Zenetanítás
Letölthető anyagok - 2010. július 26.
A pedagógiatörténet szerint a 19. század végén kezdődött meg az oktatás eltudományosodása. A pozitivista világszemlélettel összhangban terjedt el az a nézet, hogy a tudomány képes minden kérdésre választ adni és a közoktatás célja valamiféle kis tudósok kinevelése. A természettudományok tanításában a tudományos vs. mindennapi vita még most is zajlik, de jól érezhető az elmozdulás az utóbbi felé. A tudományos iránynak ugyanis következménye az, hogy a megtanuiltak és megtanulandók elszakadnak a mindennapi használattól és a mindennapi tapasztalatoktól, az iskolai tudás egy külön kategóriává válik, az iskolában megtult csak arra jó, hogy ott teljesítsen az ember.
Úgy gondolom, hasonló problémákkal küszködik a művészeti, ezen belül a zene oktatás is. Az ének-zene az esetek legnagyobb részében érdektelen, komolytalan, lényegtelen tantárgy és dolog. A lángoló lelkesedés ritkán jellemzi. EZ elsődlegesen is azért furcsa, mert közben a gyerekeket körülveszi a zene, sőt életükben többnyire központi szerepet játszik. Egy mai diák több zenét hallgat egy nap alatt, mint egy száz évvel ezelőtti egy hónap alatt (hiszen gyakorlatilag minden ébren töltött percében szól a zene, szól a buszon, a bevásárlóközpontban, gyakran az mp3 lejátszójáról az órán is). A Musical Futures program (ITT TALÁLHATÓ) alapállása szerint:
A zenetanulás akkor működik a legjobban, ha a fiatalok zenét hoznak létre, ha a meglévő zene iránti szenvedélyükre reflektál és azt felhasználja a tanóra.
A program elképzelése szerint minden diák rendelkezik zenei tudással és a modern technikának köszönhetően nagyon sokat tud és tanul folyamatosan a zenéről, a zene felépítéséről, a zenecsinálásról. A cél, hogy ez az informális tanulás integrálódjon a formális órai munkába. Ehhez segít a program letölthető kézikönyve (INNEN) és a tanárok által kidolgozott projektek, óravázlatok (INNEN) érdekességük, hogy szinte kivétel nélkül a kortárs, populáris zenével foglalkoznak.
Az is magazin nyári számában (ITT 25. oldal) Eivind Lodemel arról ír, miként használhatók a mobiltelefonok a zenetanulásban:
- A tanár lejátszik egy dallamot, a diákok felveszik a telefonjukkal, hallás alapján megtanulják és hangszerelik, közös zenedarabot készítenek belőle
- A tanár valamilyen zenei technikát vagy elvet bemutató témát játszik le, ezt a diákok felveszik és a hallottak alapján beszélnek róla vagy sajátítják el a technikát.
- A tanár bemutat egy zenedarabot, amit diákok felvesznek és saját kompozíciójukhoz ez szolgál kiindulásul.
- A tanár bemutat valamilyen zenét, a diákok felveszik, megtanulják és az osztályban előadják.
Mit gondolnak? Kell változtatni a zeneoktatáson? Szerepe lehet ebben az új technikának?
