Érdekes történet az iSchool kezdeményezésé (ITT A HONLAPJA), érdemes megismerkedni vele:Travis Allen végzős gimnazista 2009-ben kapott egy iPhone-t, amit elkezdett a tanulásban is használni. A tanárai azonban azt mondták neki, hogy a telefon nem iskolába való. Az ifjú Allen, bizonyítandó, hogy igenis ott a helye kidolgozta az iSchool koncepciót, az iPhone-ra épített iskola tervét. Amint nagykorú lett be is jegyeztette az iSchool mozgalmat non.profit szervezetként.

Elképzelése szerint ugyan az okostelefonok már most is teljesen alkalmasak arra, hogy segítség a tanulást, de a környezet némi megváltoztatásával (például ha csak az engedélyezett weboldalak érhetők el vele) tökéletes tanulási eszköz lehet, ami kiválthatja a tankönyveket és a jegyzetfüzeteket, számológépeket és szótárakat, a naplót és levelezést is.

Számos érdekesség kerül felszínre a TanárBlog Nyári Akadémia óráin, sajnos annyira lefoglal minket a program, hogy írni róla kevesebb időnk van. Ma mindenestre egy IKT-s órát angol nyelvtanórát láttam, amiről szeretnék röviden beszámolni. Az óra kivitelezése Riba Juli nevéhez fűződik. Részletek a lapozás után, előre csak annyit, hogy egy hasznos játékot használtak, a neve Adjective detectives (ITT TALÁLHATÓ), illetve egy izgalmas gyűjteményt az országok adatairól (EZ PEDIG ITT ÉRHETŐ EL).

A világzene egyszerre elcsépelt és mégis nagyon izgalmas fogalom. Ha a kelet-tuvalui sámánhuhogás alá diszkóritmust kevernek egy dobgéppel és egy szintetizátorral, akkor nem túl érdekes. Ha azonban különféle zenei kultúrák és hagyományok együttműködéséből valami új és izgalmas születik, akkor máris nagyon érdekes lehet.

A Playing for Change alapítvány (IDE KATTINTVA) ezt az utóbbi utat választotta, megkavarva a modern technika adta lehetőségekkel. A világ minden pontjáról keresnek fel zenészeket, akik közösen adnak elő egy-egy dalt, úgy hogy soha nem találkoznak. Az eredmény, érdekes, izgalmas és felemelő is egyben. Nem csak ének órákon lehet helye annak, hogy megnézzünk egy-egy felvételt, hanem akár társadalomismeretből is.

A nagyobbik fiam most volt első osztályos. Természetesen (jó tanár szülőként) megnéztem a bemutató órát (matematika volt), és csodáltam a tanítótőt, aki rengeteg kis madarat kivágva tanította a gyerekeknek az összeadást, kivonást. Mivel egy év alatt 20-ig tanulták a számokat (ellenben pl. az én fiam is viszonylagos biztonsággal ad össze három jegyű számokat már), látszott, hogy nem volt egyszerű a gyakorláskor az érdeklődést fenntartani a gyerekekben. Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, h ilyenkor bevetnénk esetleg az IKT-t ... Keresgéltem is matematika játékokat kicsiknek, és így akadtam az Arcademics gyűjteményére (ITT TALÁLHATÓ), ahol rengeteg egyszerű, ám mégis izgalmas játék található. Grafikus, de mégsem a videó játékok vizuális ingermennyiségét adja át egyik játék sem, a szabályok egyszerűek (pl. csónakok versenyeznek), van benne verseny, de az osztály versenyezhet a gép ellen együtt. És végül: van vagy 30 különböző verzió. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekek lelkesen elvégezzenek 30 műveletet 2 perc alatt, akkor érdemes a játékokra nézni. Az oldal maga angol, de a játékok legtöbbjében semmilyen szöveg nincs, csak számok.

Ha szavakat tanítok, ebben az esetben az 'arc' részeit kezdőknek, általában megpróbálom valami értelmes tevékenységnek álcázni a tanulást. Persze, lehet érdekes az is, ha egy papíron ott egy arc, és be vannak jelölve a részei. Viszont most kipróbáltam az Anaface nevű alkalmazást (ITT TALÁLHATÓ), és ezentúl ezt mindig így fogom csinálni. Az el sem hangzott, hogy az arc részeit tanuljuk, csak annyit mondtam, hogy most azt fogjuk kideríteni, hogy 3 híres ember egy 10-es skálán mennyire szép (már ami az arcukat illeti). Hogy ezt hogyan lehet az Anaface oldalával 25 perc alatt nagyon viccesen megtudni? Nos, a lapozás után minden titkot megosztunk!

