Talán nem teljesen egyértelmű, de az oktatás aranykorában élünk. Olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amikről a reformpedagógia nagyjai, Dewey és Kilpatrick csak álmodhatott, az mára már valóság. Az ő elképzelésük szerint az iskolai munka központja nem a tanterem, hanem a műhely lenne, ahol a diákok projekteken tudnak dolgozni, olyan projekteken, amiknek valódi értelme van, kézzelfogható eredménye. A maker forradalom minden korábbinál könnyebbé tette, hogy ez a tanteremben is megvalósuljon, a 3D nyomtatás, lézervágás, CAD-design, mikroelektronika mára tényleg gyerekjátékká vált és nyugodtan bevihető az iskola mindennapjaiba is. Ugyan már szerencsére Magyarországon is van pár úttörő, aki ilyesmikkel próbálkozik, az, hogy minden lehetséges egészen nyilvánvalóvá vált a Rómában megrendezett Maker Faire fesztiválon. Ezt a fesztivált a maker mozgalom hívta életre és a legnagyobb európai eseményét rendezik az olasz fővárosban. A hat hatalmas kiállítócsarnokból egy csak az iskolák projektjeinek volt fenntartva. Az olasz technikumokban már évtizedek óta bevett szokás, hogy a diákok csapatai mindenféle vad ötlet megvalósításán dolgoznak, ez az órarendjüknek is része. Az IDE KATTINTVA elérhető galériában összegyűjtöttem egy párat a legérdekesebbek közül. Volt itt:

• Szenzorokkal intelligenssé tett üvegház
• Kompakt vízelemző készlet (vezetőképesség és pH mérésére)
• Elektromos gokart
• Vízminta begyűjtésére átalakított drón
• Tűzoltó robot hatalmas ventilátorral, ami képes megközelíteni a tűzfészket
• Okos szemeteskuka, ami felismeri és szétválogatja a szemetet
• Sisakkal irányítható kerekesszék
• Földrengés esetén fedezékként használható asztal
• Hátizsákba szerelt asztali számítógép
• Papírból készült robot

Külön érdekes volt az az együttműködés, ahol tanárok és iparművészetis diákok dolgoztak együtt, hogy a hagyományos fizikai kísérleti eszközök kínézete legyen játékosabb, vonzóbb.

Nagy öröm volt, hogy egy magyar kiállító is jelen volt. Zsigó Zsolt a nyíregyházi Bánki Donát Műszaki Technikumból két diákjával mutatta be a piezoelektromosságot használó szélgenerátorokat, amihez az alapgondolatot a biomimikri elv adta, a fűszálak hajlásának utánzásából jött a gondolat. Egy nap talán Budapesten is lesz hasonló!

Az utazásunkat a Nemzeti Tehetség Program támogatta.

Komoly kérdés, hogy mi lesz vajon az olvasás jövője - esetleg mi az olvasás jelene. Nem tudományos kutatás, de a gimnáziumi felvételi szóbali részésn egyértelműnek tűnik, hogy az a 8. osztályos gyerek, aki olvas, érdekesebben, változatosabban tudja kifejezni magát. Ez persze közhely. A kérdés az, hogy a többséggel mit lehet tenni, aki nem szeret, akar, netán már nem is tud olvasni? Az egyik megoldás, hogy leöntjük egy 'játékosított sziruppal' az olvasást, és olyen izgalmas, interaktív élménnyé alakítjuk, amely egy 9 éves gyereknek 2023-ban is fogysztható, gaykorlatilag elveszítve az olvasás 'olvasás-jellegét'. Mivel a világ nem arra halad, hogy egyre több gyerek lenne képes kocentrált, hosszútávú erőfeszítésre, hogy egy összetettebb szöveget feldolgozzon, lehet, hogy ez a helyes út. Vagy egy helyes út. Azoknak, akik még olvasnának, de pl az ADHD az újuktba áll, elkészült egy Bionic reader nevű app (ITT TALÁLHATÓ), amely kiemeli a szavak egyes részeit, így fókuszálva a felhasznláó figyelmét. Érdemes lehet kipróbálni - bele kell tölteni a szöveget, és már olvashat is a gyermek. Létezik Chrome kiegészítő, és telefonis applikáció is.

Ahogy terjednek a különböző AI fejlesztések, úgy bukkan fel újabb és újabb felhasználási lehetősége ezeknek az alkalmazásoknak. Most angoltanároknak kedveskedünk, és a Gen Z translator-t (ITT TALÁLHATÓ ajánljuk felhasználásra. Ez nem más, mint egy fordító, amely képes bármilyen hivatalos, vagy csak nem 'cool' írást Z generációs szöveggé alakítani. Mi nem kevesebbet kértünk tőle, mint hogy Martin Luther King híres beszédének az első részét modernizálja. A Gen Z megoldása az alábbi volt:

Az Activebound ITT TALÁLHATÓ egy kellemes, jól használható oldal, ahol kincskeresést tervezhetünk például iskolai csoportok városnéző programjához. A működése nagyon egyszerű, és tanulni sem kell. Regisztráció után, létrehozva egy új 'bound'-ot, már kezdhetjük is a feladatok összeállítását. Közel 10 funkció közül választhatunk, amelyek szerepelhetnek az akadályversenyen. Meg kell találni egy helyet (mondjuk kis nyíllal odavisz, szóval annyira nem nehéz), információs, leíró akadály is lehet, de lehet kérdés, vagy akár feltölthetünk képet, videót, hangot az egyes állomásokhoz. És persze lehet teszteket is csinálni. Az ingyenes verziónak vannak korlátai, de az is teljesen jól használható. Az még fontos lehet, hogy ha pl. iskolán belül szeretnénk használni, nem biztos, hogy jó lesz, mert annyira nem tűpontos a helymeghatározás, azaz hiába szeretnénk a könyvtárban egy 'bound'-ot tervezni, egy 20 m-es körben már úgy veszi az alkalmazás, hogy megérkeztünk. A diákok az appot letöltve tudnak játszani.

