Fridrich Máté Phd Hallgató több cikkben értekezik a gamifikáció megvalósulásának elméleti lehetőségeiről. Ez egy fontos hiányossága a hazai gamifikációval foglalkozó közösségnek, tanároknak, kutatóknek, fejlesztőknek. Nagyon fontosnak érzem, hogy ezek a szereplők egymást támogatva, egymást segítve, konstruktív szakmai vitában és együttműködésben segítsenek a gamifikációt hatékony és skálázható módszerré tenni a köznevelésben (és azon túl is esetleg). Fridrich Máté több írást is publikált, többek között a konstruktivizmus, konstruktivista pedagógiai és a gamifikáció lehetséges kapcsolódási pontjait bemutató cikkét ITT Az írás jó szívvel ajánlható mindenkinek, aki szeretné tudományos alapossággal megközelíteni a gamifikáció témáját, esetleg szeretné látni, hogy miként illeszthető a modern pedagógiai diskurzusba. Az alábbiakban Fridrich egy másik írásáról értekezem kicsit részletesebben, mivel az elméleti alapokon az általam kidolgozott, és sokak által használt rendszert veszi górcső alá, és illeti kritikával.

Egy bolond százat csinál - ez jutott eszembe miközben részt vettem Turán az ott rendezett IKT délutánon. A környező iskolákból érkeztek pedagógusok szép számmal, hogy meghallgassák két projekt rövid beszámolóját és az azt követő teachmeetet (tényleg kellene már valami jó magyar név ennek...). A délután házigazdája, szervezője, motorja Benedekné Fekete hajnalka volt, aki már többször szerepelt itt a TanárBlog hasábjain is. A cím is rá utal, hiszen látványos volt, hogy az ő lelkesedése milyen fertőző lett az iskolájában. A két projekt is izgalmas volt, Hajni számolt be arról, hogy miként használják a pályázaton nyert tableteket (sokféleképpen és kihasználva, hogy mobil eszközökről van szó, minél többet viszik ki az osztályteremből), Kovács Zsolt pedig a galgamácsai 1:1 programról beszélt. A Microsoft támogatásával kapott egy hatodik osztály minden tagja hibrid gépet (tablet és laptop) és ezek október óta használatban is vannak. Zsolt elmondása szerint az út amin járnak rögös, de a pozitív élmények kárpótolnak mindenért. Az előadások után következett a teachmeet és nekem bizony PiL Akadémia déjá vu élményem volt.

Pár hónapja írtunk a Prométeusz társaságról, arról a kísérletről, ahol egy történetbe ágyazva próbáltam meg fizikát tanítani (ITT VANNAK a cikkek róla). Azután néztem körbe, hogy vajon van-e más is, aki hasonlóval próbálkozott és így találtam rá a Zombi alapú tanulás oldalára (ITT TALÁLHATÓ). David Hunter amerikai földrajztanár találta ki, hogy a a földrajzot egy zombitámadáson kerestül tanítja meg. A diákoknak ki kell találniuk, hogy hol építsék fel a bázisukat (ehhez meg kell határozniuk a megfelelő helyet), táplálékról, közlekedésről kell gondoskodniuk, mindeközben az alapvető földrajzi fogalmakat ismerik meg a térképezéstől a talaj felépítésén át a folyók tulajdonságaiig. A letölthető mintalecke azzal foglalkozik, hogy mi is a földrajz és mit is csinálnak a geográfusok.

Az előző két cikkünkben (itt és itt) bemutattuk, miként tanultak a diákok egy történeten keresztül az energia fogalmáról. A befejező részben a munkájuk értékeléséről és a projekt tapasztalatiról lesz szó. Tanultak egyáltalán? Többet vagy kevesebbet? Növelte a motivációjukat a játékos keret? Megpróbáltuk alaposan kideríteni. Végezetül arról is szó lesz, hogy tanárként milyen volt végig csinálni ezt a harminc órát kitevő projektet.

Előző cikkünkben bemutattuk azt a kerettörténetet, amivel az energia témakörét feldolgoztuk diákjaimmal összesen 13 egyenként 80 perces óra alatt. Most arról lesz szó, hogy miként is zajlott maga a tanulás, tanári előadás, tananyag és dolgozatok nélkül.

Az elmúlt három hétben diákjaimmal különleges módon dolgoztuk fel az energia témakörét. A célom az volt, hogy a diákok találják érdekesnek az anyagot, saját kíváncsiságuk mozgassa őket. Végül olyan rendszerben tanultak, ahol nem volt dolgozat, nem volt megadott tananyag és a projekt során nyomozniuk is kellett egy titkos társaság után. Három részben mutatom be, hogyan is zajlott az egész, az első részben bemutatom a kerettörténetet, a másodikban a tanulás rendszerét és a felhasznált eszközöket, az utolsóban pedig a projekt eredményeiről számolok be.