Hogyan változik világunk az AI hatására, elveszi-e a munkánkat, mit tesz a tartalomfogyasztással? Az egyik előrejelzés (és ez már most kezd valóság lenni), hogy erősen növeli majd a zajt az olyan platformokon, mint a Facebook. Ha eddig elegünk volt az influenszerekből, gondoljunk bele, mi lesz velünk ha ‘Influenszernek látszó’, AI-val előállított ál-tartalmakat nézhetünk naphosszat. A különbség az, hogy egy szimpatikus (vagy éppen idegesítő) influenszer évek alatt építi fel magát, amíg az AI-val generált ál-influenszer-ből naponta ezret is készíthetünk, és onthatják magukból a szintén AI által generált ál-tartalmat.

Ember legyen a talpán, aki elsőre megmondja majd a különbséget! Nézzük meg egy egyszerű, és még nem AI-val automatizált példán egy olyan témában, amivel mi is sokat foglalkozunk. Tegyük fel, hogy szeretnénk egy ‘blognak’ tűnő oldalt készíteni, ahol ‘tartalmakat’ osztunk meg. Legyen a téma a mesterséges intelligencia, vagy általában a tudománykommunikáció. Mit kell tennünk? Egyszerű: a) keressünk ilyen tartalmakat, b) ezeket másoljuk be a ChatGPT-be, ott adjuk utasításba, hogy egy ‘összefoglalót’ készítsen belőle, majd pl. egy blogspot oldalon tegyük közzé. Kipróbáltam, egy ilyen oldalt semmiből létrehozni, majd 3 cikkel feltölteni (képekkel), nekem pontosan 10 percbe telt, és semmilyen szaktudást nem igényelt (mondjuk ahhoz, hogy saját tartalmat írjak, már kellett volna, de erre ugye nem volt igény). Az ál-blogomat Fake AI az Iskolában néven el is indítottam (ITT TALÁLHATÓ.

A nagy probléma ezekkel az egyre könnyebben előállítható, vagy összelopott ál-tartalmakkal az, hogy elsőre nehéz megkülönböztetni őket a valódi szakmai írásoktól. Íme néhány intő jel: a) nincs feltüntetve, hogy ki üzemelteti, írja az oldalt, vagy nem valódi emberhez vezet a link,

b) túl sok a poszt (napi 8 cikket nem lehet megírni, hacsak nincs komoly szerkesztőség - akkor viszont rendes tartalomkezelő lenne az oldal mögött, nem egy ingyenes blogmotor),

c) lopott tartalmak, pontatlan hivatkozás (pl. a Medium.com remek oldalról előfizetős tartalmak utóközlése (engedély nélkül),

d) egyes AI alkalmazások marketing szövegének teljes átemelése mindenféle kritikai elemzés nélkül, ami azért veszélyes, mert nem annyira egyértelmű szakmailag, hogy például az esszék javítását érdemes-e kiszervezni egy AI-nak (mi kipróbáltuk, és már írtunk is róla),

e) pongyola szerkesztés, kiemelések hiánya, gyorsan összedobott, beemelt szövegek. Természetesen ez még a ‘kézműves’ ál-portál, jönnek nemsokára a valódi, profi módon megszerkesztett, és már más szakemberek írásain tréningezett nagy nyelvi modellek), akik gondolkodás nélkül, és 10 mp alatt köpnek ki egy ‘szakmai’ cikket. Mi pedig kapkodhatjuk a fejünket, és egyre elkeseredettebben keressük majd az igazi, primer, emberi szakmai tartalmakat, amelyek sokkal nehezebben lesznek megtalálhatóak, elérhetőek, ugyanakkor rendkívül felértékelődnek majd.

Azt vizionálják szakértők, hogy kettéválik majd a világ, és ebben a fő szempont az alkalmazkodás képessége lesz. Hajlandóak vagyunk-e végighallgatni egy Bruce Springsteen számot akkor is, ha a szövege éppen nem tetszik, vagy a Spotify AI szolgáltatásával generáltatunk magunknak a hangulatunknak megfelelő, Springsteen stílusában AI-val megírt számokat? 2023-ban, meglepő módon, ismét több bakelit lemez fogyott, mint CD. Az emberek egy része ragaszkodik majd a (máshogyan) minőségi, emberi tartalmakhoz, ám ezek lassabban, sok munkával, és szakértelemmel állíthatóak elő.

