Bajban van a világ! Főleg a fejlett világ, senki nem akar tudós vagy mérnök lenni és ebből nemsokára nagy baj lesz. Sokan mondogatják ezt már ezt egy ideje és nem alap nélkül. A fejlett világban nagyon lecsökkent a tudományos pályák iránti érdeklődés, nagyot csökkent ezeknek a szakmáknak, hivatásoknak a presztizse is. A helyzet azért is ad okot aggodalomra, mert a saját jólétünk, gazdasági fejlettségünk leginkább ezeknek a szakmáknak köszönhető.

Felismerte ezt az Európai Unió is és számos projektet indított a STEM (Science Technology Engineering and Mathematics, azaz természettudomány, technika, mérnőki tudomány és matematika) pályák, tantárgyak népszerűsítésére. IDE KATTINTVA megtalálható tizenöt ilyen projekt honlapja. Van közöttük gyűjtemény a szabadon elérhető IKT-s anyagokról és a sci-fi történetek felhasználásával segített oktatási projekt is. Érdemes végigböngészni és megnézni, mivel is próbálkozik Európa a probléma megoldására.

Nem csak a magyar oktatási rendszer van átalakulóban, nagy és igencsak vitatott reformok zajlanak például Angliában is. Az átalakításokhoz Albion Hoffmann Rózsája, Michael Gove nagyszerű szövetségest is szerzett magának, a tudományos népszerűsítés fenegyerekét, a gyógyszergyárak ostorát Ben Goldacre-t. Goldacre egyik nagysikerű konyve, a Rossz tudomány idén jelent meg magyarul (ITT RENDELHETŐ), ebben a könyvben sorra veszi a különféle áltudományos és humbug gyógymódokat a csontkovácsolástól a homeopátiáig, a méregtelenítéstől a megadózisú vitaminokig és bemutatja, hogy mit mondanak ezekről a hitelt érdemlő vizsgálatok. Érdekes módszertani útmutató is a könyv, hiszen bemutatja, hogy milyennek kell lennie egy olyan klinikai vizsgálatnak, amiben megbízhatunk.

Az orvostudományban az 1980-as évek végén kezdett el elterjedni a bizonyítékon alapuló megközelítés. Lényege, hogy a hagyományok, a szóbeszéd és az egyedi esetekből leszűrt következtetések helyett alapos, megismételhető, statisztikailag bizonyított vizsgálatokra alapozza az egyes kezelésekről hozott döntéseket. Furcsának tűnhet, hogy ez az elv csak harminc éves és tény, hogy korábban is megfigyelhetők voltak próbálkozások ilyen irányba (ilyen például Semmelweis esete is), de egységes rendszerként, az orvoslás egészét meghatározó alapvetésként valóban csak ekkor került elő. Magának a módszernek egészen megdöbbentő eredményei is voltak, évekig elfogadott kezelés volt, hogy a súlyos fejsérülést kapottaknak a duzzadást elkerülendő szteroidot adtak. A kezelés teljesen logikusnak tűnt, mégis, mikor elvégeztek egy klinikai tesztet kiderült, hogy a szteroid kezelés növeli a halálozás valószínűségét (nem nagyon, de mérhetően). Hiába volt tehát mindenki meggyőződve a kezelés hasznáról, hiába következett ez az elméletekből, a tapasztalat szerint nem segített. A kérdés az, lehet-e ezt az elvet a tanításra alkalmazni.

Fontos, hogy az interneten is biztonságban legyünk, ez kétségtelen. Nem csak mi, hanem a gyerekeink, meg a gyerekeink gyerekei, és így tovább. Egyre többet hallani arról, hogy a gyerekek, diákjaink gondtalanul és gondatlanul osztanak meg információt magukról. Ebben a sorozatban arra próbálunk választ keresni, hogy kitől és hogyan tanulhatja meg egy diák, hogy mit is jelent a felelős online lét, avagy mi fán terem a digitális állampolgárság. Átnyálazva az internetet, arra jutottam, hogy a digitális állampolgárok képzésének a helyszíne lehet a) a család, b) az iskola és c) online felületek, amelyek erre szakosodtak. Ma a harmadik lehetőséget vesszük górcső alá, és arra keressük a választ, hogy ha online indul el valaki, mi mindent tudhat meg az online biztonságról és  a közösségi oldalak felelős használatáról a mezei felhasználó.

