A Prométeusz Társaság - természettudomány történeteken keresztül 2. rész
21. századi tanár - 2014. november 11.
Előző cikkünkben bemutattuk azt a kerettörténetet, amivel az energia témakörét feldolgoztuk diákjaimmal összesen 13 egyenként 80 perces óra alatt. Most arról lesz szó, hogy miként is zajlott maga a tanulás, tanári előadás, tananyag és dolgozatok nélkül.
A diákoknak párhuzamosan két feladatuk volt, egyfelől a korábban már bemutaott blogot kellett jegyzetekkel ellátniuk. Ebből megismerkedhettek a tudomány jelentős alakjaival és megismerkedhetnek azzal is, hogy miért van szükség egyáltalán mindennek a megtanulására. A másik feladatuk az volt, hogy minél magasabbra jussanak a társaságon belül (először is belépést nyerjenek ide), az egyes szintek eléréséhez fogalmakat, jelenségeket kellett tudniuk. Én nem mondtam nekik mást csak annyit, hogy mi a követelmény a következő szintre lépéshez. Az alábbi szintek voltak a Prométeusz Társaságban és ezekhez az alábbi ismeretek tartoztak:
- A változások beavatottja – a kölcsönhatás fogalma, fajtái
- A munka hőse – a munka fogalma, számítása
- Prometeánus – az energia fogalma, fajtái
- A titkok számolója – számításai feladatok az energiával kapcsolatban
- Celsius lovagja – a hő, a hőmérséklet, a hőkapacitás fogalma
- Egyiptomi beavatott – a reakcióhő, aktiválási energia, katalízis fogalma, redox-reakciók
- A gépek ura – a teljesítmény és a hatásfok fogalma
- A forrás őrzője – energiaforrások, erőművek
Az első pár napban még viszonylag sok segítséget kaptak, például egy online (Excel kérdőívben készített) feladatlapot (itt látható). Akinek kérdése volt, az jöhetett hozzám és megbeszéltük, amit kellett, igyekeztem, hogy ne válaszokat adjak, hanem csak olyan kérdéseket, amik segíthetik a továbblépést. Tartottam egy negyven perces klasszikus órát, ahol a különféle energiák kiszámításának levezetését az egész osztállyal közösen végeztük el. Ezt az őszi szünet követte, amire olyan feladatot kaptak, amivel beléphetnek a Prométeusz Társaságba: készítsenek egy olyan filmet, amiben tetten érhető, ahogy energia alakul át valamilyen formából valamilyen másik formába (legalább két alkalommal) és a megvágott filmet lássák el magyarázó feladatokkal. A legtöbben egy labdát ejtettek le vagy lejtőről engedtek egy rugónak egy kisautót, de voltak nagyon ötletes megoldások is. Volt, aki a teáskannára szerelt forgót és volt, aki megevett egy kocka csokit és aztán kinyújtott egy rugót. Ezt a feladatot a szünet alatt már mindenki megcsinálta, így a társaság tagjai lehettek.
A következő napokban én semmi mást nem csináltam, mint csak az egyes szintek teljesítéséhez szükséges kérdéseket tettem fel a jelentkezőknek. Ezek a kérdések sokfélék és személyre szabottak voltak, olyanok, amik megpróbálták a fogalmak mélyebb megértését feltárni. Az energia fogalmánál volt, akitől azt kérdeztem például, hogy itt van ez a ceruza az asztalon, hogyan tudnám növelni az energiáját? A kifejezetten jó képességű diák viszont azt a kérdést kapta: itt van ez a ceruza az asztalon, hogyan tudnám csökkenteni az energiáját? Ha rossz volt a válasz, rávezettem, hogy miért az, átnézhette az anyagot újra és próbálkozhatott megint. Sok olyan kérdést tettem fel, ami a mindennapi tapasztalatokhoz is kötődik: miért jobb a lukacsos tégla, mint a tömör? lassabban olvad-e a hóember, ha télikabátot adunk rá?
Volt még egy klasszikusabb óra, ahol bemutató kísérleteket néztünk végig, ezek látványos kísérletek voltak többségükben olyan anyagokkal, amiket tanulói kísérletnél nem jó használni (vihar a kémcsőben, gumimaci kálium-klorátban, luminol stb.). Ezek értelmezése volt a kémiás szint meglépésének egyik feltétele.
Az idő legnagyobb részében azonban a diákok maguk tanultak, dolgoztak. Nézték a tankönyvüket, sokan az internetet, ki a mobiltelefonján, ki a gépteremben és sokan mentek a könyvtárba is. spontán csoportok is kialakultak, akik együtt tanultak. Ha valamiben megakadtak jöttek hozzám a kérdésükkel, az egyetlen feltétel az volt, hogy ilyen segítséget csak minimum három fős csoport kérhet, ennek köszönhetően sokszor maguk megtalálták a válaszokat. Az egyes szintek teljesítésében nagyon eltérő stratégiákat követtek, volt a ki gyakran valójában bizonytalan tudással is próbálkozott és sokszor futott neki egy-egy szintnek. Mások napokig tanultak, azután egy menetben teljesítettek több szintet is.
A következő részben a projekt eredményeit mutatom be és azt, miként érezték magukat a diákom és miként éreztem magamat én a tanár.
