Világzene
Internet a tanórás - 15 éve
A világzene egyszerre elcsépelt és mégis nagyon izgalmas fogalom. Ha a kelet-tuvalui sámánhuhogás alá diszkóritmust kevernek egy dobgéppel és egy szintetizátorral, akkor nem túl érdekes. Ha azonban különféle zenei kultúrák és hagyományok együttműködéséből valami új és izgalmas születik, akkor máris nagyon érdekes lehet.
A Playing for Change alapítvány (IDE KATTINTVA) ezt az utóbbi utat választotta, megkavarva a modern technika adta lehetőségekkel. A világ minden pontjáról keresnek fel zenészeket, akik közösen adnak elő egy-egy dalt, úgy hogy soha nem találkoznak. Az eredmény, érdekes, izgalmas és felemelő is egyben. Nem csak ének órákon lehet helye annak, hogy megnézzünk egy-egy felvételt, hanem akár társadalomismeretből is.
A nagyobbik fiam most volt első osztályos. Természetesen (jó tanár szülőként) megnéztem a bemutató órát (matematika volt), és csodáltam a tanítótőt, aki rengeteg kis madarat kivágva tanította a gyerekeknek az összeadást, kivonást. Mivel egy év alatt 20-ig tanulták a számokat (ellenben pl. az én fiam is viszonylagos biztonsággal ad össze három jegyű számokat már), látszott, hogy nem volt egyszerű a gyakorláskor az érdeklődést fenntartani a gyerekekben. Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, h ilyenkor bevetnénk esetleg az IKT-t ... Keresgéltem is matematika játékokat kicsiknek, és így akadtam az Arcademics gyűjteményére (
Ha szavakat tanítok, ebben az esetben az 'arc' részeit kezdőknek, általában megpróbálom valami értelmes tevékenységnek álcázni a tanulást. Persze, lehet érdekes az is, ha egy papíron ott egy arc, és be vannak jelölve a részei. Viszont most kipróbáltam az Anaface nevű alkalmazást (
Az LSK Hungária Kft., mint a SMART Technologies ULC. kizárólagos magyarországi képviselete több, mint 7 éves képzési tapasztalatát összegyűjtve, illetve a SMART képzési programját a magyarországi pedagógus-továbbképzési követelményrendszerrel szinkronba hozva akkreditáltatta saját, 30 órás pedagógus-továbbképzési programját, amely
Új sorozat indul itt, a TanárBlogon új partnerünkkel, a Tell me More nyelvoktató rendszer hazai képviseletével. Nyelvtanárként belevetettük magunkat a Tell Me More tananyagaiba, és rendszeres jelentést adunk arról, amit találtunk. Az oldal online felülete
Sokak szerint helyesebb lenne úgy megfogalmazni: mi mindent NEM csinálnak a diákjaink az interneten. Gyakorlatilag semmi nem szabhat határt annak, amit az interneten csinálni lehet. És mégis; ha valaki rendszeresen jön-megy gyerekek között, egy idő után az az érzése támad, hogy egyáltalán nem használják olyan sok dologra a világhálót, mint ahogy azt gondoljuk, vagy - talán még rosszabb - mint ahogy azt tehetnék. Egy rövid, asszociációs feladattal próbáltuk megtudni, hogy mi is az, ai 'zsigerből' jön a gyerekeknek, ha az internetről van szó. Összesen majdnem 40 15-17 éves diák vett részt a felmérésben, amelyben két feladatuk volt: először le kellett írniuk, hogy milyen oldalakat néznek a leggyakrabban, majd azt kellett megmondaniuk, hogy szerintük a többiek melyik oldalakat írták. A két lista eredményeit külön-külön összesítettük, majd egy beszélgetés során próbáltuk meg az eredményt árnyalni. A lapozás után található egy rövid összefoglalás arról, amit találtunk, illetve amit ez talán jelenthet.
Ugyan sokszor elhangzik, hogy mennyire mostoha helyzetben van a könyvkiadás és különösen a gyermekkönyvek kiadása, valójában nem is annyira borzasztó a helyzet. Nincsenek nagy állami mamutkiadók, mint korábban a Móra, de annál több a kis érdekes és feltörekvő kiadó. Nem tudok statisztikákat, de felteszem, hogy több gyerekkönyv jelenik meg ma, mint harminc éve (még én is társszerzője vagyok
Az igazi netdinoszauruszok még emlékeznek azokra a szép időkre, amikor egy animált gif képpel az internet királya lehetett valaki. Sok bit lecsorgott azóta a magyar gerinchálózaton és jó ideje elvárás már, hogy egy oldal legyen olyan webkettes kinézetű.
Nem is olyan régen írtunk a Webcam Laboratory nevű magyar fejlesztésű szoftverről (