Tele van az internet mindenféle kísérleteket bemutató videókkal. Ez nagyszerű dolog, de közben veszélyes is lehet. Sok közöttük didaktikailag helytelen, téves magyarázatot ad, esetleg nem veszi figyelembe a balesetvédelmi szabályokat. A Digitális pedagógus konferencián Hartlein Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy a YouTube által felajánlott videók között gyakran orbitális marhaságokat, áltudományos ostobaságokat is találunk. Nem veszi ki jól magát, ha a diákot (differenciáltan tanítva) leültetjük, hogy nézzen meg egy videót, de ő utána rögtön a nullponti energiáról nézhet valami kreténséget.

Szerencsére a BME oktatója megoldást is kínált: az egyik ilyen a Fizipedia a Műszaki Egyetem e-tananyaga (ITT TALÁLHATÓ), itt a kísérletek között a legtöbb lényeges fizikai kísérlet megtalálható, magyarázattal. A videók szándékosan úgy készültek, hogy szükség legyen mellettük a tanári magyarázatra, esetleg a tankönyvre. Tulajdonképpen ezek a videók nem mások, mint illusztrációk egy könyvhöz, éppen ezért az órán is jól felhasználhatók.

Tolnainé Gálik Sarolta PIL Akadémista angolóráját ajánljuk ma, de nem is annyira az óra miatt, mintsem a Glogster kreatív használata okán. Érdekes lehet, ahogy a diákok érdeklődését megpróbálta egy Glog készítésével felkelteni, illetve a teljes házi feladatot (még a film megtekintése előtt) ebben a formában kapták meg a diákok. Az órát egy az egyben olvashatjátok a lapozás után, bár abben vitatkoznánk a szerzővel, hogy a "A glog műfajából következik, hogy inkább egyéni feldolgozásra ideális". Mi is foglalkoztunk a Glogster-rel már a TanárBlogon, ITT, illetve ITT további érdekes és talán hasznos ötletek találhatóak. Több van a Glogster-ben, mint elsőre gondolnánk :)

A hétvégi Digitális pedagógus konferencián Hartlein Károly demonstrálta, mennyire nem vagyunk még digitális pedagógusok. Egy Powerpoint 2010 bemutató közepén megnyomott egy gombot a billentyűzeten, mire feketévé vált a képernyő. Nem a projektort kapcsolta ki, nem egy fadarabbal takarta el a lencsét, egy gombot nyomott meg. A kérdésére a teremben senki nem tudta megmondani, hogy miként csinálta, pedig azt mindannyian beláttuk, hogy remek trükk.

A titok nem bonyolult, a b billentyűt nyomta le (b mint black azaz fekete), azt is bemutatta, hogy ugyanezt fehér képernyővel is lehet, nem nagy meglepetésre azt a w billentyűvel (white vagyis fehér). Ezek után gondoltam, hogy utánanézek, mit tud még a Powerpoint vetítés közben és kiderült, hogy van még nem egy érdekes lehetőség benne.

Iskolánk több mint tíz éve próbálja megszerezni a diákok visszajelzéseit a tanárok munkájáról. Nem csak az osztályfőnöki órák panasznappá alakításával vagy éppen folyosói megjegyzésekkel, hanem szervezett, kiértékelhető módon is. Ennek eredménye egy pontozásos rendszer, minden diák pontozza a tanárait öt szempont szerint egy 1-7-ig terjedő skálán. A rendszer jó, összehasonlítható és részletes eredményeket ad, bár részben még így is inkább a tanárok népszerűségéről, nem pedig a munkájukról szól. Az értékelések eredményei IDE KATTINTVA tekinthetők meg.

