Közeledik az új tanév, és ilyenkor lassan az eddig leginkább lángosok emésztésére kondicionált agyunk elkezd töprengeni azon, vajon mit is csinálunk majd az első héten. Ebben ad jelentős segítséget a TanárBlog most már viszonylag rendszeres szerzője, Tóth Éva, aki rengeteg hasznosítható ötletet gyűjtött csokorba angoltanárok számára, és volt olyan kedves, hogy ezt meg is osztotta velünk. A lapozás után található Éva gyűjteménye, valamint képek arról, hogy ezek a feladatok hogyan is néztek ki a gyakorlatban. Kellemes böngészést.

Izgalmas, programadó és vitaindító tanulmány jelent meg a minap, az úgynevezett white paper (egy adott témát összefoglaló, a cselekvési irányokat kijelölő tanulmány) célja, hogy egy globális mozgalmat indítson el, ami a modern kor kihívásaihoz alakítja az oktatást. Ebben az IKT remek eszköz lehet. A tanulmány címe Új pedagógiák a lényegi tanulás szolgálatában (INNEN TÖLTHETŐ LE). Röviden összefoglaljuk, miről is szól:

Elsőként definiálja a lényegi tanulást, olyan tanulást ért alatta, ami a diákokat felkészíti arra, hogy sikeresek legyenek a változó világban. A változást elsődlegesen a globalizált együttműködésben, a folyamatos technológia fejlődésben, a tudás-tőke növekvő szerepében, a kollaboráció előtérbe kerülésében  tulajdonképpen a változásra való állandó képességben látják. Hat területet azonosítottak, mint a lényegi tanulás fő színtereit:

A szófelhő alkalmazások olyanok mint a gumicukor. Valójában nincs különbség közöttük, de az ember mégis megkóstolja a mackó alakú után a giliszta formájút is. Írtunk mi már nagyon sok szófelhő készítő programról (ITT NI), de ha már egy újra akadtunk, hát kipróbáltuk azt is. Ennek a neve Tagul (ITT TALÁLHATÓ) és regisztráció után ingyenesen használható.

A Tagul a szófelhő készítők között a sokrétűbbek közé tartozik. A megadott szövegből törölhetünk szavakat, személyre szabhatjuk a színeket, a hátteret és még magának a szófelhőnek az alakját is. Ha van ötletünk, hogy miként építsük be a tanításba, jó választás lehet. Egy példa szófelhő a Bővebben után található.

Manapság a mémek online életünk részévé váltak (ITT írtunk róluk régebben). Ha valaki még nem hallott volna róluk, a Wikipédián ITT OLVASHATÓ egy rövid összefoglaló. Ma az IMGFILP oldalról szólunk (IDE KATTINTVA látogatható meg), amelyet szért szeretek használni, mert rendkívül egyszerűen lehet saját képpel mémet készíteni. Létezik még a Meme generator nevű alkalmazás, ahol sok, már meglévő, kitalált mémre tudunk saját ötletet feltölteni. Az IMGFLIP rendkívül egyszerűen használható, mivel egyetlen kattintással tudunk bármilyen képre saját szöveget írni - fent és lent is. A lapozás után egy új, enyhén politikus mémet szeretnénk bemutatni :)

Bajban van a világ! Főleg a fejlett világ, senki nem akar tudós vagy mérnök lenni és ebből nemsokára nagy baj lesz. Sokan mondogatják ezt már ezt egy ideje és nem alap nélkül. A fejlett világban nagyon lecsökkent a tudományos pályák iránti érdeklődés, nagyot csökkent ezeknek a szakmáknak, hivatásoknak a presztizse is. A helyzet azért is ad okot aggodalomra, mert a saját jólétünk, gazdasági fejlettségünk leginkább ezeknek a szakmáknak köszönhető.

Felismerte ezt az Európai Unió is és számos projektet indított a STEM (Science Technology Engineering and Mathematics, azaz természettudomány, technika, mérnőki tudomány és matematika) pályák, tantárgyak népszerűsítésére. IDE KATTINTVA megtalálható tizenöt ilyen projekt honlapja. Van közöttük gyűjtemény a szabadon elérhető IKT-s anyagokról és a sci-fi történetek felhasználásával segített oktatási projekt is. Érdemes végigböngészni és megnézni, mivel is próbálkozik Európa a probléma megoldására.

Nem csak a magyar oktatási rendszer van átalakulóban, nagy és igencsak vitatott reformok zajlanak például Angliában is. Az átalakításokhoz Albion Hoffmann Rózsája, Michael Gove nagyszerű szövetségest is szerzett magának, a tudományos népszerűsítés fenegyerekét, a gyógyszergyárak ostorát Ben Goldacre-t. Goldacre egyik nagysikerű konyve, a Rossz tudomány idén jelent meg magyarul (ITT RENDELHETŐ), ebben a könyvben sorra veszi a különféle áltudományos és humbug gyógymódokat a csontkovácsolástól a homeopátiáig, a méregtelenítéstől a megadózisú vitaminokig és bemutatja, hogy mit mondanak ezekről a hitelt érdemlő vizsgálatok. Érdekes módszertani útmutató is a könyv, hiszen bemutatja, hogy milyennek kell lennie egy olyan klinikai vizsgálatnak, amiben megbízhatunk.

