Iskola a digitális átállás után. Ez a jövő?
Vezércikk - 2011. április 21.
Sokan és sokat beszélnek az iskolák jövőjéről. Nyilvánvaló, hogy a diákok életének szerves részét képezik a digitális eszközök, ugyanakkor ezek elég sok esetben ki vannak tiltva az iskolából, ahol az 1 tankönyv, 1 tanár, 35 gyerek elve érvényesül. Mondhatjuk, hogy az interaktív táblák elterjedése (ami már Magyarországon is kezd kézzelfogható realitássá válni) változást hoz, de - lássuk be - ez elsősorban arra használható, hogy érdekesebbé, változatosabbá tegye azt, amit eddig a táblánál, esetleg képekkel magyaráztunk. Azaz, az interaktív tábla egy prezentációs eszköz, és önmagában azt a 'paradigmaváltást', amiről azok a bizonyos 'sokak' sokat beszélnek, nem hozhatják el. Most egy rövid összefoglalást szeretnénk a lapozás után mindenkinek átnyújtani arról, hogy milyen is lesz (lehet?) a jövő iskolája, ahol megtörtént a digitális fordulat, mégpedig egy olyan iskola példáján, ahol ez már meg is történt!
Mik is ennek a jellemzői? Először is az eszközpark, valamint a technikai feltételek biztosítása. Az iskola, amelyről szó lesz Észak Karolinában van, egy Mooresville nevű városkában. 4-től 12-is minden évfolyamnak adtak számítógépet (mindenkinek ugyanolyat, hogy ezzel se legyen gond - kinek mikor mi van telepítve a gépén. Ezután természetesen a gépeket hálózatba kellett kötni, valamint biztosítani kellett a gyors, megbízható, széles sávú internetet. Ezzel az első - nagyon fontos - lépést meg is tették.
A következő feladat a tanárokra hárult, hiszen ki kellett találniuk, hogy mit is kezdjenek ezzel az új helyzettel. Sok minden, amit tanultak, ahogy addig tanítottak, hirtelen teljesen átértékelődött. Ezért gondolom egyébként, hogy talán így könnyebben lehet tanárokat a digitális átállásra rávenni, hiszen, ha rá vannak kényszerítve az IKT használatára, már csak azért is, mert a diákok digitális tananyagokat használnak, tankönyv, füzet helyett is a számítógépüket nyitják ki, valamint esetleg megszűnnek a nem digitális táblák, ha valaki lemarad, az kimarad. Ha ez olyan egyértelművé van téve, mint ebben a kisvárosban, akkor a tanárnak nincs más választása: megszokik, vagy megszökik.
A következő kérdés természetesen a cenzúra, illetve a digitális felügyelet. Sok weboldal (pl. YouTube, Facebook) tiltva vannak az iskolai rendszerben. Ezen felül olyan kifejezések, mint pl. terrorizmus, nem fognak eredményt adni a keresőben, mert szintén le vannak tiltva. Ha a vezetőket kérdezik, készséggel válaszolnak, mondván ez nem jelent gondot, hiszen a digitális átállás előtt is voltak korlátok, csak sokkal szorosabbak, hiszen a tankönyv, valamint a tanár egyénisége határozta meg azt, hogy milyen merítésből tanulhattak a gyerekek. Ehhez képest a jelenlegi korlátozások, weboldalak tiltása kifejezett előrelépés. Mondhatnánk erre persze, hogy azért az különbség, hogy itt a korlátlan információforrást ígérjük, amíg ez a hagyományos osztályteremben nem is volt kérdés.
További érdekesség, hogy az elcsábult figyelmet hogyan tudják a munkára koncentrálni. Erre pedig egy ellenőrző rendszert építettek ki, amelyben az igazgató (vagy a megbízott felügyelő) bármelyik gyerek gépének a képernyőjét meg tudja nézni saját irodájában, és ha úgy látja, hogy éppen egy játékkal játszik és nem a történelem projekttel foglalkozik, akkor egyetlen kattintással meg tud nyitni egy kis ablakot a képernyőn, és üzenhet a diáknak,hogy foglalkozzon az iskolai feladattal.
Természetes folyománya a digitális iskolának, hogy az iskolai terek teljesen átrendeződhetnek, logikus folyamat, hogy a nagy tantermek helyett kisebbekben (is) tanulhassanak a gyerekek (pl. ha mindenki videót néz - csak másikat - egyszerűbb így, nem is beszélve arról, hogy a projektmunka során nem zavarják egymást a csoportok. Kiderül tehát, hogy a tantermekre sincs (mindig) szükség.
Az értékelés is teljesen digitálisan zajlik Mooresville-ben, de ez természetesnek is tűnik. Nincs papírpazarlás, több ezer oldal fénymásolása naponta (ha 500 gyerek óránként csak egy fénymásolatot kap, és 5 órája van egy nap, az önmagában 2500 fénymásolás naponta, ami hetente akár milliós kiadássá is duzzadhat egy átlagos magyar iskolában). Már középtávon is megtérülhet a gépekbe fektetett pénz, de legalábbis nem lesz sokkal drágább a digitális iskola, mint elődje. Csak más. Nagyon más! Angolul tudóknak végül hadd ajánljam a teljes tudósítást itt, nálunk, most:
