Farkas Róbert írását tesszük közzé alant. Ajánljuk szeretettel!

“Az internetes tanulás, az online kommunikáció és a hálózati együttműködés soha nem volt még olyan egyszerű, mint manapság! Már csak ezért is érdemes egy kicsit megállnunk és átgondolnunk mindazt, amit az elmúlt évtizedben az oktatásról (esetleg az oktatás és az informatika kapcsolatáról) gondoltunk…” Ezt a pár sort nagyjából 4 évvel ezelőtt írtuk a Webkurzus névre keresztelt honlapunk nyitólapjára, amikor elhatároztuk, hogy a Videótanár számára készített oktatóvideókból kiindulva megálmodunk és megvalósítunk egy online felvételi előkészítő tanfolyamot, amolyan 21. századi módon…

Elfogtunk egy levelet ... pontosabban kaptunk egyet egy kollégától, aki a TanárBlogon (és még inkább a Facebook oldalunkon) megosztott olvasói vélemények, reakciók hatására ragadott klaviatúrát, és küldte el nekünk saját véleményét erről a csodás hivatásról. A cikkben saját kérésére nem szerepel a neve. És most jöjjön (változtatás és szerkesztés nélkül) a levél:

Általános iskolában tanítok felső tagozatban, és napközit vezetek alsó tagozatban. Igaz, nem vagyok régen a pályán, mindössze hatodik éve. A sajnálatos többséggel szemben, nem pályaelhagyó, hanem pályavisszatérő vagyok. Miután tanári diplomával hivatalnoki állásra tettem szert, hosszú évek után úgy éreztem, jobb lenne tanítani. Így egész más jellegű munkahelyi tapasztalatokkal bírok, mint kollégáim jelentős része.

Izgalmas és sokakat vitára ingerlő írást osztott meg blogján kollégánk és barátunk Főző Attila (ITT OLVASHATÓ). Röviden összefoglalva arról ír a Kahoot! alkalmazás apropóján, hogy attól, hogy egy órán valaki használ mobiltelefont, számítógépet a gyerekekkel még egyáltalán nem biztos, hogy digitális pedagógiát is használ. Sőt az egyszerű, alacsony köszöbű, de a megszokott tanítási paradigmába, sémákba könnyen illeszthető eszközök (mint a Kahoot! is) egy ponton túl gátjai lehetnek a változásnak.

”Ha azt mondjuk, hogy mi órán szoktunk kahootozni, az ma már olyasmi, hogy mi órán szoktunk golyóstollat is használni. Lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Ha lehet, akkor már legyen inkább jó.” - írja zárszóként. Könnyűnek tűnik, mégis az egyik legnagyobb probléma, amivel az oktatás jelenleg szembe néz.

Érdekes projektet indított a Lancaster Egyetem kutatócsoportja, amivel az általános- és középiskolai irodalomtanítást veszik célba. Úgy vélik, hogy a klasszikus irodalomtanításban méltatlanul kevés hangsúly esik a helyszínek leírására, pedig a szövegértésnek nagyon fontos része lenne, hogy a leírtak alapján képesek legyünk a helyszíneket elképzelni. Magának a műnek a megértéséhez is sokat ad hozzá, ha pontos képesek vagyunk rekonstruálni az események helyszíneit. Úgy vélték, a legjobb eszköz ehhez a Minecraft lehet és már meg is született a Litcraft projekt (IDE KATTINTVA), ami irodalmi művek helyszíneit ülteti át Minecraft világokba. Elsőként a Kincses sziget pontos mása készült el, ami ITT TALÁLHATÓ.

Kincset keresni mindenki szeret, ha ezt ráadásul egy varázslatos kütyüvel teheti, az még jobb. A micro:bit mikrokontrollerek erre adnak remek lehetőséget. Ezeken a kis szerkezeteken ugyanis van Bluetooth rádió is, aminek nem csak a jeleit, hanem a jelerősségét is megkaphatjuk. Maga a rádió maximum 40 méterre hat el, de minél közelebb vagyunk hozzá, annál erősebb lesz a jel. Az alábbi két programmal ezt használjuk ki, hogy elrejtett kincseket keressünk. Az egyik programot (radio_ado_2) kell az elrejtendő eszközökre rakni és az A és B gombokkal beállítani, hogy hányas számú legyen az adott kincs (az A gomb eggyel növeli az értéket, a B visszaállítja 1-re).

Amikor egy tanár nekiáll száítógépeket (mobilokat) használni az óráján, jellemzőan a következő fejlődésen megy át: 1) De jó! Ezekkel az eszközökkel remek teszteket tudok csinálni! A diákok azonnali visszajelzést kapnak, versenyezhetnek, amitől nő a motivációjuk! majd ezt követi a 2) Teszteket a diákok is tudnak csinálni! Sokkal jobban megtanulják a dolgokat ha nekik maguknak kell teszteket összerakniuk! És így még nekem is valamivel kevesebb dolgom lesz!

A 2. fázist aztán gyakran csalódás követi, a diákok által készített tesztek ugyanis gyakran csapnivalóak és minden olyan tünetet mutatnak, amiktől ezek az automatizálható tesztek rosszak. A kérdések vagy teljesen triviálisak, vagy olyan részletekre, irreleváns adatokra kérdeznek rá, amiknek a valódi megértéshez nem sok köze van. Mi lehet a továbbfejlődés?

A mesterséges intelligencia lenyűgöző dolgokra képes és egyre több, korábban csak science-fictionnak tekintett dolgot ad a kezünkbe. Douglas Adams Galaxis útikalauzában volt szó a bábel-halról, ami képes bármilyen nyelvről bármilyen nyelvre fordítani, nos a mesterséges intelligenciának köszönhetően megérkezett a valós idejű fordítás a mi gépeinkre is. A Microsoft Translate (ITT TALÁLHATÓ) 10 nyelven beszél és 60 nyelven ír. Ez azt jelenti, hogy a mikrofonban hallott szöveget azonnal leírja, amennyiben az a megadott 10 nyelv közül valamelyiken hangzik el és valós időben fordítja is 70 nyelv bármelyikére.

A DigCompOrg nevű EU-s kezdeményezés abban hivatott segíteni, hogy az iskolák digitális átállását (illetve az iskolák helyzetét a digitális átállás során) visszajelezze. Remek, bár nem egyszerű mérési eszközről van szó, hiszen összesen 74 indikátort találunk az írásban, amelyek néha illuzórikusnak tűnhetnek. Ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen nem csak a következő pár lépés az, ami feltétlenül izgalmas, hanem egy távolabbi, ideális jövő képét is hasznos lehet felvázolni. Az indikátorokhoz magyarázatok is társulnak, így könnyebb felmérni, hogy az adott intézményben éppen hol tartanak a transzformációban. És végül a legjobb hír: az írás most már magyarul is elérhető, PDF formátumban, INNEN LETÖLTVE

A nyugati kultúra első nevelésfilozófiai művének is tartják Rousseau regényét, az Emilt, a könyvben leírja, hogy miként kell jó embert nevelni, amihez leginkább szabadságra, az érdeklődés kielégítésére és az ösztönző környezet megteremtésére van szükség. Bár a való életben Rousseau kifejezetten pocsék nevelőnek számított (gyerekeit árvaházba adta) azóta a reformpedagógusok újabb és újabb nemzedékeit inspirálta, akik gyakran merítettek az ő elképzeléseiből. Nem az ő hibája, hogy az általa elképzelt ideális nevelés sosem tudott megvalósulni. Meglehet, azért is, mert a technikai közeg nem volt még alkalmas hozzá. Nem csak a szemléltetőeszközökről vagy a kommunikációs lehetőségekről van itt szó, hanem arról is, hogy a technika miként határozza meg az emberi tudást. A 18. században még sokkal nagyobb volt a tényanyag és a procedurális ismeretek szerepe abban, amit tudásnak neveztek, mint ami ma. Talán eljött ez új Emil ideje?

Közeledik az új GDPR (vagyis Európai Általános Adatvédelmi Rendelet) életbelépése, ami minket is érint: kérjük, hogy frissítsétek a profilotokat az Educator Community-n, azaz a tanári közösségi oldalunkon, mert május 7-e után a Facebook, Twitter és Skype fiókkal regisztrált felhasználók nem fognak tudni belépni. Addig viszont könnyen átállítható minden fiók és annak minden tartozéka (jelvények, pontok, előrehaladás) Office 365 vagy Microsoft fiók (hotmail, outlook) alapú belépéssel. Az átállítás csak pár perc! https://education.microsoft.com/userMigrate