Teljesen véletlen, és nem összebeszélés nyomán jelenik meg két cikk is a Facebook-ról egymás után a TanárBlogon. Engem az alábbi történet ihletett meg: tizenévesek buliztak, majd az egyik fiú valószínűleg megütött egy lányt. Ezt nem onnan tudom, hogy együtt voltunk ezen a bulin, hanem onnan, hogy a kislány azonnal kiposztolta Facebook-ra, hogy a fiú mit is csinált. Mindezalatt ugyanabban a szobában tartózkodtak, de nem veszekedett a fiúval a lány, hanem így vágott vissza. Vajon azért, mert félt? Nem, nem azért, csak egész egyszerűen így tudta a legnagyobb kárt okozni a fiúnak. Így most több száz ember tudhatta meg azonnal, hogy mi is történt vele. És működött. Beszélgettem ezzel a fiúval kb. 4 hónappal az eset után, és csak egy halvány utalást tettem a bulira, mire ő teljesen elsápadt. Működött a terv! Mindezek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy hol is a helyünk nekünk, tanároknak, a Facebook-on.

Teljesen véletlen, és nem összebeszélés nyomán jelenik meg két cikk is a Facebook-ról egymás után a TanárBlogon. Engem az alábbi történet ihletett meg: tizenévesek buliztak, majd az egyik fiú valószínűleg megütött egy lányt. Ezt nem onnan tudom, hogy együtt voltunk ezen a bulin, hanem onnan, hogy a kislány azonnal kiposztolta Facebook-ra, hogy a fiú mit is csinált. Mindezalatt ugyanabban a szobában tartózkodtak, de nem veszekedett a fiúval a lány, hanem így vágott vissza. VAjon azért, mert félt? Nem, nem azért, csak egész egyszerűen így tudta a legnagyobb kárt okozni a fiúnak. Így most több száz ember tudhatta meg azonnal, hogy mi is történt vele. És működött. Beszélgettem ezzel a fiúval kb. 4 hónappal az eset után, és csak egy halvány utalást tettem a bulira, mire ő teljesen elsápadt. Működött a terv! Mindezek kapcsán kezdtem el gondolkodni azon, hogy hol is a helyünk nekünk, tanároknak, a Facebook-on.

Mindenkinek megvannak a maga gyengéi és erősségei. Nekem a szép kézírás az első kategóriába tartozik. Nem ment, nem megy és nem is fog menni - gondoltam. Egészen addig, amíg a legutolsó SMART Notebook frissítést le nem töltöttem, ahol megjelent egy új ikon, a neve pedig ez volt: Kalligráfikus toll. Egy ideig csak szemezgettem vele, hiszen nem használtam soha, és nem értettem, hogy pontosan mire is jó. Aztán egy nap - viccből - rákattintottam, és elkezdtem így írni. Az eredmény több, mint tapintható; az egyik pillanatban szégyenteljes macskakaparással firkáltam a táblára, a következőben pedig középkori kódexírókat megszégyenítő minőségben ontottam a szavakat. És végre szeretek a táblára írni, és jobban figyelek a táblaképre is. Érdekes volt megfigyelni magamon, hogy egy ilyen egyszerű kis ötlet milyen mély változást hoz a mindennapok gyakorlatában.

A számítógépes játékok egyre jobban betörnek a mindennapokba. Egy-egy játék megjelenését a hollywoodi kasszasikereke premierjéhez hasonló felhajtás kísér és a legnagyobb címek nyitónapi bevételei sokszorosan felülszárnyalják azt, amit egy film hoz a konyhára a készítőknek. A nappaliknak ma már alapvető kiegészítője a játékkonzol, társasági szórakozás wii-vel vagy Kinecttel játszani és ha valaki azt mondja, hogy esténként játszik a számítógépen, senki nem gondolja reménytelen szociopatának.

A fiatalok, a digitális bennszülöttek persze még több időt tudnak tölteni a számítógép előtt a játékokkal. Ahogyan arról a neves játékkutató Jane McGonigal is beszélt (ITT), a játékosok képesek fókuszálni, kitartóak és mindig arra törekednek, hogy meghaladják önmagukat. Ilyen diákokra vágyunk, nem? Úgy tűnik azonban még több is van, amit tanulhatnánk a számítógépes játékokról. Bror Saxberg a neves oktatáskutató láthatóan beleszeretett egy számítógépes játékba, ITT ÍR a tapasztalatairól és gondolatairól, miközben a frissen megjelent Skyrim című játékkal játszik.

A mai napig, azaz 2011. november 21-ig már jóval több jelentkezőnk van a Microsoft PIL Akadémiára (részletek ITT), mint amennyit a képzés elbír. Ez részint nagyon jó hír (nekünk), mivel nem is reméltük, hogy a képzés kezdete előtt már 2 hónappal le kell zárnunk a jelentkezést (aki szeretne jelentkezni, az még a héten, november 25-ig megteheti ITT). Ugyanakkor - sajnos - kénytelenek vagyunk a jelentkezők közül válogatni. Természetesen nagyon nagy fájdalom ez nekünk, de egyszerűen nem tudunk annyi kollégát bevenni, ahányan jelentkeztek. A lapozás után leírjuk a válogatás szempontjait (szerintem elfogadhatóak), addig is egy fontos dátum: most már biztos, hogy a nyitókonferencia 2012. JANUÁR 28-ÁN lesz Budapesten, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium épületében Óbudán. Következzenek hát a további részletek!