A többséget pedig (a jóslatok szerint) elsodorja tömeggyártott, ellenállhatatlan mennyiségben ránk zúdított ál-tartalom. Ebben a hatalmas zajban pedig tartalomfogyasztói oldalon rendkívül felértékelődik a kritikai gondolkodás - ne kezdjünk el kommentelni egy bármilyen megosztott poszt alá, először nézzük meg a forrást, és döntsük el, hogy megfelel-e azoknak a szakmai alapkövetelményeknek, amely vitaképessé teszi egyáltalán a tartalmat. Ha nem, akkor lépjünk tovább, különben gyorsan belecsúszhatunk a tomboló középszer vortexébe.

Megannyiszor szó esik arról, hogy mire és miként lehet használni a mesterséges intelligenciát a tanításban, a legerősebb ígéret a személyre szabott tanulás. A mesterséges intelligencia majd személyes tutor lehet, teljesen az egyéni kívánalmaknak megfelelően tudja alkítani a tanulást és így hoz el egy sokkal boldogabb jövőt (amiben azért a tanárokra egyre kevesebb szükség van). maga az ötlet nem újdonság, Az 1970-es években jelentek meg például az első számítógépes adaptív tesztek, amik az újabb kérdéseket az előzőek függvényében adták mindig a diáknak, így próbálva meghatározni minél laposabban a tudás szintjét. Ha erről a Peter-elv jut eszünkbe, miszerint egy hierarchikus rendszerben mindenki addig jut el, amíg már képtelen jól teljesíteni, az nem véletlen.

De még korábban találunk példákat hasonló elképzelésekre a tanulási folyamatról. A kísérletes pszichológia egy nagy kutatója, B. F. Skinner, aki a behaviorizmus egyik kidolgozója volt gondolta azt, hogy a galamboknál és patkányoknál már bizonyított módszereket az iskolában is lehetne alkalmazni. Megalkotta a tanítógépet, egy olyan szerkezetet, amiben a tananyagot apró részletekre bontotta fel, amit a diáknak meg kellett oldania. A diák a választ (ami lehet rövid szöveg, szám, de a leggyakrabban egy ABCD-teszt) beírja, majd látja, hogy helyes-e. Ha helyes, tovább léphet a következőre, ha nem, egy újabb hasonló problémát kap. Skinner, aki a tanulást a pozitív és negatív megerősítéssel (jutalmazással és büntetéssel) elért viselkedésváltozásnak tartotta úgy vélte, ezek a gépek egyfelől azonnali visszajelzést adnak, másfelől lehetővé teszik, hogy mindenki az egyéni ütemében tanuljon tovább.

Az iskola vége, vagy új paradigma? Hatékonyan segíti a tanulást, vagy egyszerűen egy újabb eszköz a csalásra? És ezzel együtt feladat a tanárnak, hogy kiszűrje az AI-val megírt házi feladatokat, és beadandókat - mintha nem lenne elég feladata, dolga manapság! A mesterséges intelligencia iskolai használata a határtalan optimizmus és csodavárástól egészen az apokalipszis vizionálásáig sokfajta reakciót vált ki az oktatás körül élő és dolgozó emberekben. A diákok gyakran azt gondolják, hogy ezentúl nem kell már esszét írni, fogalmazni, sőt olvasni sem. A tanárok rettegnek a sok AI-val megírt beadandótól, vagy lelkesen keresik azokat az alkalmazásokat, ahol egy perc alatt, egyetlen mondatból óravázlatot ír nekünk egy messterséges intelligencia. Az oktatás irányítói remek eszközt láthatnak az AI-ban, hiszen egyszerű tömegtermelésre kiválóan alkalmas, és viszonylag olcsó. Ja, és nem kérdez vissza, nem gondolkodik. Egy magyartanárt nehezen lehet esetleg arról meggyőzni, hogy lelkesedéssel tanítsa Herczeg Ferencet, egy AI alkalmazással nem lesz ilyen problémánk. És aztán itt vannak azok a cégek, akik megérezve, hogy az AI valami egészen új, izgalmas, és sokoldalú, az alap AI modellekre építve, és azok technológiáját használva oktatási alkalmazásokat készítenek - napok alatt, ezrével. Ebben az írásban ezeknek az előnyeit, veszélyeit járjuk körbe, sok gyakorlati tippel, amelyek segítenek eligazodni a sokezer AI alkalmazás dzsungelében.

