Hosszú évek óta tartunk taárképzéseket a Microsofttal együttműködésben, az első ilyen még a PiL Akadémia volt, amire talán sokan emlékeznek. Azóta folyamatosan fejlődött, hogy mit és miként akarunk elmondani a kollégáknak. Azonban akárhogyan is igyekeztünk mindig korlátozott volt, hogy hány tanárt érünk el személyesen, kihez juthat el a mondanivalónk. Mostantól viszont bárki részt vehet ezeken a képzéseken, mert online formában is megjelentek az Educator Community oldalán (IDE KATTINTVA). 7 modul készült el, a következők:

Czékmán Balázs kutatását ajánljuk ma minden kedves TanárBlog olvasó figyelmébe. Ahhoz, hogy megtaláljuk a digitalizáció pontos helyét a közoktatásban, fontos, hogy minél több gyakorlat, tapasztalat és tudás halmozódjon fel. Ezen az úton - véleményem szerint - a lokális, és nem a globális tudás lehet a legizgalmasabb. Ahhoz, hogy valódi változás legyen, először a változás igényének kell megfogalmazódnia, és ahhoz lehet kiválasztani a legmegfelelőbb megoldást. Érdekes lenne kipróbálni, hogy mi történne, ha az iskolákra és a tanári közösségekre bíznánk, hogy saját digitalizációs programot dolgozzanak ki, és ehhez csak segítséget, képzéseket és ajánlásokat fogalmaznánk meg állami szinten (tudom, álnaiv a feltevés, de mégis le kellett írnom). Czékmán Balázs írása (amelynek címe: Mobiltechnológia a tanórán: oktatási tartalmak, oktatást segítő digitális megoldások) egy hasznos mérföldkő és jelentés lehet ezen az úton, (IDE KATTINTVA ) érhető el.

'Elkészültek a Digitális Mintaiskola Projekt ajánlásai' - adja hírül a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ (DPMK) főoldala. A dokumentum abban hivatott segíteni, hogy iskolák miként szervezhetik, irányíthatják az intézmény digitális iskolává válásának nem mindig egyszerű folyamatát. A DPMK összesen két fontos írást tett közzé, az egyik címe Ajánlások a digitális pedagógia szakmai és technológiai feltételrendszeréhez, míg a másik a Mintaiskola technológiai ajánlás. Mindez ITT LETÖLTHETŐ, elolvasható, adott esetben elfogadható, és bevezethető. Az látszik, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, és az is igaz, hogy első olvasásra talán nyomasztó, hogy mennyi mindenre kell(ene) figyelni, de ha többször, figyelmesen végigböngésszük, talán az első lépéseket is meg tudjuk tenni - intézményi szinten. Személyes véleményem szerint, a sikeres digitális transzformációhoz előbb egy nulladik lépés is szükséges, ami nem más, mint a változás igénye az egyes tanárokban. És ez nem elsősorban technológiai, hanem pedagógiai kérdés.

Minden évben vannak jól tapintható trendek a londoni BETT Show-n . Pár éve az interaktív táblák voltak divatosak, aztán a tartalomfejlesztés, vagy a VR tört előre látványosan. Idén a kódolás, a maker szemlélet volt kétségtelenül az előtérben. A közel 850 kiállító standját végigböngészve azonban egy dolog teljesen világos volt: szinte senki, semmilyen szinten nem számol az mLearning-gel, azaz a mobiltelefonos tanulással. Magyarországon valamiért még mindig sokakban erősen tartja magát az a hit, hogy a mobiltelefonok órai alkalmazása lesz a jövő útja (ami persze nem kizárt), de ezt az IKT eszközök és rendszerek tervezői, gyártói jelenleg egyáltalán nem jelzik vissza. Egyetlen olyan 'appokat' készítő céggel sem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy erre lenne érdemes tovább haladni. Szinte kizárólag nagyobb rendszerek (pl. e-napló, vagy szülő/tanár/diák kommunikációs szoftverek) értesítéseit küldik csak mobilra, illetve az egyre kevesebb kiállító tartalomfejlesztő cég fejleszt ún. reszponzív weboldalakat, amelyek alkalmazkodnak a képernyő méretéhez, így akár telefonon is használhatóak.

Az ember nem lehet elég óvatos, félti a gyerekeit, tanítványait, vagy akár saját magát is a közösségi oldalak árnyoldalaitól. Természetesen a kritikus szövegértelmezés rendkívül fontos, mégis néha beszippant minket a pánik egy pillanatra. Mivel többet foglalkozunk itt, a TanárBlogon (immár 11 éve) mindazzal, ami az online térben történik, igyekszem figyelni arra, hogy ilyen témákra, cikkekre 'ugrunk'. Történt a minap, hogy egy digitális pedagógia szakértő a Facebook-on megosztotta EZT A CIKKET, amely egy kegyetlen játékról, az ún. 48 órás kihívásról szól, ahol gyerekeket arra vesznek rá, hogy eltűnjenek két napra, és a szüleiknek ne szóljanak. A szabály egyszerű: minél többen, minél jobban aggódnak érte, annál több pontot kap. Állítólag valaki számolja azt is, hogy hány Facebook-poszt, megosztás komment érkezik. Ez egy olyan kegyetlen játék, ami állítólag futótűzként terjed a tinédzserek között. És ez sajnos igaz is: a média, és a felelőtlen Facebook megosztások nyomán! Rövid oknyomozás következik a lapozás után.

