Egyre többször fordulhat elő, hogy olyan diák van az óránkon, aki nem tud magyarul. Nem könnyű helyzet, hiszen egyszerre kellene vele is foglalkozni és persze az osztály többi tagjával. Ezt az elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzetet segíthet megoldani a technika. A neurális hálózatoknak köszönhetően már egyre jobbak a diktálást rögzítő és a fordító alkalmazások, a kettő együtt pedig lehetővé teheti, hogy a tanári előadást élőben fordítva követhesse egy diák. Szerencsés helyzetben a fordítás még rögzítésre is kerül, így azt később ellenőrizheti is a tanár. Jó kombináció lehet erre a célra Microsoft Translator és a OneNote. EBBEN A VIDEÓBAN látható miként.

A közös éneklés, közös zenélés nagyszerű dolog, és a digitális oktatási rend egyik legnagyobb vesztesége. Nem pótolja persze a Flat.io alkalmazás (IDE KATTINTVA), de a semminél biztosan jobb. Kottázhatunk benne, dalokat készíthetünk, azokat mindenféle hangszerekkel meghallgathatjuk. Az ingyenes változatban egyszerre 15 dalunk lehet, az előfizetéssel további lehetőségek is megnyílnak. Jópofa feladat lehet, ha valamilyen dallamtöredéket adunk ki a diákoknak, akik aztán azt gondolhatják tovább, akár több körben tökéletesítve egymás munkáit. Külön jó, hogy a program remekül együttműködik a OneNote-tal, az elkészített kották megjelennek a jegyzetfüzetünkben.

Alcímnek ezt adnám: Én hibás válasznak ennyire még nem örültem!

A digitális iskolában az egyik legkeményebb dió a számonkérés megvalósítása. Elsőre könnyűnek hangzik, hogy engedjük el a dolgot, mert valóban kevés lehetőségünk van arra, hogy a klasszikus keretek között mérjük fel a diákok tudását. A formatív értékelésre, folyamatos értékelésre, gamifikációra számtalan példa van és érdemes is alkalmazni őket (nem csak a karantén idején), van azonban egy bökkenő: egy nap ezeknek a diákoknak mégiscsak a klasszikus módon kell számot adniuk a tudásukról, legyen az középiskolai felvételi, érettségi, osztályozó vizsga, tanulmányi verseny vagy bármi egyéb. Mit tegyen az a tanűr, aki nem akarja teljesen elengedni ezt a munkaformát? Itt egy ötlet:

A vita nagyon hasznos pedagógiai eszköz lehet, megmozgatja a diákokat, rákényszerítheti őket az alapos gondolkodásra valamilyen témáról. Sajnos azonban könnyen válhat unalmassá, felületessé, ha nem adunk neki valamilyen jó formát. Léteznek olyan rendszerek, amik elsődlegesen a vitázást magát próbálják tanítani (a legismertebb talán a Disputa). Ezeknél előfordulhat, hogy téma maga nem is lesz olyan hangsúlyos, az számít inkább, hogy ki miként vitázik. Én olyan rendszert akartam, amiben egyfelől nagyon hangsúlyosan van jelen maga téma (a vita ahhoz eszköz, hog egy adott témában maguk a diákok kutassanak információk után), másfelől pedig a vita nézőit folyamatosan aktívan tartja a rendszer. Ehhez dolgoztam ki az itt következőt:

A jegyzetelés olyan képesség, amit nagyon fontosnak tartunk és szeretnénk, ha a diákok minél jobban űznék. Mégis, a nagy általánosságokon túl nehéz jól használható ötleteket adni, hogy milyennek is kellene lennie egy jó jegyzetnek. Gyakori hiba, hogy a diákok egész mondatokat próbálnak leírni, követni akarják az előadást szóról szóra, mivel írni vagy gépelni viszont nem tudnak elég gyorsan, az elkészült jegyzet leginkább egy dadaista költeményre hasonlít. Fontos tehát a jegyzetelés, mégsem könnyű jó tanácsokat adni ahhoz, hogy milyen is a jó jegyzet. Ebben segíthet a Cornell jegyzetelés módszere. Ez egy egyszerű rendszer, ami itt képen is látható. A lényege, hogy a jegyzetlapot három részre osztjuk. A nagyobb részbe kerülnek a jegyzetek, a mellette található hasábba a címszavak, kulcsszavak, fogalmak esetlegesen a kérdések, amik az adott résszel kapcsolatosak. Legalulra pedig egy pár mondatos szövegszerű összefoglalás. Az elv az, hogy ez összefoglalás ne feltétlenül azonnal, de 24 órán belül készüljön el.