Magyarországon (és Európában általában) eddig nem volt elérhető az egyik legnyagyobb nagy nyelvi modell AI terméke, a Claude. Mától ez megváltozott, hiszen magyarok is tudnak regisztrálni rá. A Claude hasonló a ChatGPT-hez, vagy Co-pilot-hoz, azok, akik mindhármat használták eddig pl. az USA-ban, azt állítják, hogy a Claude adja meg a 'leginkább emberi' felhasználói élményt. Van ingyenes verziója. Érdemes kipróbálni, tényleg picit más (IDE KATTINTVA érhető el).

Arra, hogy milyen öldöklő a verseny az AI piacon, mi sem jobb példa, mint hogy szintén ma (2024. 05. 14.) indította el újabb verzióját a ChatGPT-nek is az OpenAI, ami így már tud keresni az interneten, és sokkal jobb minőségbaen fordít és gyorsabb (ez a fizetős ChatGPT 4o) Valóban, mindhárom állítás igaz, bár véleményem szerint az AI-val támogatott kereséseknél (rövid összehasonlító tesztelés után) még mindig sokkal jobb a Perplexity AI (ITT TALÁLHATÓ.

Szóval sűrű eddig ez a hét nagy bejelentésekben! És még csak kedd van.

Lehetett sejteni, hogy nem marad majd olyan eleme az életünknek, ahová a mesterséges intelligencia nem teszi be a lábát. Ez néhol kellemetlen, esetenként kifejezetten káros, ám az nagyjából látszik, hogy a most elérhető (ChatGPT 4-szintű) alkalmazások kifejezetten jól használhatóak asszisztensként, így kutató asszisztensként is. Képzeljük el: cikket, komolyabb iskolai beadandót, netán szakdolgozatot kell írnunk, és találunk egy olyan eszközt, amelynek csak feltesszük a kérdésünket, és már adja is a válaszokat, forrásokkal, ráadásul úgy, hogy az összes hivatkozás azonnal elérhető, kattintható, letölthető, továbbgondolható. Egyetemistaként nagyon szórakoztatónak és hasznosnak találtam Umberto Eco 'Hogyan írjunk szakdolgozatot' című könyvét. A fárasztó, időigényes részét a kutatásnak most akár pár percre csökkenthetjük - abban csak bízhatunk, hogy az esszék megírása már nem csak ennyi ideig fog tartani. Az eszközt teszteltük, a lapozás után részletesebben is bemutatjuk, ráadásul a ChatGPT 4 tudásával meg is versenyeztetjük!

. GÉPHÁZ KÖZLEMÉNY!

Kedves Olvasóink! Azt tapasztalhattátok esetenként, hogy a bejelentkezés után ('Jelentkezz be'), nem nyílnak meg a cikkek, hanem a 'Kipróbálom' nagy piros gombja csak.

A hiba a Donably rendszerében van, folyamatosan kommunikálunk velük, és azt ígérték, hétfőn (május 13.) kijavítják. Mi igyekszünk minél határozottabbak lenni velük, de a hibát csak ők tudják elhárítani. Addig is, amíg ez megtörténik, türelmeteket és elnézéseteket kérjük. Amennyiben van egy olyan cikk, amit nagyon szeretnétek elolvasni, és azonnal szükségetek lenne rá, kérlek, írjatok nekem (Prievara Tibor), és elküldöm akár egyesével, személyesen, mindenkinek.

