Egyre többet lehet arról halalni, hogy az adatok begyűjtése és méginkább értelmezése milyen fontos készség a 21. században. Olyat is hallani, hogy az adat az új olaj, és tény, hogy a nyakunkban lavő MI forradalom hajtóereje nem más, mint a sok és jól kezelt adat. De az álhírek és tévinfomációk zuhatagában is fontos, hogy mi (és még inkább a diákjaink), képesek legyünk értelmezni, megérteni adatokat, hogy ne dőljünk be mindennek és mindenkinek. A data lteracy, az adatértés tehát egy olyan készség, amit fontos lenne minél hamrabb kialakítani a diákokban. Ebben segít a Tuvalabs oldala (IDE KATTINTVA). Az oldalon 15 lecke ingyen is elérhető, de a fizetőseket is érdemes végignézni, mert remek ötelteket adnak ahhoz, hogy miként is lehetne az adatok használatát bevinni a tanításba.

Sajnos így a karantén idején nem lehet múzeumba menni, így nincs arra lehetőségünk, hogy remekműveket eredetiben csodáljunk meg. A online múzeumlátogatás azonban lehetőséget ad arra, hogy egy-egy nagyszerű művet olyan közleről nézzünk meg (és annyi ideig), ahogan a múzeumbn biztosan nem lenne esélyünk. Az amsterdami Rijks múzeum weboldalán nem csak közelmehetünk egyes képekhez, hanem bizonyos izgalmas részletekre külön fel is hívják a figyelmünket (IDE KATTINTVA). Nem csak a művészet órán lehetnek érdekesek ezek a képek (és tárgyak) Pietersz van de Venne festménye a Protestánsok és katolikusok például történelemből a reformáció tanításánál is remek forrás lehet.

A technika hatással van ez életünkre, ez biztos. Az is biztos, hogy ez a hatás nem csak jótékony. Se szeri, se száma a különféle riasztásoknak, hogy miként lesz más a digitális világban elmerülő ember agya és pszichéje, mint a normális. Miközben mindenki látja, hogy jó lenne a digitális létünket keretek közé szorítani, és többnyire mások számára remek tanácsai is vannak, hogyan kellene ezt tenni, nem könnyű magunkon kezdeni a dolgot. A Google izgalmas kísérletei között találunk egy csokorra valót, amelyik a digitális welness-szel próbál foglalkozni (IDE KATTINTVA). Ugyan a projektek többsége csak jópofa ötlet, mégis érdekesek lehetnek, ha másra nem, hogy elgondolkodjunk rajtuk.

Történt nem is olyan régen, hogy itt, a TanárBlogon azon gondolkoztunk, hogyan is lehetne fenntarthatóvá tenni az oldal működését, kiszámíthatóan, hosszútávon. Szóba jött a fizetőssé tétel, szponzorok befogadása stb. Végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebb, de mégis független utat választjuk, és megpróbálunk olyan prémium tartalmakat készíteni, amiért szívesen fizetnek az olvasóink. Így készült el a 10 modulos, húsz órányi tanulásra elég Digitális Tanulás interaktív tananyagunk, és nagy örömmel jelenthetem, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket eddig. Ez természetesen nagy boldogság, de ez most nem egy dicsekvő poszt szeretne lenni, hanem arról szeretnénk mesélni, mi történt akkor, amikor ezt a tartalmat, ami fizetős, és nekünk bevételt termel, megpróbáltuk megosztani és népszerűsíteni a Facebook-on. Izgalmas részletek a kattintás után!