Ritkán ajánlunk olyan dolgot, ami pénzbe kerül. Most mégis kivételt teszünk, mert egy olyan dologról van szó, ami kiemelten fontos lehet. Egy számítógépes játékról van szó (csak angolul elérhető), ami két éve felkerült Lengyelországban a középiskolások ajánlott olvasmányainak listájára. Háborús játék, de olyan, amilyet még nem nagyon láthattunk. Inspirációját a szíriai háború adta, de itt nem tábornokok vagyunk, akik az egységeket tologatják, nem is katonák, akik az ellenséget gyilkolják, hanem civilek, akik egy ostronlott városban rekedtek. Menedéket kell találni, élelmet szerezni, gyógyszert, fűteni valahogy. Közben morális dilemmákkal szembesülünk, lehetetlen döntéseket kell meghozni. A játék hangulata nagyon erős, szórakozásnak nem lehet nevezni, de fontos élmény lehet.

A Time magazin online kiadása hihetetlen izgalmas forrása rengeteg nagyon jól összerakott, szinte iskolai projektek után kiáltó gyűjteménynek ITT TALÁLHATÓ AZ OLDAL. Az oldal angolul van természetesen, ami szűrheti a felhasználás körét itthon, mégis hasznos lehet - akár csak ajánlani a diákjainknak. Arról van szó, hogy tematikusan összegyűjtötték azokat a találmányokat, amelyek szerintük a legizgalmasabb újításokat hozták az évben, sok-sok témakörben. Az AI listán például egy olyan filmeket szinkronizáló szoftver is található, amely a színszek szájmozgását a szinkron nyelvhez igazítja, így Robert de Niro valóban 'magyarul' tud majd beszélni, és úgy is látjuk a szájmozgásán.

Ki ne kapta volna már magát azon, hogy a gép előtt a munkája helyett már megint a Facebook oldalát pörgeti. De csak eddig! A Forest nevű Chrome böngészőbe telepíthető bővítmény megoldja a helyzetet (INNEN TÖLTHETŐ LE). Ha egy olyan oldalon jársz, amely elvonja a drága figyelmed a munkáról, egyszerűen nyisd meg a bővítményt, és add hozzá a blokkolandó oldalak listájához az adott weboldalt. Enny az egész. Amikor pedig beköszönt a fegyelmezett és koncentrált 60 percnyi munka ideje, nincs más dolgunk, mint megnyitni a bővítményt, és megadni, hogy meddig szeretnénk a listában szereplő oldalakat tiltani. A minimum 10 perc.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a mostanában iskolába járók a Kahoot!-nemzedék. Ez az egyszerű program letarolta az oktatást, ahol volt internet és kivetítő előbb-utóbb előkerült. Sokszor a Kahoot! volt a trójai faló, amin keresztül a mobiltelefonok bekerülhettek az órára. Bevallom, nekem ma már némi szomatikus tünetet okoz, ha meghallom a zenéjét, de azt látom, hogy a diákjaink még mindig, túl az zeredik játékon is élvezik. Ezért is lehet hasznos a Bamboozle (IDE KATTINTVA), ami egy kicsit variálja az már jól ismert rendszert. Ez a játék jobban hasonlít a klasszikus kvízekre, a kérdések mezők mögött rejtőznek és a csapatok választják azokat. Vannak azonban ravasz csapdák is, olyan mezők például, amivel az ellenfél kap pontokat. Ha egy kis változatosságra vágyunk, biztosan bejön majd.

Többször írtunk már mi is arról a tényről, hogy online szolgáltatásért nem szeretünk fizetni. Az csak úgy van. Jön. Működik. Amíg senki nem várja el, hogy egy kávézóban vagy egy könyvesboltban csak levehessen egy könyvet és kisétálhasson vele, addig az online felületeken mindez sokak számára elképzelhetetlen (főleg, ha szolgáltatásról, és nem pl. online megrendelt termékről van szó), sőt egyenesen felháborító. Sokszor kapunk ilyen leveleket: 'Fizetős lett a Kahoot! Most mit csináljak??'. A válasz: Fizess elő! Persze, tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen ezt nem a pedagógusnak, hanem a munkáltatónak, az iskolának kellene fizetnie. Ezért is próbálunk, sokszor és sok formában, (minimum) intézményi szinten tervezett digitális pedagógiai koncepció mellett érvelni. Ha ilyen létezik, a kiadások, a 'bevásárlás' működhet tervezetten, nem esetlegesen, pl. úgy, hogy már 10 tanárnak van külön Google classroom-ja, mire valakinek eszébe jut az intézményi regisztráció, vagy már 5 tanár dolgozik a #school-on (külön), és kezdhet mindent előről, amikor az iskola intezményi rendszert állít fel, és még sorolhatnám. Ugyanakkor a kérdés marad: fizessünk, vagy ne fizessünk?

Az értékelés, számonkérés az oktatásnak az a vetülete, amit talán a leglátványosabban érint a digitális oktatásra átállás. Hogyan írassunk dolgozatot? Van értelme egyáltalán a számonkérés klasszikus formáinak? Csak most nincs vagy úgy egyébként sem? Úgy gondoltuk, érdemes lenne egy szakembert megkérdezni erről. Nahalka István oktatáskutató felelt a kérdéseinkre.