Közeledik az új GDPR (vagyis Európai Általános Adatvédelmi Rendelet) életbelépése, ami minket is érint: kérjük, hogy frissítsétek a profilotokat az Educator Community-n, azaz a tanári közösségi oldalunkon, mert május 7-e után a Facebook, Twitter és Skype fiókkal regisztrált felhasználók nem fognak tudni belépni. Addig viszont könnyen átállítható minden fiók és annak minden tartozéka (jelvények, pontok, előrehaladás) Office 365 vagy Microsoft fiók (hotmail, outlook) alapú belépéssel. Az átállítás csak pár perc! https://education.microsoft.com/userMigrate

Reméljük, sokan hallották már, hogy kézikönyvet írunk az iskola digitális transzformációjáról. Címe: A 21. századi iskola, hamarosan a rendelés mikéntjéről is írunk, de addig is közöljük a tartalomjegyzéket, hogy látszódjon, miről is lesz majd szó benne. Maga a kötet három részre tagolódik, az első az elméleti alapokkal foglalkozik, a második a gyakorlati kérdésekkel, a harmadik pedig lépésről-lépésre vezet végig a folyamaton. A könyv még a tanév vége előtt eljuthat majd az érdeklődőkhöz. Megrendelni (utánvéttel) innen a TanárBlog oldaláról lehet hamarosan.

Erről lesz szó benne tehát:

Hiába ... érezhetjük gyakran, akik az oktatás közelében vannak, és a mindennapok állandóan változó egyszínű szürkeségétől megfáradtan hazatérnek szülőként, diákként, vagy éppen portfóliót író pedagógusként. Elmarad a forradalom. Ismét. Egyébként lassan évente jut nekünk egy-egy elmaradt forradalom, vagy még rosszabb: a megszelídült ál-forradalom megnyugtató eredményeivel boldogon töltekezve. Mert valódi forradalom nincs. Lehet, hogy segíthet az a 45 000 számítógép, amit tanárok kaptak, lehet bármilyen progresszív a Digitális Oktatás Stratégia, és lassan beindul a továbbképzés-cunami is, mégis nem tudom elhessegetni az egyre makacsabbul tolakodó érzést - megint nem változik valójában semmi. Az alábbi rövid írásban ennek a lehetséges okait próbálom körbejárni, amelyek szerintem a következők: a tanárok, a diákok és a szülők. Előre is elnézést kérek mindenért, amit most leírok.

Közhely, hogy az iskoláról, oktatásról mindenkinek van véleménye, az utóbbi hónapokban azonban kifejezetten látványos is volt. Pártok, tanárok és diákok szervezetei állnak elő a követeléseikkel, néha pontokba szedve, néha folyószövegben, esetleg dalban mondva el, hogy minek kell másképp lennie. Vannak olyan elemek, amik több listából is visszaköszönnek, sokak vágyai, elvárásai között szerepelnek: legyen az iskola modern, legyen 21. századi, fejlesszen képességeket, csökkenjen az óraszám és a tananyag, legyen a mindennapi életben használható, praktikus, amit tanulnak. Sokszor köszön vissza, hogy a csekk befizetését vagy az adóbevallás kitöltését is tanítsák meg (konkrétan erről ITT ÍRTUK MEG a gondolatainkat). De mi történne, ha jönne egy oktatáspolitikai aranyhal és bármilyen kívánságot teljesítene? Hova jutnánk?

Az internet tele van veszélyekkel - hallhatjuk egyre többször, és egyre hangosabban. Lassan számontartani is nehéz a rengeteg programot, amelyek mind-mind megvédeni hivatottak minket ... és gyermekeinket. Ne mondd el idegeneknek, hol laksz, ne add ki szüleid bankkártyájának az adatait, ne beszélgess idegenekkel csetszobákban - hallhatjuk, olvashatjuk sokszor. És ez mind igaz is, ezek reális veszélyek. Azon azonban érdemes elgondolkodni, hogy ezek-e a legnagyobb veszélyek? A közösségi oldalak abból élnek, hogy minket aktivitásra bírnak, és minél hosszabb ideig az oldalon tartanak. Ez rendben is van, csak nagyon nehéz tudatos közösségi média használatról beszélni, ha egyik oldalon egy 13 éves gyerek van, a másikon pedig egy Facebook méretű cég, aki módszeresen próbálja ezt a gyereket manipulálni. Vajon ki fog győzni? Továbbgondolva, a valódi veszély a közeljövőben talán máshonnan les ránk. Sokkal ártatlanabb, nem tiltott, sőt, iskolákban is szorgalmazott módon.

