Emlegettük már korábban a Tinkercad nevű oldalt, ami az Autodesk ingyenes tervezőprogramja kifejezetten gyerekek részére (IDE KATTINTVA), azonban annyit fejlődött az utóbbi időben, hogy érdemes újra elővennünk. Az egyik fontos dolog, hogy megtanult magyarul, nem minden része, de az alap utasítások és az alap leírások már magyarul vannak benne. A másik, hogy kilépett a béta üzemmódból és teljes részévé vált a blokk programozást (Scratch-szerűséget) használó rész. A harmadik pedig, hogy a tárgyainkat már könnyedén bevihetjük a Minecraftba is. Ráadásul regisztráció után mindezt ingyen használhatjuk és az elkészülteket természetesen ki is nyomtathatjuk, ha akarjuk.

Ritka pillanat, hogy egy városban leeresztenek egy folyót, még ritkább, hogy ezt résgészeti ásatásokra is használják, az pedig, hogy ebből egy interaktív weboldal is szülessen talán egyedülálló a világon. Amsterdamban a metró építése kapcsán rekesztették el az Amstel folyót és ez adott alkalmat arra, hogy a régészek is megnézzék, mi minden van benne. Ebből született azután a Below the Surface nevű oldal (IDE KATTINTVA), ahol minden egyes tárgyat egyenként végignézhetünk és természetesen olvashatunk is róla. Már ez magában is izgalmas projektek alapja lehet (mi derül ki az egyes évszázadokról például), de még egy további csavart is adtak a dolognak. Mindenki elkészítheti a saját gyűjteményét a tárgyakból és az azután egyfajta műalkotásként el is rendezheti. Például így, vagy akár egy cirkuszba. Ezzel izgalmasan kapcsolható össze a történelem és a művészet is.

Vészesen közeleg február 15. a felvételi jelentkezések határideje. A végzősöknek talán már késő, de nem is őket célozta meg a Hol tanuljak tovább? oldal (IDE KATTINTVA), ahol a szokásosnál kicsit izgalmasabban foglalkozhatunk a pályaválasztás kérdésével. Egy interaktív (bár néhol elég didaktikus) játékban segíthetünk különböző érdeklődésű diákoknak, hogy megtalálják a nekik való pályát. Bár a fiatalos nyelvezet néhol megmosolyogtató, az oldal mégis képes lehet lekötni egy tizenéves figyelmét és legalább jó alapja lehet a továbbtanulásról szóló beszélgetéseknek.

Néha van olyan, hogy el kell tölteni tíz percet az órán valami könnyedebb dologgal. Lehet szünet előtti utolsó óra vagy éppen a szünet utáni első, április elseje, hirtelen jött helyettesítés, bármi, amikor egy kis kikapcsolásra lenne szükség. Ilyen esetekben lehet hasznos az ITT TALÁLHATÓ Kahoot!, miben burgonyafajtákat kell a képről felismerni. Természetesen nem elvárás, hogy bárki is meg tudja különböztetni a Hópelyhet a Melodytól, éppen ettől lesz vicces és kikapcsoló pár percre a krumplikkal játszani. 12 kérdés, 20-20 másodpercig mutatva, 6-8 percnél nem vesz el többet a dolog.

Gyermekkorom panellakásainak volt elengedhetetlen része a gigantposzter, a atalmas kép, ami egy egész falat betöltött. Ha nem is pont olyat, de nagyon hasonlókat már mi is készíthetünk akár az osztályterem falára is. Kellene egy hatalmas periódusos rendszer? Egy világtérkép? Ady arckép? Nincs más dolgunk, mint a Blockposters oldalon (IDE KATTINTVA) kinyomtatni a megfelelő képet. Ha nem szeretnénk, hogy az oldal logója a képen legyen, vagy nagyon nagyot szeretnénk nyomtatni, már fizetnünk kell, de többnyire erre nem lesz szükség.

