezi, mi pedig kinyomtathatjuk. Természetesen nem minden működik automatikusan, ezért például feltehetünk kérdéseket, és ezeket beilleszthetjük a feladatlapba.

Az Internet Archive gyűjteménye mindennek, ami ingyenesen (legálisan!) letölthető. Bátran induljunk neki, és böngésszünk az ezerszám található rövidfilmek, rajzfilmek, dokumentumfilmek között. Temészetesen megvannak az oldal hátrányai is: mivel ingyenesen elvihető, bármire használható filmeket tartalmaz, ne keressük a legújabb How I met your mother részt, viszont rengeteg érdekességre akadhatunk. Én használtam már az Underdog klasszikus rajzfilmsorozatból részleteket, de töltöttem le az ötvenes évekből amerikai 'atomtámadás esetén teendő' tájékoztató filmet is (elég félelmetes!).

Az OER Commons egy rendkívül érdekes kezdeményezés, és most már több éve él, érdemes ránézni minden tanárnak. Az elv egyszerű: győzzük meg a különböző tartalomszolgáltatókat, hogy adják át ingyenes felhasználásra tananyagaikat. Mi sem könnyebb .. az igazság az, hogy az 'önzőzés' mellett más érveket is érdemes átgondolni. No de mindezekről a lapozás után elmélkedünk tovább (röviden), az OER (Open Educational Resources) többezer anyagát addig is nagy lelkesedéssel ajánljuk lapozgatni.

Ugyan már korábban egy gyűjteményben (ITT) szót ejtettünk a Splashup nevű képszerkesztőről, mégis úgy gondoljuk, megérdemli, hogy egy kicsit részletesebben is foglalkozzunk vele. Különösen azért, mert elérhetővé vált a Splashup Lite, a program egyszerűbb feladatokhoz és kisebb teherbírású gépekre tervezett változata.

A Splashup (ITT TALÁLHATÓ) teljeskörű képszerkesztő program, hacsak nem professzionális, nyomdai szintű szerkesztésre vágyunk, hasznát fogjuk venni. Kezelhetünk benne rétegeket, az effekteket is rétegenként is alkalmazhatjuk és természetesen az összes olyan jól ismert eszköz (élénkítés, elmosás, kivágás stb.), amit gyakorrta használ az ember a képszerkesztésnél rendelkezésünkre áll.

Talán mindenki látott már olyan képet, ami, akár egy mozaik sok-sok apró képecskéből áll össze és így ad ki egy újabbat. A Bővebben után egy példát is mutatunk rá, hogy milyen ez. Egy ilyen kép készítéséhez használható program az ingyenes AndreaMosaic (ITT TÖLTHETŐ LE).

Nincs más dolgunk, mint megadni, hogy mi legyen az alafotó valamint, hogy melyik fotókból dolgozzon a program. Be kell állítanunk azt is, hogy mekkora legyen az elkészült kép. Ezután dőljünk hátra, igyunk egy kávét, várjunk nyugodtan majd elkészül a jókora képünk.

Fantasztikus kezdeményezésről (sőt, már annak eredményéről) számolhatunk most be nagy-nagy örömmel. A Beszédmester nevű ingyenesen letölthető magyar fejlesztésű szoftver beszédterápia, illetve olvasásfejlesztő moduljaival minden gyakorló szülő, óvadapedagógus, illetve logopédus számítógépén kötelező elem! A lapozás után röviden idézünk az oldalról, amely egyébként IDE KATTINTVA található, érdemes beleolvasni, illetve letölteni a szoftvert. Annyit talán szülőként szabad hozzátennem, hogy nekünk NAGYON bevált! A gyerekek szívesen, örömmel játszanak a szoftverrel, és tanulják meg eközben a helyes beszédet.

Bármennyire is úgy tűnik, a fényképek csak nagyon korlátozottan adják vissza azt, amit valójában látunk. Az a baj a fényképekkel, hogy túlságosan objektívek, ezért jóval kevesebbet mutatnak meg a világból, mint amire a szem képes. Míg a fényképek esetében a zársebesség meghatározza, hogy milyen részleteket látunk a képen, a szemünk folyamatosan dinamikusan alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, így sokkal több részletet látunk, mint amit egy fénykép megmutatni képes.

A probléma orvoslására dolgozták ki a HDR (High Dynamic Range) fotózás módszerét. Ma már a legtöbb digitális gépen is beállíthatjuk a zársebességet, nincs más dolgunk, mint ugyanarról készíteni 8-10 képet különböző zársebességekkel. Ha hosszú ideig van nyitva a blende, a képünk majdnem fehér lesz, míg a túl rövid esetében szinte teljesen fekete. Ezek után már csak egy szoftver kell, ami kiszedi ezekből a képekből a leghasznosabb részeket és egy új képben egyesíti őket. Ilyen program a Picturenaut is, ami ingyenesen letölthető (INNEN).