Egyre többet lehet arról halalni, hogy az adatok begyűjtése és méginkább értelmezése milyen fontos készség a 21. században. Olyat is hallani, hogy az adat az új olaj, és tény, hogy a nyakunkban lavő MI forradalom hajtóereje nem más, mint a sok és jól kezelt adat. De az álhírek és tévinfomációk zuhatagában is fontos, hogy mi (és még inkább a diákjaink), képesek legyünk értelmezni, megérteni adatokat, hogy ne dőljünk be mindennek és mindenkinek. A data lteracy, az adatértés tehát egy olyan készség, amit fontos lenne minél hamrabb kialakítani a diákokban. Ebben segít a Tuvalabs oldala (IDE KATTINTVA). Az oldalon 15 lecke ingyen is elérhető, de a fizetőseket is érdemes végignézni, mert remek ötelteket adnak ahhoz, hogy miként is lehetne az adatok használatát bevinni a tanításba.

Itt az ősz, újabb cikk jelent meg arról, hogy a számítógépek valójában hátráltatják az oktatást, ezúttal a Családinet oldalon (ITT OLVASHATÓ), lényege, hogy egy ausztrál iskola elhagyta a digitális eszközök használatát, mert azt tapasztalta, hogy a könyvekre és füzetekre visszatérve a gyerekek sokkal jobban teljesítenek. Itt a bizonyíték, talán ideje lenne, ha bezárnánk ezt az oldalt is, meg az összes oktatási technikai fejlesztésekre szánt valami másra fordítanánk, hiszen a tények makacs dolgok. De mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg alaposabban, miről is van szó.

Nagyon kurrens téma az 'álhírek', hiszen a post-truth society (azaz az igazságon túli társadalom) behálózza a napjainkat. Erre reagáltak a Bűvösvölgy szakemberei, akik az UrbanLegends.hu oldal szerkesztőivel karöltve remek óravázlatokat, tananyagokat, infografikákat tettek közzé. Minden órához rengeteg segítség, PDF tananyag található EZEN A LINKEN 10-13, 14-16, illetve 17-18 éves korosztálynak. Ha a témáról szeretnénk akár osztályfőnöki órát tartani, feltétlenül érdemes letölteni a csomagokat, és akár kiegészíteni saját ötletekkel. Ja, és ráadásul elég pofásak is az infografikák.

Zseniális játékra hívta fel figyelmünket Gyertyán Attila (ezúton is köszönjük!). A Bad news nevű oldalon (ITT TALÁLHATÓ) saját magunk próbálhatjuk ki, milyen is lehet 'influencer'-ré válni. Ehhez a megfelelő híreket, a megfelelő stílusban kell megosztanunk. Rengeteg döntést kell hoznunk, alapvetően két érték számít a játékban. Fontos, hogy mennyire vagyunk hitelesek (ezt egy hitelesség-mérő mutatja), illetve a követőnk számát is tudjuk követni. Ha például egy frusztrált posztot teszünk ki, akkor elkezdenek követni egyre többen. Ha ehhez megpróbálunk hitelesnek tűnő adatokat is hozzárakni, az még jobb. És sorban kell meghoznunk a döntéseket, amelyek alapján egyre több követőnk lesz - ha jól csináljuk az álhírgyártást. A folyamat során rengeteg apróságra hívja fel figyelmünket a játék, és óhatatlanul is megtanuljuk felismerni az álhíreket és a hamis információkat (vagy legalább kevésbé bedőlni nekik). Év végi angolórák kiváló játéka lehet!

Izgalmas, a tanításban is jól hsználható oldalt indított a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete és az Átlátszó (IDE KATTINTVA). Négy, egyre nehezedő szinten kell kiszűrni az álhíreket a valódiak közül, felismerni, hogy mik az álhíroldalak főbb jellemzői. Valószínűleg kevés fontosabb dolog van manapság, mint az a képesség, hogy valaki felismerje a szándékosan félrevezető hírforrásokat. Ebben lehet igazi segítség ha végigcsináljuk a diákokkal ezt az amúgy is szórakoztató feladatsort. Érdemes média- vagy akár osztályfőnöki órán időt szakítani rá.