Áprilisban lesz a Digitális Témahét, most már mondhatjuk, hogy hagyományosan. Az iskolák IDE KATTINTVA resgisztrljatnak, amit mindenképpen érdemes, mert az iskolákat izgalmas nyeremények is várják. Megkérdeztünk hat tanárt, akik korábban már nagy sikerrel vettek részt a témahéten, hogy számukra mit jelent, miért érdemes belevágni, miért érdemes regisztrálni, itt vannak a válaszaik:

Hosszú évek óta tartunk taárképzéseket a Microsofttal együttműködésben, az első ilyen még a PiL Akadémia volt, amire talán sokan emlékeznek. Azóta folyamatosan fejlődött, hogy mit és miként akarunk elmondani a kollégáknak. Azonban akárhogyan is igyekeztünk mindig korlátozott volt, hogy hány tanárt érünk el személyesen, kihez juthat el a mondanivalónk. Mostantól viszont bárki részt vehet ezeken a képzéseken, mert online formában is megjelentek az Educator Community oldalán (IDE KATTINTVA). 7 modul készült el, a következők:

Czékmán Balázs kutatását ajánljuk ma minden kedves TanárBlog olvasó figyelmébe. Ahhoz, hogy megtaláljuk a digitalizáció pontos helyét a közoktatásban, fontos, hogy minél több gyakorlat, tapasztalat és tudás halmozódjon fel. Ezen az úton - véleményem szerint - a lokális, és nem a globális tudás lehet a legizgalmasabb. Ahhoz, hogy valódi változás legyen, először a változás igényének kell megfogalmazódnia, és ahhoz lehet kiválasztani a legmegfelelőbb megoldást. Érdekes lenne kipróbálni, hogy mi történne, ha az iskolákra és a tanári közösségekre bíznánk, hogy saját digitalizációs programot dolgozzanak ki, és ehhez csak segítséget, képzéseket és ajánlásokat fogalmaznánk meg állami szinten (tudom, álnaiv a feltevés, de mégis le kellett írnom). Czékmán Balázs írása (amelynek címe: Mobiltechnológia a tanórán: oktatási tartalmak, oktatást segítő digitális megoldások) egy hasznos mérföldkő és jelentés lehet ezen az úton, (IDE KATTINTVA ) érhető el.

'Elkészültek a Digitális Mintaiskola Projekt ajánlásai' - adja hírül a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) főoldala. A dokumentum abban hivatott segíteni, hogy iskolák miként szervezhetik, irányíthatják az intézmény digitális iskolává válásának nem mindig egyszerű folyamatát. A DPMK összesen két fontos írást tett közzé, az egyik címe Ajánlások a digitális pedagógia szakmai és technológiai feltételrendszeréhez, míg a másik a Mintaiskola technológiai ajánlás. Mindez ITT LETÖLTHETŐ, elolvasható, adott esetben elfogadható, és bevezethető. Az látszik, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, és az is igaz, hogy első olvasásra talán nyomasztó, hogy mennyi mindenre kell(ene) figyelni, de ha többször, figyelmesen végigböngésszük, talán az első lépéseket is meg tudjuk tenni - intézményi szinten. Személyes véleményem szerint, a sikeres digitális transzformációhoz előbb egy nulladik lépés is szükséges, ami nem más, mint a változás igénye az egyes tanárokban. És ez nem elsősorban technológiai, hanem pedagógiai kérdés.

Minden évben vannak jól tapintható trendek a londoni BETT Show-n . Pár éve az interaktív táblák voltak divatosak, aztán a tartalomfejlesztés, vagy a VR tört előre látványosan. Idén a kódolás, a maker szemlélet volt kétségtelenül az előtérben. A közel 850 kiállító standját végigböngészve azonban egy dolog teljesen világos volt: szinte senki, semmilyen szinten nem számol az mLearning-gel, azaz a mobiltelefonos tanulással. Magyarországon valamiért még mindig sokakban erősen tartja magát az a hit, hogy a mobiltelefonok órai alkalmazása lesz a jövő útja (ami persze nem kizárt), de ezt az IKT eszközök és rendszerek tervezői, gyártói jelenleg egyáltalán nem jelzik vissza. Egyetlen olyan 'appokat' készítő céggel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erre lenne érdemes tovább haladni. Szinte kizárólag nagyobb rendszerek (pl. e-napló, vagy szülő/tanár/diák kommunikációs szoftverek) értesítéseit küldik csak mobilra, illetve az egyre kevesebb kiállító tartalomfejlesztő cég fejleszt ún. reszponzív weboldalakat, amelyek alkalmazkodnak a képernyő méretéhez, így akár telefonon is használhatóak.