A tanáriban éppen arról beszélgettünk, hogy a 9/11 milyen napra esett. Érdekes volt, hogy mindenki másról volt teljesen meggyőződve (pl. biztosan kedd volt, hiszen éppen a szerdai órámra készültem, vagy csak hétvége lehetett, hiszen nálunk volt anyósom stb.). Érdemes talán nagyon röviden eljátszani azzal, hogy éppen ki mit tett, hol volt, mire emlékezik így, 10 évvel az események után. A Guardian egy kiváló, és órán is remekül használható alkalmazást készített (ITT ÉRHETŐ EL), ahol mindenki (akár mi is) röviden leírhatjuk, hogy miként éltük meg azt a bizonyos napot. Az oldal szerkezete egyszerű, és nagyon jól kezelhető. Órán 'emlékek' tanítására kiváló, engedjük a gyerekeket az oldalra, majd mindenki válasszon (olvasson el) 8-10 rövid beszámolót. Ezután akár online, akár a teremben ezt beszéljük meg. Gond az lehet, hogy mindig más-más emlékeket ad az oldal (azaz a 'bal felső 5. minden gyereknél más lesz), illetve nagyon nehéz (nem is lehet) mindent előre átolvasni, esetleges nehéz szavakból felkészülni. Ha engedjük, hogy használják (első körben) pl. a Google translate-et, akkor ez sem nagy gond.

Provokatív és ellentmondásos cikk jelent meg a napokban a neves New York Times hasábjain (ITT OLVASHATÓ), a címe: A jövő iskolájában semmivel sem jobbak az eredmények. Az írásban egy arizonai iskolakörzet esetét bemutatva hívják fel a figyelmet arra, hogy bár az oktatás IKT-sítását szinte mindenhol a reformok zászlójára tűzik, nem sok kutatás támasztja alá, hogy ez valóban javítja a tanítás minőségét.

Az említett körzetben 2005 óta 33 millió dollárt költöttek a technikára, de az iskola eredményei nem javultak (egy kicsit még romlottak is).  A szerző idézi az oktatás megújításán fáradozó Bill és Melinda Gates alapítvány egyik korábbi munkatársát is, aki szerint: Nincs túl sok adatunk [az IKT alkalmazásának oktatási hasznáról]. Nehéz helyzetben vagyunk, ha tényeket kérnek számon rajtunk. A teljes képhez azonban fontos tudnunk azt is, hogy az említett körzetben az iskolák technikai fejlesztését egy népszavazáson megerősített adó hagyta jóvá, emiatt ezt a pénzt másra nem lehet költeni. A technikai fejlesztésekkel egyidőben viszont a teljes oktatásra szánt keret csökkent. Emiatt nőttek az osztálylétszámok és sok tanárt elbocsájtottak, a tanári fizetések pedig 2008 óta változatlanok.

A TanárBlog Nyári Akadémia újabb tapasztalatát szeretnénk megosztani az olvasóval. Most a blogokról, illetve a blogolásról lesz szó. A fontos kérdés számunkra az volt, hogy a tanárokat miképp lehet arra rávenni, hogy blogot indítsanak. Talán nem is így helyes a kérdést feltenni, inkább az érdekelt, hogy létezik-e olyan természetes folyamat, amelynek a végén a blog mint szükséglet születik meg, nem pedig kényszerként élik meg a tanárok. És a gyakorlatban is hasznos, viszont nem kifejezetten az önreflexió színtere (gyakorló pedagógustól véleményem szerint nem lehet / érdemes azt elvárni, hogy a napi munka után ŐSZINTÉN reflektáljon bármilyen publikus felületen a munkájára. És nem is biztos, hogy kell.) Milyen folyamat végén születik hát 'organikusan' egy tanári blog? A lapozás után elmondjuk.

A TanárBlogon sokféleképpen próbálunk segíteni azoknak a tanároknak, akik szeretnék az IKT eszközöket felhasználni az órán. A cikkek, ötletek, óravzlatok mellett időről-időre egy-egy nagyobb lélegzetű gyűjteményt is közzéteszünk, ezek a pdf könyvek ingyenesen letölthetők. A könyvek között vannak általánosabbak és speciálisabbak is, közös bennük, hogy rövid, de célretörő megoldásokat kínálnak különféle pedagógiai helyzetekre. Könyvtárunk jelenleg négy darabból áll:

Ahogy ígértük, a TanárBlog Nyári Akadémia tapasztalatait összefoglaló sorozatunk folytatódik. A mai írás az IKT órákon tapasztaltakról szól majd. A kérdés igazából ez: ki és hogyan tudja a fiatal, lelkes, de gyakorlatlan tanároknak megtanítani az IKT használatát, vagy - ahogy majd látjuk - még inkább az, hogy a fiatal lelkes tanárok hogyan tudják (akár egyedül) megtanulni az IKT használatát. Érdekes tévhitek, ellentmondások, gyakorlati tanácsok a lapozás után!

