Mi nem volt a 2018-as BETT Show-n? Elmondjuk: mLearning
Vezércikk - 2018. január 29.
Minden évben vannak jól tapintható trendek a londoni BETT Show-n . Pár éve az interaktív táblák voltak divatosak, aztán a tartalomfejlesztés, vagy a VR tört előre látványosan. Idén a kódolás, a maker szemlélet volt kétségtelenül az előtérben. A közel 850 kiállító standját végigböngészve azonban egy dolog teljesen világos volt: szinte senki, semmilyen szinten nem számol az mLearning-gel, azaz a mobiltelefonos tanulással. Magyarországon valamiért még mindig sokakban erősen tartja magát az a hit, hogy a mobiltelefonok órai alkalmazása lesz a jövő útja (ami persze nem kizárt), de ezt az IKT eszközök és rendszerek tervezői, gyártói jelenleg egyáltalán nem jelzik vissza. Egyetlen olyan 'appokat' készítő céggel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erre lenne érdemes tovább haladni. Szinte kizárólag nagyobb rendszerek (pl. e-napló, vagy szülő/tanár/diák kommunikációs szoftverek) értesítéseit küldik csak mobilra, illetve az egyre kevesebb kiállító tartalomfejlesztő cég fejleszt ún. reszponzív weboldalakat, amelyek alkalmazkodnak a képernyő méretéhez, így akár telefonon is használhatóak.
Vajon miért is lehet ez? Egyrészt a diákok telefonjainak különbözősége számít problémának. Mi van, ha valaki nem tudja, nem akarja letölteni az appot? Jogom van-e tanárként ezt erőltetni? Aztán itt van a fizetős appok kérdése. Egyre inkább azt látjuk, hogy sok minőségi tartalom már nem ingyenesen elérhető. Kérhetem-e vajon a diákoktól és szüleiktől, hogy fizetős appokat töltsenek le? Ha nem, hogyan veszek olyan licenc-et, amely ezt kiküszöböli? Egyáltalán, hogyan lehet mindezt menedzselni napi szinten, 24 órában, 250 tanított diák esetében? Arról is lehetne talán szólni, hogy ha olyan appot töltetünk le, amelyben vásárlások vannak, az mennyire etikus, hiszen itt én tolom rá az esetleges plusz költségeket a diákokra.
Mindezek ellenére a legfőbb érv a telefonos applikációk iskolai használata ellen véleményem szerint az, hogy egész egyszerűen kivitelezhetetlen, ha elterjed. Azért látunk jó példákat, és lelkes pedagógusokat, akik ezt az utat járják, mert egyedül vannak. MÉg nem láttam olyan tantestületet, ahol mondjuk a tanárok 75%-a használna appokat a diákokkal, mondjuk hetente egyszer. Az a taneszköz, ami hetente egyszer nem kerül elő, véleményem szerint nem számít rendszeresen használt eszköznek. Ha kéthavonta egyszer levetítünk egy filmet, az tejesen rendben van, de akkor nem gondolhatjuk, hogy a videózás lesz az, ami átírja és modernizálja a mindennapi pedagógiai gyakorlatot. Ebben az esetben egy eseti, kellemes kiegészítője lehet a tanóráknak. Ugyanez vonatkozik a számítógépekre, vagy a mobiltelefonokra is. Ha abban hiszünk, hogy alkalmazásokon keresztül érdemes és hatékony tanulni, valószínűleg napi rendszerességgel kerülnek ezek elő a tanórákon. És itt egy pillanatra gondoljunk bele abba, hogy mi lenne, ha egyszer csak minden tanár azt kezdené el kérni a diákjaitól, hogy applikációkat töltsenek le, mondjuk csak kéthetente egy darabot. Ha csak 6-7 tantárggyal számolunk, akkor is 10-15 alkalmazást jelentene ez havonta. Ez pedig egészen egyszerűen nem életképes és kivitelezhetetlen.
Abban a fura helyzetben vagyunk tehát, amikor innovatív tanárként, applikációk segítségével dolgozva, addig lehetünk mi sikeresek, amíg az mLearning nem népszerű. Érdemes talán olyan megoldásokban gondolkodni a jövőben, amely pont fordítva hat, és minél többen alkalmazzák egy tantestületben, annál egyszerűbb a kezelése és a tanulásszervezés. Nem véletlen, hogy a BETT Show-n sem beszélt már senki az appokról, talán lassan itt lenne az ideje, hogy mi is továbblépjünk, és a pedagógia és a technológia kapcsolatát magasabb szinten tartsuk innovatívnak.
(Megj: mindez nem azt kívánja mondani, hogy semmi haszna a mobiloknak, én is engedem, hogy pl. szótárat nézzenek a diákok rajta, de ha van normális gép, ez is okafogyottá válik)