Pár napja írt nagy vihart kavart cikket a blog másik szerzője a feleltetésről. Noha már maga a cikk sem állítja, hogy ne lenne szükség arra, hogy a diákok szóban is megnyilvánuljanak, mégis sok kritika érte mondván nagyon fontos, hogy legen olyan alkalom, amikor a verbális készségeiket fejleszthetik. A kérdés csak az, hogy erre mennyiben alkalmas a klasszikus feleltetési szituáció. Egyfelől a szűkös időben elég pazarlónak tűnik, hogy 5-10 percig csak egy diák dolgozik, csak egy készségei kerülnek a középpontba, főleg, hogy a többiek afeletti megkönnyebbülésükben, hogy nem őket szólították fel, nem feltétlenül a társuk teljesítményére fognak figyelni. Másfelől az is kérdéses, hogy a felelés mennyire formatív, mennyire ad lehetőséget arra, hogy a diák fejlessze magát, főként ha visszajelzés nem több, mint egy szám egy és öt között. Szerencsére a technika kifejezetten jól használható arra, hog a felelésnek ezeket a hátulütőit kiküszöböljük.

Milyen lehet egy repülőről készült képen benézni egy hatodik emeleti ablakon? Nos, egyes képek felbontása képes erre. Az ötlet egyszerű: csináljunk képeket 195 gigapixeles felbontásban. És lőn! IDE KATTINTVA egy Sanghaj-t ábrázoló óriásképet láthatunk. Ez egyébként már önmagában is elég lehet egy órán, hiszen a részletek leírásában hosszasan lehet tobzódni. Ha ebbe beleuntunk, fel lehet eleveníteni azt a népszerű térképes játékot, amit bizonyára sokan játszottunk napköziben még akkor, amikor nem volt mindenki kezében telefon: nem kellett mást tenni, mint megkeresni az iskolai atlasz egyik oldalán egy települést. Ezt a képpel remekül lehet játszani, hiszen nagyon nem egyszerű pl. egy bizonyos rendszámú autó megtalálása. Ehhez aztán lehet (célnyelven) instrukciókat adni, kicsit körbeírni, amíg a legügyesebb diákok meg nem találják a vágyott elemet a képen. Aki szeretné még több ilyen képet látni, ajánljuk a Billion Pixel Facebook oldalát

Sokat gondolkozom azon, hogy a nagy gyűjtemények részéről milyen forrásokkal lehetne hatékonyan segíteni a 21. századi iskolai munkát. Ehhez sajnos ismét Angliáig kellett virtuális utazást tennem, ahol a Natinal Archive történelmet tanító forrásaival találkoztam (MEGPEDIG ITT ). Nem kell mást tennünk, mint kiválasztani a korszakot, a diákok évfolyamát, és pár kattintás után máris az autentikus források között böngészhetünk. Projektmunkára kiváló, én nagyon szeretem az egyik régebbi anyagukat, a Heroes and villains gyűjteményt, ahol hatalmas vitákat lehet generálni az osztályban, például arról, hogy Drezda bombázásánál igaza volt-e Churchill-nek, vagy éppen Hruscsov vagy Kennedy volt a 'hős' a kubai rakétaválság idején. Mindehhez viszonylag kiegyensúlyozott forrásokat kapunk, szerintem öröm így történelmet tanulni (ez mondjuk nem mindig tükröződik a diákok arcán, de sebaj :)

Több mint húsz éve indultak az első reality show-k, ahol egy villába betekintve nézhettük emberek mindennapjait. Szerencsére most itt egy olyan reality, amit nem csak elrettentő példának használhatunk a tanításban. A Nautilus expedíció kalifornai partjainál portyázik és kéát merülő egység folyamatosan kémleli és kutatja az óceán mélyét, új fajokat fedeznek fel és izgamas megállapításokat tesznek az élőlények viselkedésével kapcsolatban. Szerencsénkre mindezt folyamatosan élőben követhetjük is (IDE KATTINTVA), ráadásul a kutatók folyamatos narrációjával, akik vpégig kommentálják, hogy mit látunk éppen, mi benne az értdekes, mire lehet ebből következtetni. Úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is ott ülnénk a hajóban velük együtt és hallgatnánk őket. Izgalmas lehet biológia- vagy földrajz órán is akár pár percet nézni belőle, de be kell vallanom, hogy kifejezetten addiktív a dolog, gyakran tévé helyett szoktam én is nézni.

Ha valaki túl akar lépni a kódolásban az első lépéseken érdemes megismerkednie a Google Colab oldallal (IDE KATTINTVA). A Google Drive-ba épülő jegyzetfüzetekben programokat írhatunk (Python nyelven) és rögtön le is futtathatjuk őket. Ami talán még fontosabb meg izgalmasabb, hogy akár Tensor Flow-t is használhatunk, tehát nyitva áll az út a komoly gépi tanulásos programok megírása előtt is, anélkül, hogy bármi újat kellett volna raknunk a gépünkre.