Ahogy haladunk előre a karantén világban egyre szembetűnőbb, hogy mennyivel színesebben kell tanítanunk ahhoz, hogy a diákok motivációját fenntartsuk. Nagyon hamar tudnak unalmassá válni a megszokott feladattípusok, formák és többnyire nincs meg az a keret, a tanóra, ami valamilyen szinten munkára kényszerítené a diákokat. Fokozottan igaz ez a számonkérésre, ahol nagyon nehéz megtalálni azt a formát, amiben az egyfelől változatos lesz, másfelől pedig a valós tudást tükrözi. Pedig ez utóbbira most mindennél nagyobb szükségünk van. Az egész szituáció mindenki számára új, így különösen szükséges, hogy visszajelzést kapjunk arról, a megtanulandókból mennyit és milyen mélységben tudtak elsajátítani a diákjaink, hiszen így leszünk képesek kalibrálni a tanításunkat.

Így karantén idején legalább olyan fontos, hogy a diákok mentális egészségére is figyeljünk, mint arra, hogy miként haladnak a tananyaggal. A bezártság, a szociális kapcsolatok beszűkülése már gyorsan érezteti a hatását és ezen a tanulás egyéni felelőssége, a hirtelen nyakukba szakadt temérdek beadandó és feladat sem segít. Ilyenkor mindennél jobb lehet a játék, ami kicsit kiszakít ebből a taposómalomból. Online egyszerre 12 ember által játszható játék a Skribbl (IDE KATTINTVA) ahol dolgokat kell lerajzolni. Játszhatunk együtt a nagyvilággal, de arra is van lehetőség, hogy saját szobát hozzunk létre, aminek a linkjét oszthatjuk meg a diákokkal (és ha privát böngésző ablakot nyitunk, akkor több meccset is vezethetünk párhuzamosan). Garantált a szórakozás.

Elkezdődött hát, nyakunkon az első hét vége, amikor digitális munkarendben dolgozik tanár, diák, és - lássuk be - sok szülő. Mivel rengeteg emailt, üzenetet kapunk, és azt látjuk, hogy egyre többen kezdenek emiatt egyre feszültebbek lenni, megpróbáljuk gyakorlati tanácsokkal segíteni az otthontanulás szervezését. Ebben a rövid írásban például nem teszünk mást, mint leírjuk egyetlen tantárgy egy hónapjának a megszervezését. Talán érdemes elolvasni és hasznos lehet másoknak is.

Eddig a TanárBlogon elsősorban az iskolák, tanárok felkészülését próbáltuk információkkal, ötletekkel, tapasztalatokkal támogatni. Most már ott tartunk sok iskolában, hogy a digitális menetrend kialakul, el kell kezdődnie a tanulásnak. Itt elsősorban az a kérdés, hogy a hirtelen jött digitális átállás terhét kire tesszük? A tanárokra, a szülőkre vagy a gyerekekre. Nyilván mindháromra, és az is egyértelmű, hogy a szülő-gyerek szempontok fedik egymást sokban, ugyanakkor az arányok rendkívül fontosak. Mennyi rugalmasságot várunk el a diákjainktól és az ő szüleiktől, illetve mennyit magunktól, pedagógusoktól, iskoláktól. Attól tartok, a digitális tanulás sikerét alapvetően fogja ez meghatározni.

Rengeteg eszközzel öntöttek nyakon minket, pedagógusokat az elmúlt pár napban. Egy oldalon szavazás indult, hogy ki melyiket használja, pillanatok alatt 65 eszköz gyűlt össze, és szavaztak szépen rá a kollégák. Egy pillanatra beleképzeltem magam egy pánikban lévő, digitális nem affinis tanár helyébe, és teljesen elveszettnek éreztem magam. Próbáljuk ki mind a 65 alkalmazást? Hogyan fogom ezeket összekapcsolni, hogy derül ki, hogy melyik jó nekem és melyik nem? És ha nem jó valamelyik, akkor majd váltok? Ma még a Quizleten, holnap a Redmentán, aztán a Google Forms-ban értékelek? Az alábbiakban eltekintenénk a konkrét eszközöktől, és javaslunk egy lehetséges 'üzletmenetet', rendszerben, úgy, hogy az mindenki számára érthető, vehető legyen, legyen hol segítséget kérni, tudjunk értelmes és élhető rendszert kiépíteni magunk köré, ahol a diákok számára is hasznos és nem kaotikus digitális oktatási (vagy még inkább tanulási) rendszert tudunk kiépíteni.

