Nagy boldogság, hogy egyre több kolléga oszt meg itt, a TanárBlogon anygaokat. Ezért is nagy öröm, hogy ezekről az értékes blogbejegyzésekről itt, a főoldalon is beszámolhatunk. Most egy 'új' szerző (fantomlazac) vadonatúj blogposzt sorozatáról számolhatunk be nagy örömmel, amely címe Interaktív tábla nélkül ... . Az első részben a Mindentudás Egyeteme oldalát mutatja be, illetve ad hozzá felhasználási tippeket! Köszönjük a közösség nevében, és érdeklődve várjuk a folytatást!

Mai rövid hírajánlónkban 3 témával foglalkozunk. Először egy kis hazai: megjelent a Modern Iskola februári száma, valamint a lapozás után ajánljuk a Modern Iskola teljes archívumát mindenkinek, aki szeretné kezét az IKT ütőerén tartani. Emellett egy kísérletről számolunk be a Narancsvidékről: GPS-t 'szereltek' a lógós gyerekekre, valamint automatizált hívásokkal, és szociális munkásokkal szoktatják a diákokat az iskolába járásra. Szintén a hét végén jelent meg egy cikk a New York Times-ban az auschwitzi haláltáborban található kiállítás felújításáról, megváltoztatásáról. Vajon betölti-e szerepét a mostani, az ötvenes években kitalált emlékhely? Van-e helye interaktív tárlatnak, plazmatévéknek, kivetítőknek az egykori haláltáborban? Minderről részletesebben is beszámolunk a lapozás után.

Közhely, hogy az internet összeköti az embereket. Mindenki tapasztalta már, hogy a weben új ismerősökre talál, esetleg régiekkel kerül újra kapcsolatba. Az internet azonban nem csak a magánéletben kötheti össze az emberket, hanem a szakmai világban is. Ezért jött létre egy új szakkifejezés a Személyes Tanulási Háló (angolul PLN - Personal Learning Network), elsőként a konnektivista tanulásmodelben kezdték el használni. Tulajdonképpen azt a közösséget, kapcsolatrendszert jelenti, akiktől tanulunk, ötleteket kapunk, szakmai információt osztunk meg. tanárok számára a Személyes Tanulási Háló az önfejlesztés nagyon fontos eszköze lehet.

Az ilyen hálók kiépítésében jelenthet nagy segítséget a mikroblog. A mikroblogokkal csak egy SMS-nyi szöveget oszthatunk meg, így rá vagyunk kényszerítve a célzott, lényegre törő információközlésre. A forma arra is jó lehetőséget ad, hogy egyszerre sokak aktivitását kövessük. A legismertebb ilyen mikroblog a Twitter. Használatáról és a Személyes Tanulási Hálóról szól az IKT Akadémia új fejezete (ITT TALÁLHATÓ).

Az utóbbi hetekben sokat gondolkodom azon, miért is tanítjuk azt, amit tanítunk. Vannak természetesen olyan praktikus ismeretek, amiknél ez a kérdés nem merül fel, a nyelvek ismerete esetleg, az alapműveletek számtanból vagy maga az olvasás, de mindezeken túl már joggal kérdezhetjük meg, hogy minek tanítjuk a dolgokat, leginkább pedig miért pont azt, annyit és úgy, amiként tanítjuk. A gondolatsor elindítója Paul Lockhart írása volt, melynek címe: Egy matematikus panasza. A cikket érdemes elolvasni, érvelésének lényege, hogy amit matematika címén tanítanak az iskolákban, az a lehető legtávolabb áll a matematikától és a lehető legalkalmasabb arra, hogy elvegye a diákok kedvét tőle.
Megállapítja például, hogy csak nagyon kevesen vannak, akiknek valaha szükségük lesz életük során matematikából bármire, amit harmadikos koruk után tanultak. Tény, legfeljebb tíz százalék valóban olyasmivel fog foglalkozni élete során, amihez kellenek a megtanult ismeretek, de kilencven százalék nem.  Átgondolva mindazt, amit a közoktatásban tanítunk a diákoknak nagyon hasonló arányokat találhatunk. Meglehet, hogy tíz százalék, aki az adott pálya irányába megy el, majd hasznát veszi a tanultaknak, de több nem. Ha ez így van, akkor az oktatás hatékonysága nem jobb Drezda bombázásáénál és minden gyerek számára valójában haszontalan az iskolában töltött ideje kilenc tizede.
Tegye a kezét a szívére minden tanár és próbálja megmagyarázni, hogy mi értelme van a saját tantárgya egyes részleteinek: a Szigeti veszedelemnek, a vonatkozó névmásnak, a citromsav-ciklusnak, a Hund-szabálynak, a szinusz-tételnek, Kis Károly magyar királynak. Ha a válasz az, hogy nem sok, hogy ezek nélkülözhetőek lehetnek, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy mi alakította ilyenre a tananyagot.
Biztosak lehetünk abban, hogy a tananyag-szerkezetnek hatalmas tehetetlensége van. Nehezen kerül be bármi új dolog és még nehezebben kerül ki valami régi.  Hiába állították már kimondása (1892) után két évvel Haeckel biogenetikai alaptörvényéről, hogy ostobaság, még az 1980-as években is adtak ki olyan tankönyveket, amikben szerepelt. Időről időre vannak ugyan nagy tananyagreformok, eltűnt például a kötelező görög, azután a latin is, de végső soron ez nem más, mint: átrendezni a nyugágyakat a Titanic fedélzetén, az alapvető tananyagstruktúra, hogy mit tartunk megtanulandónak nem változik.