Nap mint tapasztalom, hogy milyen izgalmas a maker világ, milyen sok lehetőséget ad a tanárnak, ha szabadon gondolkodik. A maker hozzáállás lényege, hogy az ember némi ötletességgel, olcsó alapanyagokból is meg tud csinálni bármit, amire éppen szüksége van. Éppen elektromosságtant tanítottam és szerettem volna olyan eszközt, amivel a diákok szabadon és könnyen csinálhatnak áramköröket. Így találtam rá a réz ragasztószalagra (20 méter 300 forint belőle például ITT). Már csak egy elemtartó és pár filléres LED kellett és már készíthették is maguknak egy papírra ragasztva az áramköröket. Külön hasznos volt, hogy az áramkört először megrajzolhatták a papírra, majd arra jött a megvalósítás, így:

Történt a minap, hogy egy iskolai projekt kapcsán egy saját vállalkozást kellett a diákjaimnak kitalálniuk. Az egyik csapat egy online stratégiai játék fejlesztését tűzte ki céljául, ehhez segítettem annyit, hogy a játék informatikai fejlesztését megoldottam, egy multiplayer 'tudáspárbaj' lett, amivel egymás ellen tudnak játszani a felhasználók. A diákok fejlesztettek hozzá kérdés adatbázist több tantárgyból is, még tesztelik, amint elindul az oldal, megosztjuk a TanárBlogon is. Viszont az oldal tervét, dizájnját a diákokra bíztam, így találtam a Designevo nevű oldalra (ITT TALÁLHATÓ ), amely viszonylag jól személyre szabható logo temaplte-eket ad. Használjuk egészséggel, nekünk bejött :)

Egyre több olyan kezdeményezés lát napvilágot, amely célja a hírek (a valódi hírek) terjesztése, szűrése, hogy minél komplexebb, ám mégis világosabb - ha úgy tetszik, igazabb - képet alkothasson az egyszeri médiafogyasztó arról, hogy mi történik éppen a világban körülötte. Ez egy elég érdekes változás hiszen pár éve még arról cikkeztünk, hogy a robotok átveszik a médiafogyasztás irányítását, és algoritmusok határozzák meg, hogy mit és mikor láthatunk. Ez egyébként nagyjából be is jött, ugyanakkor úgy tűnik, hogy legalább a világ egy kis szeletének fontos, hogy ő irányítsa a híreket, vagy olyanokat bízzn meg, akik kiszűrik az álhíreket a hírfolyamból. Ilyen kezdeményezés a Compass News (ITT TALÁLHATÓ, ahol egy csapat folyamatosan szűri és figyeli a hírforrásokat, hogy megpróbálja a valóságot megmutatni számunkra. Érdemes (angolul tudóknak) kattintani.

Pár hete komoly hullámokat vetett egy iskolai újságban megjelent cikk a történelemtanításról (ITT OLVASHATÓ), a cikket író diák hiányolja, hogy keveset tanulnak történelemből a mindennapokról, a nem kiemelkedő emberek életéről. Ha bárki egyetért vele, biztosan örülni fog, hogy már weben is elérhető a Budapesti Czim- és Lakásjegyzék (IDE KATTINTVA). Az 1880 és 1928 között kiadott jegyzékek tartalmazzák Budapest betűrendes ház- és telekjegyzékét a tulajdonosok nevével, a képviseleti és az államhatalmi szervek, hivatalok adatait, az egyesületek, a vállalatok és különböző foglalkozáscsoportok jegyzékeit, az iparosok, kereskedők és egyéb szolgáltatásokat végzők listáját; továbbá Budapest lakosainak betűrendes lakcímjegyzékét. Bár keresni nem lehet a jegyzékben, a lapok között érdemes böngészni. Megtudhajuk például, hogy a VII. kerület Huszár utca 7-ben volt a Villanyos izzólámpagyár-részvény-társaság székhelye, melynek igazgatója dr. Deutsch Izidor volt. De arról is meggyőződhetünk, hogy 1882-ben két bélkereskedő is működött a városban.

Most már lassan fél éve, hogy minden Facebook csoportom megszűnt, amely iskolai csoport volt, és - meg kell, hogy mondjam - az életem sokkal egyszerűbb lett. Nem az volt természetesen az alternatíva, hogy megszűnik köztem és diákjaim között a kommunikáció, hanem az, hogy egy zárt, biztonságos, mégis egyszerűen használható felületre tereltem a szakmai kommunikációt. Erre a Microsoft Teams lett a megoldás (ami egyébként ingyenesen használható minden magyar iskolában). Mivel mostanra teljesen világosan látszik, hogy mi minden változott meg, gondoltam, talán hasznos lehet összegezni pár rövid pontban.