Hihetetlen az aktivitás a pedagógustársadalomban, valóban történelmi perceket élünk. A digitális oktatásra készülődés közben arról szeretnék pár gondolatot megosztani, hogy talán hogyan lenne érdemes ezt az időszakot kihasználni, mire jó, és mire nem a digitális környezet. A legelső jellemző kérdés felénk az volt eddig, hogy 'hogyan tudok pont úgy tanítani, ahogy eddig, csak online?'. Ez persze érthető, de lehet, hogy már középtávon ez lesz a legnehezebb út. Ez az az út, amikor megpróbáljuk pont ugyanazt csinálni, amit eddig, csak egy egészen más közegben. Ebben a cikkben arra próbáljuk a választ keresni, hogy mit lehet, és érdemes egy digitálsi iskolában csinálni, illetve milyen folyamatokat nem tud helyettesíteni egy digitálizált modell. Konkrét tippek, ötletek a lapozás után!

Miközben mindenki gőzerővel készül a digitális oktatás megvalósítására az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: hogyan lesznek így a dolgozatok? Tény, a számonkérés az a része a tanításnak, amit a legjobban állít kihívás elé állít ez a helyzet. A diákoknak valahogy visszajelzést kell kapniuk a munkájukra, sőt vannak, akiknek hamarosan majd érettségizniük is kell, szóval az értékelés semmiképpen sem nélkülözhető, de hogyan lehet ezt megoldani az online térben?

Két lehetőségünk van: vagy a megszokott paradigmában maradunk, vagy kilépünk belőle. Talán nem meglepő, ha eláruljuk, hogy mi a második megoldás hívei vagyunk, de tudjuk, hogy nem mindenki lépne túl nagyot pont most, amikor amúgy is elég nagyokat kell lépkednie és amúgy is elég távol van a saját komfort zónájától. Mit lehet tehát tenni?

A Facebook falamat - ahogy gondolom sokunkét - az elmúlt időszakban két téma uralta mind felett: koronavírus ÉS távoktatás. Amiért az elmúlt 10 évben dolgozunk (az iskolai digitális transzformáció elősegítése) az egyik pillanatról a másikra égetően fájó, valóságos igénnyé vált. Gondolom, nem csak én, hanem mindannyian megkaptunk legalább tíz üzenetet, levelet, posztot a 'digitális eszközök'-ről, amelyek segíthetnek. Ebben a (elnézést, hogy kicsit hosszabb) posztban megpróbálom egy másik oldalról közelíteni a problémát - nem az eszközök, hanem a pedagógia oldaláról. Természetesen lesznek benne eszközök is, de minden esetben másodlagos szerepben.

Nagyon sokan kérdeztek az elmúlt napokban arról, hogyan tovább. Megpróbálom lépésekben leírni egy módját annak, ahogy a kialakult vészhelyzetet kezelni lehet.

Új sorozatot indítunk, melynek címe: IKT csavar. Olyan rövid ötleteket mutatunk be, amik már meglévő, sokat használt módszereknek adnak egy kis csavart a technika felhasználásával. Kis trükkökről, ötletekről van szó, amikkel sokkal hatékonyabbá, érdekesebbé tehetők sokszor alkalmazott módszerek. Első témánk a kiselőadás, amit sokan használnak előszeretettel nagyobb tananyagrészek feldolgozására. -Készítsetek kiselőadást! - mondja a tanár, gyakran nem is sejtve, hogy ezzel mit vesz a nyakába.

A biztonságos internet napi rendezvényem mutatta be a Microsoft ezt a 'kígyók és létrák' tematikában készült letölthető (PDF) társast, amely a legkisebbeknek hivatott segíteni eligazodni az internetes világ útvesztőiben. Összesen 3 részből áll a játék, először érdemes letölteni a használati útmutatót, ezután a társasjáték táblát, végül magukat a kártyákat. A játék kicsiknek szól, így gyakran talán evidenciának tűnő állításokat tartalmaz, pl. Mindenkit tisztelek online – még akkor is, ha más véleményen van, mint én - tegye fel a kezét az a felnőtt, aki szerint ez működik például Facebook-on, mindenesetre kezdeti lépésnek, akár magyar- akár informatikaórán érdekes lehet.