Az LSK Hungária Kft., mint a SMART Technologies ULC. kizárólagos magyarországi képviselete több, mint 7 éves képzési tapasztalatát összegyűjtve, illetve a SMART képzési programját a magyarországi pedagógus-továbbképzési követelményrendszerrel szinkronba hozva akkreditáltatta saját, 30 órás pedagógus-továbbképzési programját, amely

elnevezést kapta. A gyakorlat-orientált továbbképzéssel nem kevesebb a célunk, mint hogy a részvevők készség szinten kezeljék a SMART Board interaktív táblát és a hozzá kapcsolódó SMART Notebook oktatói szoftvert. A továbbképzés részletei az alábbiakban olvashatók.

A jelentkezési lap IDE KATTINTVA letölthető (PDF formátumban), a részletekről itt nálunk a lapozás után, vagy az LSK oldalán, ITT TALÁLHATÓ.

Új sorozat indul itt, a TanárBlogon új partnerünkkel, a Tell me More nyelvoktató rendszer hazai képviseletével. Nyelvtanárként belevetettük magunkat a Tell Me More tananyagaiba, és rendszeres jelentést adunk arról, amit találtunk. Az oldal online felülete IDE KATTINTVA érhető el, és bár létezik CD verzió is, sokkal rugalmasabb az online verzió, mi ezt teszteltük. A lapozás után beszámolunk az első tapasztalatainkról, érdemes velünk tartani! Ha valakit érdekelne egy angol bemutató (videó) is található az oldalról, mégpedig ITT.

Sokak szerint helyesebb lenne úgy megfogalmazni: mi mindent NEM csinálnak a diákjaink az interneten. Gyakorlatilag semmi nem szabhat határt annak, amit az interneten csinálni lehet. És mégis; ha valaki rendszeresen jön-megy gyerekek között, egy idő után az az érzése támad, hogy egyáltalán nem használják olyan sok dologra a világhálót, mint ahogy azt gondoljuk, vagy - talán még rosszabb - mint ahogy azt tehetnék. Egy rövid, asszociációs feladattal próbáltuk megtudni, hogy mi is az, ai 'zsigerből' jön a gyerekeknek, ha az internetről van szó. Összesen majdnem 40 15-17 éves diák vett részt a felmérésben, amelyben két feladatuk volt: először le kellett írniuk, hogy milyen oldalakat néznek a leggyakrabban, majd azt kellett megmondaniuk, hogy szerintük a többiek melyik oldalakat írták. A két lista eredményeit külön-külön összesítettük, majd egy beszélgetés során próbáltuk meg az eredményt árnyalni. A lapozás után található egy rövid összefoglalás arról, amit találtunk, illetve amit ez talán jelenthet.

Új, fontos fogalom született, a neve 'digitális jóhír', és már most sokan azt rebesgetik, hogy ezt talán iskolában is tanítani kellene. Gondoljunk bele: a most 16 évesen felelőtlenül a Facebook-ra feltett, ránk nézve már felnőtt szemmel nem annyira hízelgő képeket soha nem tudjuk letörölni, illetve mindig felkutathatók lesznek. Már ha valaki fel szeretné ezeket kutatni. Márpedig úgy néz ki, hogy egyre többen végeznek (és végeztetnek) online kutatást egy állásra jelentkezőről. Ehhez nem is mindig kell nagy apparátus, hiszen például az Openbook nevű oldalon gond nélkül kereshetünk a Facebook állapotfrissítések között. Meglepő, hogy mennyire nem figyelnek még a felnőttek sem arra, hogy mi mindent tesznek nyilvánossá magukról. Egy kutatás nemrégiben kimutatta, hogy a Facebook felhasználók kb. 47%-ban tesznek közzé nem szalonképes kifejezéseket nyilvános oldalukon. Gyakran találhatunk 'milyen szemét ez a tanár', vagy 'gyűlölöm a főnökömet, ezt a primitív állatot', jellegű kiírásokat.

Ugyan sokszor elhangzik, hogy mennyire mostoha helyzetben van a könyvkiadás és különösen a gyermekkönyvek kiadása, valójában nem is annyira borzasztó a helyzet. Nincsenek nagy állami mamutkiadók, mint korábban a Móra, de annál több a kis érdekes és feltörekvő kiadó. Nem tudok statisztikákat, de felteszem, hogy több gyerekkönyv jelenik meg ma, mint harminc éve (még én is társszerzője vagyok egynek).

Éppen ezért annak a tanárnak, aki szeretne naprakész maradni a gyerekirodalomban kifejezetten nehéz dolga van. Sok kiadót, sok könyvet kellene ismernie, hogy akár diákjainak ajánlani tudja a megfelelőt. Szerencsére itt sincsenek segítség nélkül. A weben több olyan oldal is megtalálható, amik híreket, kritikákat adnak közzé a gyerekirodalom újdonságaiból, most ezek közül mutatunk néhány nagyszerűt:

Kinézetében profi, megközelítésében civil a Könyvmutatványosok oldala (IDE KATTINTVA). Interjúk, kritikák, hírek, mindez egy tizenpár fős, lelkes szerzőgárdától. Az oldal érdekessége a mesefolyam, ahol jeles szerzők új meséi kapnak helyet.