A közös éneklés, közös zenélés nagyszerű dolog, és a digitális oktatási rend egyik legnagyobb vesztesége. Nem pótolja persze a Flat.io alkalmazás (IDE KATTINTVA), de a semminél biztosan jobb. Kottázhatunk benne, dalokat készíthetünk, azokat mindenféle hangszerekkel meghallgathatjuk. Az ingyenes változatban egyszerre 15 dalunk lehet, az előfizetéssel további lehetőségek is megnyílnak. Jópofa feladat lehet, ha valamilyen dallamtöredéket adunk ki a diákoknak, akik aztán azt gondolhatják tovább, akár több körben tökéletesítve egymás munkáit. Külön jó, hogy a program remekül együttműködik a OneNote-tal, az elkészített kották megjelennek a jegyzetfüzetünkben.

Ki ne bánt volna meg az életében valamit? Akármit? Bármit? Ebből készült egy (angol nyelvű) kutatás, amit egy interaktív térképre csaptak nekünk. IDEKATTINTVA a térképen egy-egy országot kiválasztva kérhetünk újabb és újabb bánatot. Érdekes lehet mondjuk egy-egy országot kiválasztani (van egy csomó magyar is), és kisebb órai kutatást végezni arról, hogy ki mit bánt meg. Természetesen az angol nyelvtan tanítására (az óhajtó mondatok kapcsán) adja magát nagyon az oldal, de a tartalom is iszonyatosan érdekes lehet, végtelen és izgalmas.

Lassan harmadik hónapja van digitális oktatás a középiskolákban és jól érezhető, hogy mindenki egyre kevésbé viseli az egészet. Már tavasszal is lehetet érezni az év végére valami erősen depresszív hangulatot az online órákon, a tanár-diák kapcsolatokban és pont jókor jött a szünet. Most a hangulat szintjén nagyjából ugyanott vagyunk, csak még kilátástalanabbul, hiszen senki nem tudja, meddig tart még ez így, két napig vagy a tanév végéig. Amikor megpróbáltam végig gondolni, hogy mitől is olyan nehezen működő vagy nehezen viselhető az online tanítás diáknak és tanárnak egyaránt, eszembe jutott, amit Akhilleusz mond az Odüsszeiában:

Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak

Tavaly év végén mutattuk be a Digitális Tanulás Kézikönyve című anyagunkat és ehhez kapcsolódóan az anyagot megvásárlóknak webináriumokat is tartottunk. Az alkalmak jellemzően a digitális Tanulás Kézikönyvéhez kapcsolódtak, annak tematikáját követték. Sokan kérték, hogy valamilyen módon folytassuk ezt a sorozatot, ezért dolgoztuk ki a TanárBlog Akadémia tavaszi évadát 2021-ben. Ebben most egy 8 órás digitális tananyagot, összesen nyolc webináriumot, workshop-ot, egy konferenciát, TeachMeet-eket, személyes konzultációt kínálunk egyetlen csomagban! Részletek a lapozás után!

Mai cikkünk Szűcs László vendégposztja, fogadjátok szeretettel!

Volt egyszer egy magyar diák, aki csak 20 évesen kezdett el angolul tanulni. A nem túl jó nyelvérzékű diákot viszont olyannyira megfogta a kommunikáció, az angol nyelv és nem utolsósorban a tanárának a történetei, hogy nem egész 10 évvel később már Washington DC-ben a Retorikai Világbajnokságon a világ legjobbjaival együtt versenyzett (természetesen angolul). Az a diák én voltam, a történet pedig a sajátom.

Ugyan a sokak által megjósolt nagy virtuális valóság forradalom elmaradt az oktatásban és a padokban sem a fejükön ormótlan szemüvegekkel ülnek a diákok, az tagadhatatlan, hogy érdekes technológiáról van szó. Annak, hogy a tanításban használjuk eleddig a szükséges szerkezetek ára és a technikaieszközök bonyolultsága volt az oka. Ugyan jópofa lehet egy VR panoráma öt percre az órán, de ha ehhez sok százezer forintért kell eszközöket venni és órákon át programozni, az embernek nincs kedve belevágni. Ezen változtathat egy kicsit a Panoform (IDE KATTINTVA) és a Google Cardboard (EZ ITT VAN) kombinációja.