Az elmúlt években a pszichológiában egyre fontosabb szerepet kap az önkontroll. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az volt az egybehangzó vélemény, hogy a kiegyensúlyozott psziché, a sikeres élet kulcsa az önmegvalósítás és az önbecsülés, de az utóbbi években ezek mellett (vagy ezekkel szemben) egyre több szó esik az önkontrollról, az elhalasztott jutalmazásról mint fontos (legfontosabb) tényezőről. Miről is van szó? Remekül foglalja ezt össze Joachim de Posada előadása (magyar felirattal is IDE KATTINTVA). A ma már klasszikus pillecukor kísérletet ismerteti:

A technika fejlődésében számomra az a leginkább lenyűgöző, ahogy olyan dolgok, amik fiatalkoromban hatalmas dolognak tűntek, bonyolult felszereléseket igényeltek ma már egy otthoni számítógépen könnyedén megcsinálhatók. Emlékszik valaki Rajnai Andrásra? A tévérendező teljes munkásságát a blue box technikára építette fel, így lett a mosószeres flakonból űrhajó, a villanykörtéből szuperrobot (például itt). A technika lényege, hogy két felvétel másolunk egymásra, de az egyikből egy színt átlátszóvá teszünk. Így ha például egy zöld háttér előtt ugrál valaki és a zöld színt tüntetjük el, akkor úgy fogjuk látni, mintha a másik filmen lenne rajta. Ez a megoldás ma már mindennapos a hollywoodi filmek világában, sok olyan mozi készült, ahol a színészek végig csak egy zöld posztó előtt játszottak. Most két olyan ingyenes programot mutatunk be, amikkel ugyanezt mi is megcsinálhatjuk.

Hollywoodnak hála szinte mindenki tudja, hogy milyen egy amerikai tárgyalóterem. "Tiltakozom!" kiabálja az ügyvéd és a bíró vagy helyt ad vagy nem. Azt is tudjuk, hogy a vitákban a nehéztüzérség az alkotmányos jookra hivatkozni. Most az Argument Wars játékban mindenki átélheti, milyen is a tárgyalóteremben érvelni (IDE KATTINTVA). Angoltudás kell hozzá, de középszinten már jól el lehet boldogulni vele. Kilenc fontos esetben érvelhetünk a bíróság előtt a megfelelő érv kártyák kijátszásával és a megfelelő érvrendszerek összeállításával. Klasszikus ügyekről van szó, pl. szabad-e elégetni az amerikai zászlót, átkutathatja-e az iskola a diák táskáját stb.

A Holokauszt egyszerre kihagyhatatlanul fontos és nagyon érzékeny téma. Mind a mai napig meghatározó közös élményünk, amit sok téves információ és ferdítés is terhel. Ezért is lehet fontos, hogy a diákok minél több és minél pontosabb információhoz jussanak róla, hogy valódi beszélgetés tudjon kialakulni erről a történelemórán. Ezt segíti a Holokauszt Magyarországon digitális tananyag (IDE KATTINTVA), ahol nagyon sok forrást, sok interaktív, multimédia elemet és egy teljes tananyagot is találunk a témában.

Aki kirándul, diákokat visz a természetbe, biztosan találkozott már tanösvényekkel. Olyan útvonalak ezek, amiken időről időre táblák segítik az adott környék megismerését, bemutatva azok élővilágát, természeti kincseit. Ha tanösvényeket keresünk, érdemes a Tanösvények oldalra ellátogatni, ahol több száz ilyen útvonalról kapunk részletes leírást (helyszín, pontok száma, az ösvény hossza, témája stb.), külön tanösvénykeresője van a nemzeti parkoknak is. Mi azonban most nem egy már előre elkészített útvonalat jártunk be, hanem a diákok maguk készítettek egyet az erdei iskolában. Természetesen nem kezdtünk el táblákat felállítani, a mi tanösvényünk virtuális volt és a következő lépésekben készült:

Képet bármihez villámgyorsan lehet találni - ez valóban így van, és teljesen igaz is, egészen addig, amíg olyan témával nem foglalkozunk, ahol már a képek minősége is számít. Ha természeti jelenségeket, vagy (mint az én esetemben) tájakat kell leírni (ráadásul nem is magyarul), akkor már hirtelen fontos lesz az, hogy a képek mennyire jók. Nem elég jelezni, illusztrálni valamit, hanem ihletet kell adnia a képeknek. Ehhez pedig a legjobb hely szerintem a National Geographic ingyenes gyűjteménye, ahol bónuszként minden képhez egy kis történet is tartozik. Akár mi elmondhatju, akár kitaláltathatjuk a diákokkal. Remekül működött és sokáig, lelkesen beszéltek róla.

A hasznos webes tartalom gyűjtése mindig is hasznos tevékenység volt. Voltak az RSS feed-ek régebben, a Google read is ilyen volt, lehetett gyűjtögetni az oldalakt, rendszerezni és egy helyen minden megtalálható volt. Én az iGoogle piaci kivezetését a mai napig gyászolom, de mindegy is, nem rólam szól ez a poszt. Mindenesetre nehéz volt (annyira, hogy nem is sikerült) visszaszokni a böngészőben elmenthető bookmark-okhoz. Helyette aztán lett Delicious (ahol linkeket lehet gyűjtögetni, keresni és megosztani), ami később megszűnt és mindenki menekítette az anyagait máshová, majd mégis inkább jól működik a mai napig. Szóval ennek a hagyománynak a farvizén robbant be a Bibblio.org, amely sokkal összetettebb, ám sokkal hasznosabb is (első ránézésre), mint társai.

Akár tetszik nekünk, akár nem az elektronikus zene egyre nagyobb teret hódít. Diákjaink közül sokan ezt a zenét hallgatják, erre táncolnak, ehhez értenek. Ha esetleg az énekórán jut hely arra is, hogy magunk csináljunk zenét, érdekes lehet ennek a html5-ben írt dobgépnek a használata (IDE KATTINTVA), megadhatjuk a tempót és nagyon sokféle ütős hang közül válogathatunk egész bonyolult hangzásokat hozva létre.

Szeretjük a panorámaképeket, mert jó bejárni velük a világot. Az Airpano (ITT TALÁLHATÓ ) nem csupán képeket ad, hanem 360-as videókat is. Interaktív táblán zseniális élmény, ahogy Seattle vagy Antarktika felett repülünk. A panorámaképekhez egyébként mindig tartoznak információk is egyébként, megnézhetjük, hogy mi micsoda pontosan, vonatkozó cikket is olvashatunk arról, hogy hol járunk éppen, illetve több panorámakép segítségével rendes bejárást tarthatunk több száz helyen a világon

Dolgozzunk valós adatokkal! Hangzik el a jótanács nagyon gyakran, ha a 21. századi tanulásról van szó. Az matematikakönyvemben még többnyire Kukutyin zabtermeléséről volt szó és Nekeresd távolságát kellett kiszámolnunk Bergengóciától. Miközben meglehet, hogy könnyebb úgy számolni, ha az eredmény mindig egész számra végződik, veszélyes is, ha az iskolai feladatok látványosan kitalált dolgokról szólnak. A veszély, hogy a diák fejében az iskolában tanultak nem kapcsolódnak össze a mindennapokkal, az iskolai tudás valami olyasmi lesz, amit csak az iskolai szituációban lehet használni, de valójában semmi haszna nincs. Hogy ezt elkerüljük, érdemes minél többször valós szituációkról beszélni és valós adatokkal dolgozni. Ilyen valós adatoknak nagyon sok forrása lehet (például a Statisztikai Hivatal), vagy a most ajánlott Food Database (IDE KATTINTVA).