A jövőben élünk. Nagyon sok olyan dolog vesz minket körbe, ami gyerekkoromban a sci-fikben fordult csak elő. Tény, sok dolog nem jött be, nem járunk nyaralni a Holdra és nem repülő autókkal közlekedünk a városban, viszont videotelefonálunk, van egy olyan eszközünk, amin bárhol elérhetők vagyunk és bármilyen információt megszerezhetünk egy pillanat alatt vele. Ugyan a tudományos fantasztikus regényekben és filmekben ezek legalább könyv nagyságúak és beszélgetni kell velük, nem pedig beírni, amit tudni akarunk, de a lényeg ugyanaz. Bámulatos az a fejlődés, ami akár az elmúlt tíz évben történt. De képesek vagyunk-e kihasználni?
Néha azt érzem, olyanok vagyunk, mint egy ősember, akinek a kezébe nyomnak egy számológépet. Nézzük, forgatjuk, kalapálunk vele, rájövünk, hogy nyomogatni lehet és akkor változnak rajta a képek. Biztosan jól lehet vele jósolni, vagy rajzolni... de azt, hogy valóban mire való, nem nagyon találjuk ki. Itt van nekünk az internet, a vezeték nélküli technológia, a geolokácio (GPS), a QR-kódok, de hogy ezeket a tanításban hogyan használhatjuk, azt még csak pedzegetjük.