Az Országos Elsősegélyismereti Verseny hazánk legnagyobb ilyen versenye. A selejtező fordulók a weben zajlanak, a döntő élőben. A verseny egyik fontos része, hogy a csapatok mentőállomásokat látogatnak meg és összeírják, hol találhatók a környékükön félautomata defibrillátorok. Feladatuk az is, hogy a mentőállomásokat és a defibrillátorokat elhelyezzék egy Bing térképen. Hogy mindezt miként tehetik, ahhoz ad segítséget a TanárBlog egy videóval. Természetesen nem csak az OEV versenyzőinek lehet hasznos, hanem bárkinek, aki saját térképet akar készíteni és megosztani másokkal.

A Bővebben után látható maga a videó.

Nemrég volt a Biztonságos Internet Nap, amely kapcsán érdemes talán egy-két percig elgondolkodni a 'dolgok állásán'. Természetesen mindenki szeretne egy biztonságosabb, jobb online világban élni.  A kérdés csak az, hogy a saját gyerekeinket, tanítványainkat képesek vagyunk-e (lehetünk-e) megtanítani arra, hogy vigyázzanak magukra. Szerintem a válasz egyértelműen NEM. Sajnos, teszem hozzá gyorsan. És nem azért nem, mert nem szeretnénk, hanem azért, mert nem tudjuk - tudhatjuk. Lapozás után további harcos szomorkodás, kattintson!

A minap egy kollégánk kétkedve, ám mégis felháborodva küldte át a Tiszta kezek nevű weboldalt az iskola tanári karának. Joggal lehetett megdöbbenve, hiszen a honlap szolgáltatása nagyon egyszerű: iskolában, vagy otthon vállal profi kivitelezésű testi fenyítést. Hogy a honlapot idézzem: 'Cégünk ... szolgáltatásként, szakszerűen, megfelelő engedélyek birtokában végrehajtja a fizikai fenyítést az érintett egyénen.' Másnap megmutattam az oldalt egy jó osztálynyi 16 éves diáknak, és adtam nekik 10 percet, hogy bebizonyítsák, hogy az oldal kamu. A lapozás után a feladat, illetve a megoldások!

Mai IKT Híradónkban igyekszünk minél több hasznos és/vagy érdekes hír-csemegével kedveskedni. Az Biztonságos Internet Nap alkalmából egy 32 oldalas, ingyenesen letölthető, magyar nyelvű kiadvány látott napvilágot, ismét ajánljuk a Pedtárs tananyag megosztását célzó pélyázatát, de szó lesz arról is, hogy a BBC hogyan próbálta meg bebizonyítani, hogy a költségvetés csökkentése miatt összesen 170 oldalt törölniük kell - majd ugyanezt hogyan archiválta egy Starbucks kávé áráért egy torrent guru. Ajánljuk továbbá a World Press Photo legjobb képeit oktatási céllal. Lapozás után a részletek!

Írtunk már a jelenségről többször, de a történet csattanóját egy hírösszefoglaló alján hagytuk méltatlanul eltűnni olvasatlanul a TanárBlog archívumában. Pedig nagyon fontos dologról van szó. És ez nem más, mint a tartalmak, a tudás megosztása közösségi oldalakon, vagy csak az interneten általában. Tanárként. Röviden igyekszünk bemutatni néhány próbálkozást, amely pont azért született, hogy a tanárok kényelmesen oszthassák meg az általuk létrehozott tartalmat, végül arról is írunk, hogy a világ digitálisan fejlett részein ez már közel sem pusztán szórakozás és jótett, hanem elvárás. Vagyis elmondhatjuk, hogy a a digitális jövő jelmondata lehet az ossz meg, és uralkodj. Vagy még inkább: ossz meg, ha munkát szeretnél! Részletek a lapozás után.

Mostanában egyre többet keresek olyan alkalmazásokat, amelyek segítségével személyre szabható tartalmakat lehet létrehozni. Azt szeretném - bár nagyon hasznos és remekül előkészített 'konzerv' tananyagok találhatóak az interneten - hogy teljesen az én igényeim szerint alakuljon a tartalom. Ez egyébként nemsokára nagyon határozott igényként fog (szerintem) többekben is megfogalmazódni, és továbbképzéseken is azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy sikere van az olyan eszközöknek, amelyek csak egy keretet adnak, de a tartalmat mi termelhetjük hozzá. A lapozás után a Super teacher tools nevű oldal Jeopardy nevű játékát tanulhatjuk meg saját képünkre formálni (IDE KATTINTVA található a weboldal). Nagyon sokszor játszottunk már vele, minden tantárgynál kiválóan működik! BEMUTATÓ VIDEÓ a lapozás után.