Pár éve fogalmazódott meg a tantestületünkben az az igény, hogy a számok mellett részletesebb, szöveges értékelésre is kerüljön sor. olyanra, amiből pontosan látható, hogy mi a gond, vagy éppen mit tartanak jóra a tanárok munkájában a diákok. Ennek a szöveges értékelésnek a részletei aztán szabadon, az egyes osztályfőnökökre (patrónusokra) lettek bízva. Voltak sikeresebb és sikertelenebb próbálkozások, nekem idén az jutott eszembe, hogy online SWOT analízist készítsek a diákokkal a tanáraikról. Ehhez egy webes kérdőívet használtam fel (ITT LÁTHATÓ).

Idősebbeknek biztosan vannak emlékei a diafilmekről. Régebben minden gyerekes alapfelszereléséhez tartozott egy jókora, forróságot árasztó vetítő és a sok tekercs rajta a képekkel és a szövegekkel. Az OSA Archívum honlapján több ezret gyűjtöttek egybe ezekből a régi filmekből (IDE KATTINTVA), ahol mindet meg is nézhetjük. Szerencsére a filmek címkézve is vannak, így témakörök alapján is kereshetünk közöttük, de természetesen a kiadás éve szerint is kutakodhatunk.

A filmek között vannak olyanok, amik akár egy az egyben is felhasználhatók a tanításban például az erdők gombáit bemutató (ITT), vannak remek mesék, például Gulliver (ITT). Igazi ínyencsége viszont az 50-es évek propaganda diasorozatai (ITT VANNAK). Idéznénk is a begyűjtésről szóló remek darabból:

A napokban indult a Google Streetview-ra épülő izgalmas (és kifejezetten addiktív) játék, melynek neve GeoGuessr (ITT TALÁLHATÓ). A feladat egyszerű: a Googly Streetview alkalmazása teljesen véletlenszerűen ledob valahol a világon, és nekünk a jobb oldalon található világtérképen meg kell tippelnünk, hogy hol lehetünk. Természetesen lehet a Streetview alkalmazással mászkálni a helyen egészen addig, amíg valami jelet nem találunk (pl. útjelző táblák, feliratok, emberek stb). Én nyelvórán használtam, rendkívül jól működött spekuláció, feltétteles mód tanítására (nem meglepő módon). Párban is játszották gépteremben, de kivetítve is remek, akkor mindenki ugyanarról a képről beszélt és én lépegettem az oldalon. Földrajzból is kiválóan használható lehet, hiszen sokszor valóban csak a növényzet ad támpontot. Végül tippelhetünk, és megtudjuk, hogy mennyit tévedtünk. Természetesen kapunk pontokat is (egy játék összesen 5 helyszín), illetve megtudjuk a helyes megoldást. Itt játszottuk azt, hogy az országból származó 5 híres írót kellett mondaniuk (gyűjteniük). Még nem próbáltam, de azt gondolom, hogy akár egy több órás online kincsvadászatot is össze lehetne állítani a GeoGuessr alapján, mindig más feladatokkal.

Nemrég szóltunk a mindig sikeres ’tökéletes’ tanárról – legalábbis ahogy ez konferencia előadásokból, vagy blogokból kiolvasható. A tökéletes tanár második fontos ismérve a tökéletes diák. Milyen is ő? Hogyan viszonyuljunk hozzá? És legfőképpen: mi van, ha nem úgy tökéletes, ahogy nekünk kényelmes? A minap gyerekeim kérésére (9 és 7 évesek) megnéztük az Ének iskolája című műsort a televízióban. Itt gyerekek énekelnek egy ’tanárral’, majd a végén osztályozzák őket. Azt gondolom, hogy az osztályzás minden rossz reflexe tökéletesen működik a műsorban – nem adok ötöst, pedig a lehető legjobbat nyújtottad, nem adok hármast sem, nehogy megbántódj (hármas nincs is egyébként), illetve könnyes szemmel elsuttogott dicshimnusz után is jön a jegy: amit csináltál, az zseniális, átlépted saját magad árnyékát, sikerült azt a kis pluszt megtalálni, én magam sem énekelnék ennél jobban! A jegy tehát: 4! Az alábbi posztot Ollé János kiváló írása ihlette egy egyetemi oktató dilemmáiról, megítéléséről.