Egyre több olyan kezdeményezés lát napvilágot, amely célja a hírek (a valódi hírek) terjesztése, szűrése, hogy minél komplexebb, ám mégis világosabb - ha úgy tetszik, igazabb - képet alkothasson az egyszeri médiafogyasztó arról, hogy mi történik éppen a világban körülötte. Ez egy elég érdekes változás hiszen pár éve még arról cikkeztünk, hogy a robotok átveszik a médiafogyasztás irányítását, és algoritmusok határozzák meg, hogy mit és mikor láthatunk. Ez egyébként nagyjából be is jött, ugyanakkor úgy tűnik, hogy legalább a világ egy kis szeletének fontos, hogy ő irányítsa a híreket, vagy olyanokat bízzn meg, akik kiszűrik az álhíreket a hírfolyamból. Ilyen kezdeményezés a Compass News (ITT TALÁLHATÓ, ahol egy csapat folyamatosan szűri és figyeli a hírforrásokat, hogy megpróbálja a valóságot megmutatni számunkra. Érdemes (angolul tudóknak) kattintani.

Fontos, hogy diákjaink (és mi is) tisztában legyenek azzal, hogy nem minden igaz, amit olvasunk az interneten. Eddig általában el is jut mindenki, a kérdés csak az, hogy mit tesz ezzel a tudással. Én egy tejes álhír-órát terveztem angolosoknak, B1-től használható szinten (bár B2 körül működik igazán jól). Ezt tettem: létezik egy Robert Haas nevű NatGeo fotósnak egy flamingós képe (lásd a cikk illusztrációja), amelyben flamingók összeállnak egy flamingó alakzatban. Emellé feltettem az állítólag Fukushima mellett fényképezett mutáns százszorszépeket, és röviden arról kellett beszélniük a diákoknak, hogy mit látnak a képen. Már eddig is izgalmas, de ez mind semmi ahhoz képest, ami a lapozás után jön!

Nem Csoda, hogy egyre többet hallunk az álhírekről, illetve a klikkvadász, vagy lájkvadász újságcikkekről, blogposztokról. A klikkvadász címeknek saját, jól felismerhető jelei vannak, amelyeket érdemes talán megosztani diákjaikkal. Ennek viszonylag izgalmas terepe lehet a Link bait title generator (ITT TALÁLHATÓ), amely bármilyen szót, kifejezést megadva, elég sok klikkvadász címet generál nekünk. Ezeket aztán lehet elemezni. Mindez azért lehet érdekes, mert a tanár szerepe nem az, hogy elmondja 5 percben, hogy melyek a klikkvadász címek jellemzői, hanem a diákok maguk tudnak ilyen címeket generálni, majd a megkapott címeket elemezve saját maguk állíthatják fel a klikkvadászat alapszabályait. Sokkal érdekesebb így, és jobban rögzül is!

A Truth or fiction (ITT TALÁLHATÓ) egy zseniális, és elég komoly adatbázis, vagyis inkább álhírportál - angolul. Kiváló angolórákat lehet a segítségével tartani, hiszen a különböző hírportálokon megjelenő híreket buktatja le. Lehet látni, hogy mely hírek teljes koholmányok, vagy éppen mi az, ami már régen elavult, és egy öt éves hírt próbálnak ránk sózni újdonságként. Ha szeretnénk, a tematikus keresőben akár a celebhírek valóságtartamával is ismerkedhetünk, vagy éppen állatokkal kapcsolatos írásokat elemezhetünk. Érdekes lehet forrásvadászatot tartani, és nem az oldalt megmutatni, hanem kivenni pár hírt, és nyomoztatni kis csoportokban. Mivel az oldal szerkesztői elvégezték a 'piszkos' munkát, és még azt is elmesélik, hogy mindez miért nem igaz (vagy nem úgy igaz), nekünk csak a babérokat kell learatni, illetve segíthetünk a diákjaink forráskritikai tapasztalatait nyelvórán fejleszteni. Hajrá!

Remek kis oldal indult világhódító útjára, a neve Álhírvadász, és legalábbis Záhonytól Gyékényesig biztosan igényt tarthat minden médiát olvasó vagy azzal az oktatásban foglalkozó figyelmére ( IDE KATTINTVA érhető el az oldal). Összesen négy szintet járhatunk be, Kezdőtől a Szerkesztőn át az Oknyomozóig. Az úton azt kell kitalálnunk, hogy vajon az elénk rakott hírek valódiak, vagy netán álhírek. Nekem tetszik, hogy valódi álhírekkel dolgozik a játék, azaz a gyakorlatban azonnal hasznosítható tudást ad. Aki a TanárBlog rendszeres olvasója, vagy csak a múlt héten is erre vetette az internet tengere, egy kicsit hasonló, angol nyelvű álhír-tinderrel találkozhatott (ITT). Hasznos vadászatot kívánunk!