Szörnyű kihívás terjed Facebook-on ... vagy mégsem?
Vezércikk - 2018. január 15.
Az ember nem lehet elég óvatos, félti a gyerekeit, tanítványait, vagy akár saját magát is a közösségi oldalak árnyoldalaitól. Természetesen a kritikus szövegértelmezés rendkívül fontos, mégis néha beszippant minket a pánik egy pillanatra. Mivel többet foglalkozunk itt, a TanárBlogon (immár 11 éve) mindazzal, ami az online térben történik, igyekszem figyelni arra, hogy ilyen témákra, cikkekre 'ugrunk'. Történt a minap, hogy egy digitális pedagógia szakértő a Facebook-on megosztotta EZT A CIKKET, amely egy kegyetlen játékról, az ún. 48 órás kihívásról szól, ahol gyerekeket arra vesznek rá, hogy eltűnjenek két napra, és a szüleiknek ne szóljanak. A szabály egyszerű: minél többen, minél jobban aggódnak érte, annál több pontot kap. Állítólag valaki számolja azt is, hogy hány Facebook-poszt, megosztás komment érkezik. Ez egy olyan kegyetlen játék, ami állítólag futótűzként terjed a tinédzserek között. És ez sajnos igaz is: a média, és a felelőtlen Facebook megosztások nyomán! Rövid oknyomozás következik a lapozás után.
Ugyanis a hír nem igaz. Legalábbis nem tűnik annak. Nem úgy nem igaz, hogy egyáltalán semmi alapja nincs, mert arra legyinthetnénk. Úgy nem igaz, hogy egyszer valaki valami ilyesmit valóban leírt (a Snopes szerint a sztori még 72 órás kihívás néven 2015-ben indult hódító útjára), a Daily Mail-ben. A forrás egy francia lap, a Lokal volt, ahol már azt is említették, hogy valószínűleg hoax az egész. Történt ugyanis, hogy egy 13 éves Emma nevű kislány azt állította, hogy ennek a kihívásnak az okán tűnt el otthonról. A rendőrség elkezdett nyomozni, és nem talált semmilyen bizonyítékot Emma állításaira, azonban százával tártak fel figyelmeztető üzeneteket, posztokat a veszélyes játékról. Emma ügyét jobban megvizsgálva az derült ki, hogy egyszerűen elszökött valakivel, akit nem szeretett volna kiadni, ezért kitűnő fedősztori volt a Facebook kihívás.
Mindez azonban nem állította meg a 'kihívást', 2017 őszén újra felszínre került, ezúttal már nem 72, hanem 48 órás kihívásként, és egy belfasti nő állította, hogy a gyereke így tűnt el. Ez egyetlen eset, amelyet semmilyen rendőrségi forrás nem erősített meg, az édesanyának 'állítólag' ezt mondták (valakik), mint a gyermek eltűnésének az okát. A mostani hír és közösségi média poszt-dömping szinte minden esetben a BelfastLive cikkére hivatkozik, és tovább szövi a történetet.
Ezen a ponton nézzük meg, hogy a magyar cikk mennyire követi a nemzetközi trendeket: itt is megtaláljuk a pánikkeltő címet "Új őrület terjed a Facebook-on ...", itt is az észak-ír híradást kapjuk forrásul, és a személyes, legszörnyűbb félelmeinkre erősen rájátszó részleteket emeli ki az újságíró. Ezután frappánsan párhuzamot von az eddig ismert kihívásokkal, mint a fahéjevés, vagy a jég-só kihívás. Innen már csak egyetlen bekezdés a 2016-ban eltűnt 19 000 magyar gyermek említése.
Namost, a bulvár az nyilván bulvár, és az ilyen hírekre mindig kapni fog. Az is látszik, hogy nem telesen alaptalan a cikk, és az is lehet, hogy játszott valaki ilyen ördögi játékot. A legvalószínűbb azonban az, hogy egy kislány egy városi legendát felhasználva megpróbálta megvédeni azt, akivel 13 évesen elszökött otthonról, amire lecsapott a média, mint 'új őrület'-re. Ennek kapcsán a hírt és a cikket ezerszám osztották meg félni és félteni szerető emberek, ami hatalmas ismertséget adott az alapvetően addig nem létező mozgalomnak. Végül néhányan mégis megpróbálták, mert tetszhetett nekik az extrém játék, amit még többen osztanak meg, és így jutunk el hozzánk, a TanárBloghoz, akik egy országosan ismert és elismert digitális pedagógia szakértő (mellesleg médiatanár!) kollégától értesültünk róla. A kérdés az, hogy ha legközelebb eltűnik egy kiskamasz, akkor vajon kit teszünk ezért felelőssé? A szörnyű, embertelen Facebook-kihívást, vagy az emberi butaságot, amely szárnyára vette ezt a városi legendát, és addig hajtja körbe-körbe a közösségi médiában, amíg valóban baj nem lesz belőle.