Véget ért a TanárBlog Nyári Akadémia 4x1 hetes bentlakásos képzése. Kiszámoltuk: 32 angoltanár, illetve 9 külföldi 'tanársegéd' összesen 800 óravázlatot állított össze, ebből 200 IKT-s óra volt. Három mentor tanár segített az órák összeállításában, majd látogatta az órákat egész délelőtt. Fontos, hogy az órák 'valódi' órák voltak, azaz (ahogy az egyik résztvevő fogalmazott) igazi 3D-s gyerekeket kellett tanítani. Délután mindenkivel átbeszéltük azt, amit az órán láttunk, majd a tapasztalatok fényében kezdődött a másnapi órák tervezése. Az egy hét alatt együtt készültünk, egymást segítve dolgoztak a résztvevők, mi pedig, a mentorok (vagy 'dementorok', ahogy már az első héten hívtak minket) segítettünk, kritizáltunk, ajánlottunk könyveket, IKT eszközöket, weboldalakat és mindent, amire még szükség lehetett. Mire jutottunk? Nos, erre a lapozás után próbálunk meg rövid összegzést adni (bár ez még csak az első rész, nemsokára következik a folytatás).

Főleg kisebbeknek lehet kedves szórakozás a Voki, a beszélő avatár (IDE KATTINTVA). A programmal testre szabhatunk egy figurát, ami lehet ember, kutya vagy akár macska, majd felvehetünk egy szöveget, amit az mond. Lehetőségünk van a géphez kapcsolt mikrofon használatára, de angolul még szövegből is készít nekünk hangot a program. A megkapott avatárt azután publikálhatjuk a saját weboldalunkon, blogunkon, bárhol.

A kicsik nagy örömmel fognak neki, a saját figurájuk elkészítésének és közben még észre sem veszik, hogy például angol mondatokat írnak és mondanak fel. Az alábbit 9 éves fiam készítette:

A Fora.tv oldalán (ITT TALÁLHATÓ) rengeteg érdekes konferencia előadás található. Szinte minden fontosabb témakörben a szakmai nagyjai (és néha nem annyira nagyjai) adnak elő, és mi pedig megnézhetjük, Feltétlenül hasznos saját épülésünkre (sajnos a legtöbb előadás angolul van), vagy akár órán is érdekes lehet használni néhány előadás egy-egy részletét. Nem egyenletes az előadások feldolgozottsága sem, van, ahol szövegkönyvet kapunk, letölthető a videó, fejezetekre bonthatjuk stb., azonban esetenként mindebből semmit nem kapunk. Mindenesetre érdemes nézelődni, én azért félek az oldalra látogatni, mert 2 óráig ott ragadok.

Nagy öröm, hogy egyre gyakrabban ragadnak billentyűzetet olvasóink, hogy elmondják mit is gondolnak az oktatás, illetve az IKT helyzetéről, esetleg a jövőjéről. Most is így történt ez, és külön öröm, hogy ezúttal (igaz ismeretlenül) egy volt tanítvány osztotta meg velünk gondolatait. Mindez még mind semmi, mert Menyhárt Norbert nem csupán a problémát vetette fel (minőségi ismeretterjesztő weboldalak igényes embereknek?), hanem megoldást is javasolt - mégpedig egy igen komoly linkgyűjtemény formájában. Az igazság az, hogy a weboldalak mindegyike megérdemelne egy külön posztot, ehelyett rendszerezve adjuk közré és ajánljuk mindenkinek tanulmányozásra. Figyelem, a lapozás után több száz link található, sok millió oldalnyi minőségi szöveghez, illetve sokezer órányi multimédiás ismeretterjesztő anyaghoz. Mit is mondhatnánk mást: köszönjük!

Biztos mindenkinek van róla élménye, hogy mennyivel hatékonyabb a közös tanulás. persze csak akkor, ha valóban tenulás lesz belőle, nem pedig pletykálás, strandolás, bármi más. Gyakran buzdítjuk erre a diákjainkat is, tanulópárokat szervezünk, közös feladatokat adunk a tanuláshoz. Egyetemista koromban a vizsga előtti napon mindig összegyűltünk 3-4-en, hogy az anyaggal kapcsolatos kérdéseinket megbeszéljük, mindenkinek hasznos volt ez, annak is, aki a kérdést tette fel és annak is, aki tudta a választ.

Az OpenStudy oldal (ITT TALÁLHATÓ) egy lépéssel tovább ment ennél és a teljes világhálón szervez ilyen tanulócsoportokat.  Tantárgyakkal kqapcsolatban tehetünk fel kérdést és aki tud az váűlaszol rájuk. A válaszokat minősíteni is lehet, hogy mennyire voltak megfelelőek. Sajnos az oldal angol nyelven van, de ma már ez egyre kevesebb diáknak jelent akadályt.