Alternatív energiaforrások
Vezércikk - 2012. március 24.
Február elején, amikor végre leesett a nagy hó, nagyobbik fiam boldog volt: lehet szánkózni! Mivel már nagy gyerek (10 éves) és kora reggeltől nyaggatott minket, hát kiengedtük, hogy egyedül menjen el a domboldalra. A domboldal a házunk mellett van, az ablakunkból rálátni, egy óra múlva ki is néztem hát. Kisebb csapat gyerek volt ott, felnőtt egy se és rendületlenül szánkóztak. Néztem a fiamat, ahogy maga mögött húzva a műanyag szánkót botorkált fel az addigra már jeges, keményre fagyott, meredek hegyoldalon. Elsett háromszor és kétszer orra bukva visszacsúszott pár métert. Nem zavarta. Öt perc alatt felmászott, aztán három másodperc alatt lecsúszott és indult újra. Néztem, ahogy megint nekivág, volt benne valami a nagy felfedezők, a Hillaryk és Nansenek elszántságából.
Délután azután a kisebbik fiút néztem, ő hét éves, ahogy építkezni kezdett a LEGO-ból. Bonyolult űrhajót készített, aminek valamiért egy magas tornya is volt. Az építkezés közben a torony leglább harmincszor ledőlt, ő mindannyiszor egy kicsit javított rajta és folytatta a munkát. Másfél óra elteltével készen volt egy teljesen szimmetrikus, bonyolult szerkezet, kezdődhetett a nagy csata. Ahogy néztem a fiúkat azon gondolkodtam, hogy mi az az erő, mi az az energia, ami mozgatja őket. Hogyan képesek ilyen elszánt, a kudarctól egy pillanatra sem megriadó munkára, mi az a jutalom, mi az a cél, ami hajtja őket. És hol van ez a hajtóerő az iskolákban?
Milyen gyakran látunk ilyen elszánt és elmélyült feladatvégzést az iskolában? Milyen gyakran találkozunk azzal a hozzáállással, ami nem riad meg a kudarctól, a sikertelenségtől, hanem rendületlenül dolgozik tovább. Én viszonylag ritkán találkozom vele. Sokkal gyakoribb a -Nem értem. -Mit nem értesz? -Az egészet. boldog kapitulációja. Mindennapos a Nem vagyok reál beállítódású. kényelmes önfelmentése. gyakoribb az üveges tekintet, a padra boruló gyerek, a várakozás a megváltó csengőre.
Sokat beszélünk az alternatív energiaforrásokról, arról, hogy a hagyományos ehergiahordozóink, kifogynak és a használatuk amúgy is több bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Az egész világ keresi, hogy mik lehetnek a hatékony, kimeríthetetlen és tiszta energiaforrások. De mintha nem csak az iparnak lenne ez problémája, hanem az oktatásnak is. Panaszkodunk, hogy nem motiváltak a diákok, hogy ma már nem lehet fegyelmet tartani az osztályban, ma már nem lehet annyit megtanítani, ma már nem lehet annyit megkövetelni. Panaszkodunk, hogy a diákokat nem érdekli az iskola, főleg nem érdeklik őket a természettudományok, nehéznek tartják, nem választják, túl akarják élni. Nem lehet, hogy egyszerűen az oktatásban is egy energiaválsággal nézünk szembe, hogy mindazok a hajtóerők, motivációk, amik korábban működtek mára elfogytak, kimerültek, vagy egyszerűen csak kiderült róluk, hogy nem is túl hatékonyak és ráadásul több kárt okoznak hosszú távon, mint amennyi hasznot hajtanak?
Ha ez így is van, akkor is létezik egy alternatív energiaforrás, ami a gyerekek tevékenységét hajtja. Az az energiaforrás, ami ötvenedszer is felhajtja a fiamat a hegyoldalba, amitől harmincadszor is újra építi az űrhajóját. Itt van tőlünk egy karnyújtásnyira, csak el kellene gondolkodnunk azon, miként használjuk fel. Sok irányzat, ami a 21. századi tanulást, oktatási reformot célozza meg, ezt az energiaforrást próbálja meg kiaknázni. A projekt módszer, a probléma alapú tanulás és a játékosítás (gamification) mind ehhez az őserőhöz próbálnak hozzáférkőzni. Persze nem teljesen új ötlet ez, már a 20. század elején írt róla Maria Montessori, aki megfigyelte, hogy a négy-öt évesek (akikről addig azt gondolták, hogy a figyelmi terjedelmük legfeljebb tíz percre terjed ki) is képesek órákon át összpontosítani egy feladatra, ha az érdekli őket, ezt nevezte el a figyelem koncentrációjának.
Biztos, hogy a 21. századi technika nagyon sokat segíthet abban, hogy hozzáférjünk ehhez az alternatív erőforráshoz. Könnyebben szervezhetünk projekteket, valós problémákat tárhatunk a diákjaink elé és a számítógép a játékok igazi tárháza lehet. Próbáljuk meg ezt a alternatív energiaforrást kiaknázni, szerintem biztosan megéri.
