Nemrég indult el a TanárBlog új rovata az Angolos ötletek (ITT ÍRTUNK RÓLA), ahol rövid ötleteket sorolunk, olyanokat, amiket érdemes bevinni az angolórára, van hogy egy linket ajánlunk, van, hogy egy teljes foglalkozáshoz adunk ötletet. A pécsi PIL Fórumon aztán meg is kérdezték tőlünk, hogy miért nincsen ilyen azoknak, akik természettudományokat tanítanak. Most már van! A szemfüles olvasóknak már pár napja feltűnhetett, hogy bal oldalon új menüpont jelent meg, a Termtudos ötletek (ITT TALÁLHATÓ), ahol a fizika-, kémia-, biológia- és földrajztanároknak szánunk rövid ötleteket.

Bemutattunk például 20 trükköt, amivel fel lehet dobni egy fizika órát, mélytengeri állatok videóit, 100 projektszerű óravázlatot, biológiás powerpoint gyűjteményt, a minden napra egy molekula oldalt és egy szomorú videót egy elektronikatörténeti érdekességről. A gyűjtemény folyamatosan bővül, egy-két naponta újabb rövid ötlet lesz meghtalálható rajta.

Érdekes cikk jelent meg a Washington Post hasábjain az ún. 21. századi készségekről. A szerző serint az egésznek semmi értelme, ki kellene dobni a kukába a teljes szakirodalmát úgy, ahogy van. Vannak érvei is, megpróbálom röviden összefoglalni. Először azzal érvel, hogy még a 19. századi készségeket sem sikerül a diákoknak elsajátítani sok esetben, talán nem a 21. századi készségekkel kellene őket terhelni.

Sokat és sokan beszélnek arról, hogy milyen is a tinédzserek viselkedése, mit miért tesznek, illetve hogyan változik az életük a digitális világ terjeszkedésével. Én mindig érdeklődve hallgatom, olvasom ezeket a beszámolókat, de mindig marad bennem némi hiányérzet: vajon mit gondolnak erről maguk a tinédzserek? Hogyan viszonyulnak ők maguk ehhez az élethez, illetve miként látják a felnőttek szerepét ebben a körben? Erről igazán hiteles beszámolót csak maguktól a gyerekektől kaphatunk. Szerencsére elkészült egy film, amely pont ezt adja meg nekünk: bekukkanthatunk egy tinédzser online életébe - egy pszeudo-szerelmi történet keretén belül. IDE KATINTVA megtekinthető a mű, melynek címe Csongi és Barna Samu írta és rendezte, aki maga is rendszeresen aktív tinédzser. Érdemes végignézni, szerintem sokkal hitelesebben mesél az online-offline világ kapcsolatáról, mint bármilyen kutatás!

A PISA felmérések között találtunk egy érdekeset, amely nem csupán a nyomtatott szöveg olvasását méri, hanem a „képernyőről” olvasást, avagy a digitális szövegértést is. A lapozás után összefoglaljuk az angol nyelvű PISA gyorsjelentés legfontosabb és legérdekesebb eredményeit. A tanulság pedig az, hogy a digitális olvasás már külön készségnek számít, amelyben sajnos a magyar diákok nincsenek az élmezőnyben. Lássuk a részleteket!

Befejeződött a 2012-es PIL Fórum (azaz az innovatív tanárok versenyének országos döntője), ahol a TanárBlog is aktívan és tevőlegesen jelent meg. Összesen 52 projektet tekinthetett meg a nagyérdemű, és rengeteg izgalmas, érdekes és kreatív ötletet láthattunk. A zsűri feladata az volt azonban, hogy három győztest is megjelöljön. Mi pedig nagy örömmel adunk hírt róla. Tehát a 2012-es Pil Fórum győztesei: 1. díj: Filmfesztivál (Veszelszkiné Huszárik Ildikó, Bibó István Gimnázium, Kiskunhalas). 2. díj: Testbeszéd (Gergelyi Katalin, Boronkay György középiskola, Vác), 3. díj: Kulyafül (Feketéné Benedek Hajnalka, Hevesy György Általános Iskola, Tura). Szívből gratulálunk minden győztesnek, helyezettnek, résztvevőnek és szervezőnek (a pályázatokról fényképriport készült ITT).