Amikor a mesterséges intelligencia helyét keressük az oktatásban, jelenleg talán az van kicsit jobban kitalálva, hogy egy tanár hogyan tudja használni (pl. Remek értékelő táblázatokat lehet vele gyártani, vagy képeket viccesen, izgalmasan manipulálni). Emellett a félelem van még jelen, mégpedig attól, hogy ‘jaj, mi lesz, ha a diákok ezentúl ChatGPT-vel írják meg a beadandó esszéket. Gondoltam, hogy fordítok egyet a dolgon, és egy olyan órát terveztem, ahol CSAK ChatGPT-vel volt szabad írni a diákoknak - természetesen tervezni, szerkeszteni lehetett. Meglepően izgalmas, tanulságos óra lett, lapozás után elolvashatjátok a részletes beszámolót róla, így bárki megteheti az első bátortalan lépést az AI integrálása felé a tanulásba - nem csak a tanításba!

Azon gondolkodtam, hogy tudnék olyan órát tartani angolból, ahol a diákok gyakorolhatnak a különböző szóbeli egyetemi felvételikre, ám ezúttal kifejezetten ‘motivációs felvételi beszélgetést’ szerettem volna valahogy szimulálni. Rengeteg ilyen anyag van, persze, de az én igényeim ennél specifikusabb voltak - azt szerettem volna, hogy minden diák számára teljesen személyre szabott felvételi kérdéssort tudjunk összeálltani, ami konkrétan arra az egyetemre, és arra a karra vonatkozik, ahová ő jelentkezni szeretne, mégis nem egymás mellett futó 16 párhuzamos tanórát szerettem volna megtartani, hanem egy teljesen koherens, mégis tökéletesen differenciáló megoldásra vágytam. Naná, hogy az AI segített, mutatom is, hogyan. Összegzés: egy jó ötlet, gépek a gyerekek előtt, ingyenes ChatGPT vagy Copilot account, és tökéletesen tervezett egyéni tanulási útvonalak úgy, hogy a differenciált tananyag folyamatosan, mégis egy csoportban tartott órán alakul. Készülés egyébként 0 perc, hatékonyság 100%. Emellett tettem néhány érdekes megfigyelést arra nézve, hogy milyen hatással van az órára az, ha AI-val dolgozunk - van pár meglepetés benne.

A technikai újdonságokkal kapcsolatban az iskolában az első reakció többnyire a tiltás. Nem lehet használni a dolgot és kész. Így volt ez a számológéppel, az internettel, a mobiltelefonokkal is és természetesen így van a mesterséges intelligencia esetében. Ez már csak azért is érdekes, mert ezek az eszközök az iskolán kívüli világban nagyon gyorsan szerepet kapnak, miközben az iskolának erre az életre kellene felkészítenie a gyerekeket. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az iskolai tananyag és a használható ismeretek egyre távolabb kerüljenek egymástól, az iskola egyfajta rezervátumává váljon a korábbi technikai korok által megkívánt képességeknek. A mesterséges intelligencia minden korábbinál gyorsabban forgatja fel a világot, egészen másfajta intellektuális képességek fontosak már ma, mint voltak tegnap és jó eséllyel az elkövetkező évek is átrajzolják majd a boldoguláshoz szükséges készségek térképét. Ha már ilyen gyorsan pörögnek az események, talán érdemes lenne előre gondolkodni azon, hogy miképpen lehet az iskolai munkában szabályozni a mesterséges intelligencia használatát, ehhez adunk egy jól használható keretet. A legtöbb intézmény, még ha szabályozza is valahogyan a mesterséges intelligencia használatát, akkor is olyan házirendben, szabályozásban gondolkodik, ami általánosan, minden helyzetre alkalmazható, legyen ez az MI forrásként használata és a forrásmegjelölés módja, vagy a drákói szigorral betartatott tiltás. A mi véleményünk szerint pedagógiai folyamatok ennél sokfélébbek.

Egy kis, falusi iskolában, nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekeket tanítva megpróbáltam mesterséges intelligenciát használni úgy, hogy azt a gyerekek kezébe adtam. Érdekes dolgok történtek, …