Az orvostudományban az 1980-as évek végén kezdett el elterjedni a bizonyítékon alapuló megközelítés. Lényege, hogy a hagyományok, a szóbeszéd és az egyedi esetekből leszűrt következtetések helyett alapos, megismételhető, statisztikailag bizonyított vizsgálatokra alapozza az egyes kezelésekről hozott döntéseket. Furcsának tűnhet, hogy ez az elv csak harminc éves és tény, hogy korábban is megfigyelhetők voltak próbálkozások ilyen irányba (ilyen például Semmelweis esete is), de egységes rendszerként, az orvoslás egészét meghatározó alapvetésként valóban csak ekkor került elő. Magának a módszernek egészen megdöbbentő eredményei is voltak, évekig elfogadott kezelés volt, hogy a súlyos fejsérülést kapottaknak a duzzadást elkerülendő szteroidot adtak. A kezelés teljesen logikusnak tűnt, mégis, mikor elvégeztek egy klinikai tesztet kiderült, hogy a szteroid kezelés növeli a halálozás valószínűségét (nem nagyon, de mérhetően). Hiába volt tehát mindenki meggyőződve a kezelés hasznáról, hiába következett ez az elméletekből, a tapasztalat szerint nem segített. A kérdés az, lehet-e ezt az elvet a tanításra alkalmazni.

Fontos, hogy az interneten is biztonságban legyünk, ez kétségtelen. Nem csak mi, hanem a gyerekeink, meg a gyerekeink gyerekei, és így tovább. Egyre többet hallani arról, hogy a gyerekek, diákjaink gondtalanul és gondatlanul osztanak meg információt magukról. Ebben a sorozatban arra próbálunk választ keresni, hogy kitől és hogyan tanulhatja meg egy diák, hogy mit is jelent a felelős online lét, avagy mi fán terem a digitális állampolgárság. Átnyálazva az internetet, arra jutottam, hogy a digitális állampolgárok képzésének a helyszíne lehet a) a család, b) az iskola és c) online felületek, amelyek erre szakosodtak. Ma a harmadik lehetőséget vesszük górcső alá, és arra keressük a választ, hogy ha online indul el valaki, mi mindent tudhat meg az online biztonságról és  a közösségi oldalak felelős használatáról a mezei felhasználó.

Tele van az internet mindenféle kísérleteket bemutató videókkal. Ez nagyszerű dolog, de közben veszélyes is lehet. Sok közöttük didaktikailag helytelen, téves magyarázatot ad, esetleg nem veszi figyelembe a balesetvédelmi szabályokat. A Digitális pedagógus konferencián Hartlein Károly arra is felhívta a figyelmet, hogy a YouTube által felajánlott videók között gyakran orbitális marhaságokat, áltudományos ostobaságokat is találunk. Nem veszi ki jól magát, ha a diákot (differenciáltan tanítva) leültetjük, hogy nézzen meg egy videót, de ő utána rögtön a nullponti energiáról nézhet valami kreténséget.

Szerencsére a BME oktatója megoldást is kínált: az egyik ilyen a Fizipedia a Műszaki Egyetem e-tananyaga (ITT TALÁLHATÓ), itt a kísérletek között a legtöbb lényeges fizikai kísérlet megtalálható, magyarázattal. A videók szándékosan úgy készültek, hogy szükség legyen mellettük a tanári magyarázatra, esetleg a tankönyvre. Tulajdonképpen ezek a videók nem mások, mint illusztrációk egy könyvhöz, éppen ezért az órán is jól felhasználhatók.

Tolnainé Gálik Sarolta PIL Akadémista angolóráját ajánljuk ma, de nem is annyira az óra miatt, mintsem a Glogster kreatív használata okán. Érdekes lehet, ahogy a diákok érdeklődését megpróbálta egy Glog készítésével felkelteni, illetve a teljes házi feladatot (még a film megtekintése előtt) ebben a formában kapták meg a diákok. Az órát egy az egyben olvashatjátok a lapozás után, bár abben vitatkoznánk a szerzővel, hogy a "A glog műfajából következik, hogy inkább egyéni feldolgozásra ideális". Mi is foglalkoztunk a Glogster-rel már a TanárBlogon, ITT, illetve ITT további érdekes és talán hasznos ötletek találhatóak. Több van a Glogster-ben, mint elsőre gondolnánk :)

A hétvégi Digitális pedagógus konferencián Hartlein Károly demonstrálta, mennyire nem vagyunk még digitális pedagógusok. Egy Powerpoint 2010 bemutató közepén megnyomott egy gombot a billentyűzeten, mire feketévé vált a képernyő. Nem a projektort kapcsolta ki, nem egy fadarabbal takarta el a lencsét, egy gombot nyomott meg. A kérdésére a teremben senki nem tudta megmondani, hogy miként csinálta, pedig azt mindannyian beláttuk, hogy remek trükk.

A titok nem bonyolult, a b billentyűt nyomta le (b mint black azaz fekete), azt is bemutatta, hogy ugyanezt fehér képernyővel is lehet, nem nagy meglepetésre azt a w billentyűvel (white vagyis fehér). Ezek után gondoltam, hogy utánanézek, mit tud még a Powerpoint vetítés közben és kiderült, hogy van még nem egy érdekes lehetőség benne.