Anthony Salcito a Microsoft alelnöke és oktatási igazgatója, azaz az oktatási trendek és az IKT pedagógiai integrációja szempontjából az egyik legbefolyásosabb ember a világon, hiszen ő vezeti azt a csapatot Redmond-ban, akik a Microsoft eszközök és alkalmazások oktatási felhasználásáért felelnek. Most a TanárBlognak is lehetősé nyílott, hogy egy interjú során kérdéseket tegyen fel Anthony-nak. És mi éltünk a lehetőséggel! A lapozás után összefoglaljuk a közel 40 perces online találkozó fontosabb eseményeit. Érdemes velünk tartani, de addig is ajánljuk Anthony Salcito Daily edventures nevű blogját (ITT TALÁLHATÓ), ahol egy éven keresztül minden nap bemutat egy pedagógust, akik a 21. századi pedagógia terén fontosat vagy érdekeset alkottak (külön  öröm, hogy az egyetlen magyar versenyző a TanárBlog stábjából került ki). És most lássuk, mit mondott nekünk.

2012. november 1-jétől a Tempus Közalapítvány tematikus honlapján (http://www.oktataskepzes.tka.hu/, http://www.kutprogram.tka.hu/) már elérhető az a felület, ahol a Digitális Módszertárba jelentkező, közoktatásban dolgozó pedagógusok (vagy szakmai munkaközösségek) egy online adatlap kitöltésével feltölthetik módszertani ötleteiket. (A pályázat további részletei a lapozás után találhatóak!)

Miután lefektettük az alapelveket, elkészítettem a virtuális osztálytermünket, kitaláltam azt is, hogy az egyéni tanulási útvonalak hogyan is működhetnének a gyakorlatban, nem volt más hátra, mint a rendszer beindítása. Ebben a fejezetben erről lesz szó, illetve röviden kitérünk a jeges rémületre is! Nagyon fontosnak tartottam, hogy a rövid-, közép- és hosszútávú célok egyensúlyban legyenek. Nem volt elég azt mondani, hogy mindenki tanuljon a saját kijelölt útvonalán, és találkozunk az év végén. Ez nyilvánvalóan a legtöbb diáknak azt jelentette volna, hogy nincs angolból ’házi’(értsd:  nem kell semmit csinálni, majd év végén 1 nap alatt összedobunk valamit). További hosszú leírás a lapozás után található!!

A tanításunknak sok olyan részlete van, ami nem állja ki a 21. század próbáját, de a számomra legzavaróbb momentum az értékelésünk. Nem csak az a baj, hogy az iskolai értékelés nagyon sok időt elvesz a tanítástól, hanem az is, hogy álságos és hazug rendszer. Egyre több tapasztalat támasztja alá, hogy az értékelésünknek nincsen sok köze a tudáshoz. (Erről magam is írtam itt és érdemes elolvasni egy oktatáskutató írását is.) Nem tudom elfelejteni John Holt Iskolai kudarcok című könyvében leírt tapasztalatait sem. Holt úgy gondolta, hogy a valódi tudást az olyan dolgozatok mérik fel, amikre nem készülnek előzőleg a diákok. Hamarosan rájött, hogy miért nem íratnak ilyen számonkéréseket a tanárok, a pocsék eredmények miatt.
Magam is próbálkoztam azzal, hogy (bejelentés nélkül) megírattam egy több hónappal korábban tanult tananyagból egy dolgozatot. A legmeghökkentőbb nem is az volt, hogy milyen rossz eredmények születtek, hanem a diákok felháborodása, úgy érezték alapvetően tisztességtelen, amit csinálok, hiszen ők azt a tanayagrészt a témazáró dolgozattal már letudták, esetleg majd az érettségin kerülhet elő, de ott is csak nagyon leszűkített formában. Még nagyobb volt a diákok felháborosdása, amikor egy dolgozatban (az adott témához kapcsolódó) más tantárgy illetékességébe tartozó tudást kérdeztem. Úgy érezték, áthágom a játékszabályokat, ha a biológia dolgozatban a történelemhez tartozó információ kérdezek, még akkor is, ha maguk is belátták, hogy az adott információval rendelkezniük kellene.

Mivel a 21. századi tanár projekt egyik alaptétele, hogy a diákok organikusan, a saját  tempójukban és a saját érdeklődésüknek megfelelően fejlődhetnek, eljutottunk a rendszer egyik legérzékenyebb pontjához. Amikor elgondoltam mindezt, arra következtetésre jutottam, hogy akkor bizony nem tehetek mást, mint a gyakorlatban is megvalósítom az ’egyéni tanulási útvonalakat’, azaz mindenkinek kijelöljük a saját útját, majd segítjük ezen végigmenni. Ez nagyon szépen hangzik, de közel sem ilyen egyszerű a gyakorlatban. Sőt, olyan problémák is felmerülnek, amelyekre soha nem gondoltam (pedig, utólag gondolhattam volna).  A ’21. századi tanár’ kritikus fejezetéhez érkeztünk (az első három rész ITT, ITT és ITT található)