Nagyon fontos - bár kevésbé kellemes - témáról forgatott dokumentumfilm sorozatot (illetve készített egy nagyon komoly weboldalt) a CNN (ITT TALÁLHATÓ). A téma a rabszolgaság a 21. században. Ez hasonlóan, bár más csatornákon, folyik, mint a klasszikus rabszolgaság. Ebbe beletartozik a prostitúció, az embercsempészet, és még egy sor más dolog. Mindenesetre a kutatások kimutatták, hogy 600-800 000 embert csempésznek át a határokon évente, és mintegy 30 millió ember él rabszolgaként a világban. A CNN tényfeltáró cikkekkel, videókkal, infografikákkal segít abban, hogy megértsük a problémát, és annak nagyságát. Belenézhetünk egy spanyol rendőri akcióba, ellátogathatunk a nyomozókkal indiai bordélyházakba, illegális kínaiakat dolgoztató üzemekbe Európában, és még egy seregnyi egyéb olyan tényt tár elénk, amelyről fogalmunk nem, legfeljebb sejtésünk lehetett. A tanórán szintén csinálhatunk egy 'Freedom project'-et, a lapozás után adunk ötleteket.

Sokat lelkeldenztünk már Kodu-ról (PÉLDÁUL ITT), erről a kisebbek által is remekül használható programozási környezetről, ahol könnyen készíthetnek a diákok játékokat és közben elsajátíthatják a programozás, az algoritmikus gondolkodás alapjait is. Tanév elején kezdtünk el a diákokkal dolgozni ezzel a programmal, egy programozás-robotika szakkör keretén belül.

A hatás frenetikus volt. A diákok nagy örömmel és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába és hamar rákaptak az ízére. A Kodu egyszerű ha... akkor... programozási rendszere lehetővé teszi, hogy hamar sikereket érjenek el. A második Kodus óránkon már az volt a feladatuk, hogy egy mesét készítsenek el, mégpedig a következőt:

Természetesen nagyon könnyű elhatározni, hogy megtanulunk - ha lehet, egyedül - egy nyelvet, és megint más dolog ezt véghez is vinni. Most belenézünk egy olyan rendszerbe, amely sokak tapasztalata szerint képes arra, hogy megtanítson nekünk egy idegen nyelvet. Azért azt tudnunk kell, hogy nincs az a kiválóan összerakott rendszer, amely erőszakkal a gép elé tud minket ültetni. És most a lapozás után betekintünk a Tell Me More nyelvoktató rendszerébe - képekkel, tanácsokkal, ötletekkel.

Korábban már ejtettünk pár szót a Tagxedo alkalmazásról, amivel szófelhőket gyárthatunk (ITT TALÁLHATÓ). Most azért vesszük elő újra, mert remek képességekkel lett bővebb az oldal. Azontúl, hogy tökéletesen megérti a magyar karakterekkel írt szöveget, arra is lehetőségünk van, hogy a címkefelhőnk alakja az általunk választott képet kövesse.

Nincs más dolgunk, mint a szófelhő készítéséekor kiválasztani a Shape menüpontnál az Add image gombot és feltölteni azt a képet, ami a felhő alapjául szolgál. Érdemes az Edit Image gombra is kattintani, mert itt beállíthatjuk, hogy mennyire híven kövesse a felhő a képet. Fontos még a Word options menüben a Skip lehetőség, itt állíthatjuk be, hogy milyen szavakat hagyjon ki a felhő készítésekor. Az eredmény mindenképpen érdekes. IDE KATTINTVA látható egy szófelhő Az ember tragédiája 600 leggyakoribb szavából Dürer híres Ádám és Éva metszetére vetítve. Az egyes szavakra kattintva elindul egy automatikus Google keresés az adott szóra.

A 20. század elején nagy reformlázában az oktatás nagyon sok része és szelete változott meg, az oktatás keretei, módszerei, de még az alapvető tartalma is nagyon sok változáson ment át. Ennek a változásnak a legjobban az a struktúra állt ellen, ami a közoktatás kezdete óta jelen volt, az osztályterem. Sokféle újjító elképzelés született az ilyen-olyan módszerekről, de akár a Waldorf, akár a Montessori, akár a Freinet iskolákban változatlan maradt, hogy a tanulás osztályokban, osztálytermekben történik és jobbára tantárgyakat tanulnak a diákok. Ez a fajta modell, amit még a katonaságtól öröklött meg a népiskola, szinte mozdíthatatlan maradt száz éven át.

A 70-es évek kísérletei a nyitott tanterem megteremtésére, egy olyan iskola létrehozására, ahol nincsenek falak és egy nagy térben történik minden, inkább nevezhetők kudarcnak, semmint sikernek. ugyan a projekt-alapú tanulás lehetőséget adott volna arra, hogy létrejöjjenek osztályterem nélküli iskolák, ez a módszer sokáig nem terjedt el széles körben. Természetesen az iskolák és a tanulás ki-kiszabadult a tantermekből, ma már szinte mindenhol vannak erdei iskolák, amiknek a célja nem a közösségi élmény, mint egy osztálykirándulásé, hanem az adott helyszínen történő tanulás. Azt is tudjuk, hogy kutatások szerint a gyerekek ismereteik döntő részét (60-70%-át) nem iskolai keretek között, hanem informális utakon szerzik meg. Mindez azonban nem változtatta meg alapjaiban az iskolaszervezet több száz éves szerkezetét. Most azonban a technikai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy megint elgondolkodjunk azon, lehet-e iskola osztályterem nélkül (és kell-e egyáltalán)?