Pár napja írt nagy vihart kavart cikket a blog másik szerzője a feleltetésről. Noha már maga a cikk sem állítja, hogy ne lenne szükség arra, hogy a diákok szóban is megnyilvánuljanak, mégis sok kritika érte mondván nagyon fontos, hogy legen olyan alkalom, amikor a verbális készségeiket fejleszthetik. A kérdés csak az, hogy erre mennyiben alkalmas a klasszikus feleltetési szituáció. Egyfelől a szűkös időben elég pazarlónak tűnik, hogy 5-10 percig csak egy diák dolgozik, csak egy készségei kerülnek a középpontba, főleg, hogy a többiek afeletti megkönnyebbülésükben, hogy nem őket szólították fel, nem feltétlenül a társuk teljesítményére fognak figyelni. Másfelől az is kérdéses, hogy a felelés mennyire formatív, mennyire ad lehetőséget arra, hogy a diák fejlessze magát, főként ha visszajelzés nem több, mint egy szám egy és öt között. Szerencsére a technika kifejezetten jól használható arra, hog a felelésnek ezeket a hátulütőit kiküszöböljük.

Amikor a technika tanórai alkalmazásáról van szó, egy idő után mindenkiben feltör a vágy, hogy szeretné látni, miként is működnek ezek a dolgok valójában. El lehet mondani sokféleképpen, hogy ez a legfontosabb dolog mostanában, mindenkinek ezt kellene csinálnia és persze ez a jövő, de mi történik egy ilyen órán, egy ilyen tanteremben? A tanárok többsége némi szkepticizmussal veszi a lelkes hittérítőket: mi lesz a jelszvakból a tanteremben? (Ahogy a legenda szerint az egyszeri prímás mondta Yehoudi Menuhint hallva: Nem rossz, de asztal mellett meghalna.)

A Microsoft Tanári Közösség oldalára most több valódi tanórán készült videó is felkerült, ahol igazi, minden nap az osztályteremben tanító tanárok mondanak el egy-két ötletet, technikát, trükköt. Az egyes videókhoz további tartalmak is csatlakoznak, egy szoftverek használatának bemutatói és teljes tanárképzési anyagok is. Jelenleg ez az öt téma érhető el:

Iskolánkban (az AKG-ban) harmadik éve folyik már a digitális iskola projekt, aminek lényege, hogy a diákok iskolai felszerelésének része egy saját laptop is (minderről ITT EGY FILM). Már a kezdéskor tudtuk, hogy a diákokat meg kell tanítani arra, miként is használják ezeket az eszközöket a tanulásban, ezért készítettünk el egy 20 órás Digitális tanulásmódszertan kurzust, ami IDE KATTINTVA érhető el. Úgy gondoltuk, hogy két és fél év után érdemes visszatérnünk a témára, így az iskolánkban szokásos témahetek közé beiktattuk a Digitália hetet, ahol a digitális ismerteken túl az úgy nevezett puha képességek (soft skillek) fejlesztése is a célok között volt. Az alábbiakban közreadjuk a hét programját és az egyes programok leírását.

Ahogy egyre több és több digitális eszközt, alkalmazást használunk, könnyen elveszhetünk a rengetegben. Nagyon sok forrásból jöhet infomrávió és nagyon sok dolgot kell egyszerre figyelni. Milyen jó lenne, ha bizonyos dolgokat automatizálni lehetne.! ezt tudja a Microsoft Flow (IDE KATTINTVA), az iskolai Office365 rendszert használóknak ingyenes), amivel nagyon sokféle programot, alkalmazást kapcsolahtunk egybe. Az egész rendszer a ha itt ez történt, akkor ott az történjen elven alapul, az itt és az ott pedig tényleg szinte bármilyen digitális eszköz lehet. Nagyon sok ötletet, sablont már előre találhatunk az oldalon, de magunk is készíthetünk.

A Molview nevű programmal (IDE KATTINTVA) egyszerűen a böngészőből rajzolhatunk molekulákat, amiket azután három dimenzióban ábrázolhatunk is. A megszokott módon váltogathatunk a nézetek között, választhatjuk meg a molekula színezését. Akár bonyolult szerves vegyületeket is elkészíthetünk és megtekinthetünk. Kereshetünk is a nagy adatbázisokban, így akár fehérjék térszerkezetét is vizsgálhatjuk.

A molekulák képét megoszthatjuk és be is ágyazhatjuk akár egy Sway bemutatóba és azon keresztül akár egy OneNote tanyagba is. A program használatát egy kis videóban mutatjuk be: