Rengeteg digitális eszköz elérhető az IKT iránt fogékony tanárok számára. Sőt, kimondhatjuk, hogy soha nem fognak kifogyni azon újdonságok, amelyek megkönnyíteni kívánják a munkánkat. Olyannyira így van ez, hogy mi, amikor a tanárblogot mintegy 10 évvel ezelőtt elindítottuk, komolyan tartottunk tőle, hogy egész egyszerűen ez a világ nem képes egy napi frissülésű portált eltartani ötletekkel. Most, több könyv és 5000+ cikk után azt látjuk, hogy ha egész nap kizárólag erről írnánk, és napi tíz cikket tennénk közzé, akkor is örök lemaradásban lennénk. A kérdés azonban mostanában már más. Sokkal fontosabbá válik az, hogy hatékonyan tudjuk a számunkra megfelelő eszközöket kiválasztani. A lapozás után 10 szempontot ajánlunk, amelyeket érdemes átgondolni mielőtt egy alkalmazást elkezdünk az osztályteremben használni. Öt ebben a cikkben, további szempontok a folytatásban.

Ahogy egyes metálzenekarok is néha adnak erőstés nélküli, unplugged koncertet itt a TanárBlogban is bemutatunk olyan ötleteket, amikhez semmilyen komoly technikára, számítógépre nincsen szükség. Most éppen egy olyan játékot, ami az összeadást és az osztást segít gyakorolni, kellően kaotikus és mozgalmas, minimális előkészítéssel és tíz perc alatt lezavarható. Remek bemelegítő játék lehet vagy elővehetjük akkor, ha eg kicsit mozgatni akarjuk a diákokat az óra közben.

A nyáron meghívtak egy vidéki nagyvárosba, és nagy örömmel mentem, hogy egy új tanulóközösség pedagógiai jövőképének kialakításában segédkezzem. Tényleg nagyon jó volt látni a sok 'laikus', nem pedagógus lelkesedését, akik - észlelve a közoktatás helyenként tragikus helyzetét - a saját kezükbe vették a sorsukat, és megszerveztek egy tanulóközösséget, előbb 4-5, majd 8-10 gyereknek. És várhatóan - újságolta büszkén meghívóm - ez a szám még tovább nő a közeli jövőben. Olyannyira így van ez, hogy más tanulócsoportok már közösségként, kvázi-franchise-ként működnek, és már kezdenek várólisták is kialakulni egyes helyeken. Mivel az igény egyre nagyobb - és egyre gyorsabban nő - remek ötlet lehet most ilyen rendszereket működtetni. a nyáron további 5-6 olyan felkérést kaptam, hogy tartsak előadást egy tanulócsoport indításának pedagógiai minimumáról.

Elég régen volt már, de a mai napig emlékszem azokra az időkre, amikor az ELTE angol szakán a nyelvi alapvizsga egy C-test nevű teszt volt. Akkor kevéssé szerettem, de utólag belegondolva elég érdekes képet ad egy tanuló nyelvtudásáról. Ha arra nem is biztos, hogy javasolnám, hogy kizárólag ennek alapján alkossunk képet az idegennyelvi kompetencia helyzetéről, egy feladatnak feltétlenül érdekes, és gondolkodtató. A lényeg: egy szöveget úgy preparálunk, hogy az első és az utolsó mondatot békén hagyjuk, a tulajdonneveket szintén nem bántjuk, majd minden egyéb szó felét (vagy egyel több betűt) kiveszünk. Így pél_______ (például) egy mon______ ilyen lyukakkal van tele. Nagyon izgalmasan mozgatja az agyat, és tényleg sokkal összetettebben tudni kell értelmezni a mondatot, mint egy átlagos lyukas szöveg feladatnál. A teszttípust elnézve jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ilyen szabályos a szerkesztés, akkor hogyhogy nincs rá számítógépes program? Hát persze, hogy van :) IDE KATTINTVA rögtön ki is próbálhatunk egyet (lehet letölthető, nyomtatható szöveget, vagy interaktív feladatlapot is készíteni, a dolgunk csupán annyi, hogy befolyassuk a szöveget). Figyelem, a magyar ékezetes karaktereket sajnos megtagadja a rendszer.

Amikor 21. szézadi pedagógiáról beszélünk gyakran kerül elő, hogy milyen jó lenne, ha a diákok valós problémákkal foglalkoznának. Miért ne szólhatna a matematika, az informatika valós tényekről, főleg, hogy a számológépek korában már az sem feltétel, hogy a végeredmény egész szám legyen. De honnan szerezzen az ember adatokat? A Kaggle nevű oldalról például (IDE KATTINTVA). Ez a gyűjtemény elsősorban a gépi tanuláshoz, mesterséges intelligencia programozáshoz jött létre. Az informatika kurrens jelszava, hogy az adat az új olaj, ez az oldal pedig valódi aranybánya. Van itt minden sporteredményektől, az avokádó árának változásáig, repülőjáratoktól a Trónok Harca csatáiig. Hogy miként lehet ezeket felhasználni, íme három diák rövid előadása a témában:

Farkas Róbert írását tesszük közzé alant. Ajánljuk szeretettel!

“Az internetes tanulás, az online kommunikáció és a hálózati együttműködés soha nem volt még olyan egyszerű, mint manapság! Már csak ezért is érdemes egy kicsit megállnunk és átgondolnunk mindazt, amit az elmúlt évtizedben az oktatásról (esetleg az oktatás és az informatika kapcsolatáról) gondoltunk…” Ezt a pár sort nagyjából 4 évvel ezelőtt írtuk a Webkurzus névre keresztelt honlapunk nyitólapjára, amikor elhatároztuk, hogy a Videótanár számára készített oktatóvideókból kiindulva megálmodunk és megvalósítunk egy online felvételi előkészítő tanfolyamot, amolyan 21. századi módon…

Elfogtunk egy levelet ... pontosabban kaptunk egyet egy kollégától, aki a TanárBlogon (és még inkább a Facebook oldalunkon) megosztott olvasói vélemények, reakciók hatására ragadott klaviatúrát, és küldte el nekünk saját véleményét erről a csodás hivatásról. A cikkben saját kérésére nem szerepel a neve. És most jöjjön (változtatás és szerkesztés nélkül) a levél:

Általános iskolában tanítok felső tagozatban, és napközit vezetek alsó tagozatban. Igaz, nem vagyok régen a pályán, mindössze hatodik éve. A sajnálatos többséggel szemben, nem pályaelhagyó, hanem pályavisszatérő vagyok. Miután tanári diplomával hivatalnoki állásra tettem szert, hosszú évek után úgy éreztem, jobb lenne tanítani. Így egész más jellegű munkahelyi tapasztalatokkal bírok, mint kollégáim jelentős része.

Izgalmas és sokakat vitára ingerlő írást osztott meg blogján kollégánk és barátunk Főző Attila (ITT OLVASHATÓ). Röviden összefoglalva arról ír a Kahoot! alkalmazás apropóján, hogy attól, hogy egy órán valaki használ mobiltelefont, számítógépet a gyerekekkel még egyáltalán nem biztos, hogy digitális pedagógiát is használ. Sőt az egyszerű, alacsony köszöbű, de a megszokott tanítási paradigmába, sémákba könnyen illeszthető eszközök (mint a Kahoot! is) egy ponton túl gátjai lehetnek a változásnak.

”Ha azt mondjuk, hogy mi órán szoktunk kahootozni, az ma már olyasmi, hogy mi órán szoktunk golyóstollat is használni. Lehet, hogy jó, lehet, hogy nem jó. Ha lehet, akkor már legyen inkább jó.” - írja zárszóként. Könnyűnek tűnik, mégis az egyik legnagyobb probléma, amivel az oktatás jelenleg szembe néz.

Érdekes projektet indított a Lancaster Egyetem kutatócsoportja, amivel az általános- és középiskolai irodalomtanítást veszik célba. Úgy vélik, hogy a klasszikus irodalomtanításban méltatlanul kevés hangsúly esik a helyszínek leírására, pedig a szövegértésnek nagyon fontos része lenne, hogy a leírtak alapján képesek legyünk a helyszíneket elképzelni. Magának a műnek a megértéséhez is sokat ad hozzá, ha pontos képesek vagyunk rekonstruálni az események helyszíneit. Úgy vélték, a legjobb eszköz ehhez a Minecraft lehet és már meg is született a Litcraft projekt (IDE KATTINTVA), ami irodalmi művek helyszíneit ülteti át Minecraft világokba. Elsőként a Kincses sziget pontos mása készült el, ami ITT TALÁLHATÓ.

Kincset keresni mindenki szeret, ha ezt ráadásul egy varázslatos kütyüvel teheti, az még jobb. A micro:bit mikrokontrollerek erre adnak remek lehetőséget. Ezeken a kis szerkezeteken ugyanis van Bluetooth rádió is, aminek nem csak a jeleit, hanem a jelerősségét is megkaphatjuk. Maga a rádió maximum 40 méterre hat el, de minél közelebb vagyunk hozzá, annál erősebb lesz a jel. Az alábbi két programmal ezt használjuk ki, hogy elrejtett kincseket keressünk. Az egyik programot (radio_ado_2) kell az elrejtendő eszközökre rakni és az A és B gombokkal beállítani, hogy hányas számú legyen az adott kincs (az A gomb eggyel növeli az értéket, a B visszaállítja 1-re).