Sokat lelkeldenztünk már Kodu-ról (PÉLDÁUL ITT), erről a kisebbek által is remekül használható programozási környezetről, ahol könnyen készíthetnek a diákok játékokat és közben elsajátíthatják a programozás, az algoritmikus gondolkodás alapjait is. Tanév elején kezdtünk el a diákokkal dolgozni ezzel a programmal, egy programozás-robotika szakkör keretén belül.

A hatás frenetikus volt. A diákok nagy örömmel és nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a munkába és hamar rákaptak az ízére. A Kodu egyszerű ha... akkor... programozási rendszere lehetővé teszi, hogy hamar sikereket érjenek el. A második Kodus óránkon már az volt a feladatuk, hogy egy mesét készítsenek el, mégpedig a következőt:

Természetesen nagyon könnyű elhatározni, hogy megtanulunk - ha lehet, egyedül - egy nyelvet, és megint más dolog ezt véghez is vinni. Most belenézünk egy olyan rendszerbe, amely sokak tapasztalata szerint képes arra, hogy megtanítson nekünk egy idegen nyelvet. Azért azt tudnunk kell, hogy nincs az a kiválóan összerakott rendszer, amely erőszakkal a gép elé tud minket ültetni. És most a lapozás után betekintünk a Tell Me More nyelvoktató rendszerébe - képekkel, tanácsokkal, ötletekkel.

Korábban már ejtettünk pár szót a Tagxedo alkalmazásról, amivel szófelhőket gyárthatunk (ITT TALÁLHATÓ). Most azért vesszük elő újra, mert remek képességekkel lett bővebb az oldal. Azontúl, hogy tökéletesen megérti a magyar karakterekkel írt szöveget, arra is lehetőségünk van, hogy a címkefelhőnk alakja az általunk választott képet kövesse.

Nincs más dolgunk, mint a szófelhő készítéséekor kiválasztani a Shape menüpontnál az Add image gombot és feltölteni azt a képet, ami a felhő alapjául szolgál. Érdemes az Edit Image gombra is kattintani, mert itt beállíthatjuk, hogy mennyire híven kövesse a felhő a képet. Fontos még a Word options menüben a Skip lehetőség, itt állíthatjuk be, hogy milyen szavakat hagyjon ki a felhő készítésekor. Az eredmény mindenképpen érdekes. IDE KATTINTVA látható egy szófelhő Az ember tragédiája 600 leggyakoribb szavából Dürer híres Ádám és Éva metszetére vetítve. Az egyes szavakra kattintva elindul egy automatikus Google keresés az adott szóra.

A 20. század elején nagy reformlázában az oktatás nagyon sok része és szelete változott meg, az oktatás keretei, módszerei, de még az alapvető tartalma is nagyon sok változáson ment át. Ennek a változásnak a legjobban az a struktúra állt ellen, ami a közoktatás kezdete óta jelen volt, az osztályterem. Sokféle újjító elképzelés született az ilyen-olyan módszerekről, de akár a Waldorf, akár a Montessori, akár a Freinet iskolákban változatlan maradt, hogy a tanulás osztályokban, osztálytermekben történik és jobbára tantárgyakat tanulnak a diákok. Ez a fajta modell, amit még a katonaságtól öröklött meg a népiskola, szinte mozdíthatatlan maradt száz éven át.

A 70-es évek kísérletei a nyitott tanterem megteremtésére, egy olyan iskola létrehozására, ahol nincsenek falak és egy nagy térben történik minden, inkább nevezhetők kudarcnak, semmint sikernek. ugyan a projekt-alapú tanulás lehetőséget adott volna arra, hogy létrejöjjenek osztályterem nélküli iskolák, ez a módszer sokáig nem terjedt el széles körben. Természetesen az iskolák és a tanulás ki-kiszabadult a tantermekből, ma már szinte mindenhol vannak erdei iskolák, amiknek a célja nem a közösségi élmény, mint egy osztálykirándulásé, hanem az adott helyszínen történő tanulás. Azt is tudjuk, hogy kutatások szerint a gyerekek ismereteik döntő részét (60-70%-át) nem iskolai keretek között, hanem informális utakon szerzik meg. Mindez azonban nem változtatta meg alapjaiban az iskolaszervezet több száz éves szerkezetét. Most azonban a technikai fejlődés lehetőséget ad arra, hogy megint elgondolkodjunk azon, lehet-e iskola osztályterem nélkül (és kell-e egyáltalán)?

A GPS egyre jobban része lesz a mindennapjainknak, ma már nem csak az autókban van helye, hanem az okosabb telefonokban is ott figyel. A GPS azonban nem csak tájékozódni segít, hanem nagyszerű játékokra is lehetőséget ad. Többször említettük már a geocachinget, az elrejtett ládák keresésén alapuló játékot, osztálykiránduláson, táborokban nagyon jó eszköz lehet. Ennél a hagyományos típusnál is többféle GPS-es játékot találhatunk a GPSGames.hu oldalon (IDE KATTINTVA). A klasszikus ládakeresésen túl a track-követés, a kaland, az inverz-láda és még sok egyébfajta játék is található az oldalon (ITT A LISTA).

Ráadásul a szigorú Geocaching.hu-val szemben a GPSGames oldalra sokkal egyszerűbb a saját magunk által elkészített játékot is feltenni, így akár az osztálynak, iskolanapokra is csinálhatunk könnyedén GPS-es játékokat.

És - bár nagyon nehezen - de megszületett a Fényképezzük le Magyarország Egy Napját nevű kezdeményezésünk weboldala (meglátogatni pedig IDE KATTINTVA lehet). Addig egy rövid kedvcsináló a programhoz:

Egyre több és több szó esik manapság a természettudományok tanításának válságáról, arról, hogy valamiképpen meg kellene újítani ezeknek a tárgyaknak a tanítását. Abban mindenki egyetért, hogy a szemléltetés elsődleges fontosságú, minél több kísérletre lenne szükség. Természetesen a tökéletes az lenne, ha a diákok maguk tudnának kísérletezni, de ez nem minden esetben lehetséges, vagy azért mert túl veszélyes dologról van szó, vagy azért mert nincs elég alapanyag/eszköz hozzá, ilyenkor marad a tanári bemutatókísérlet.

Tapasztalataim szerint azonban ezek a bemutatókísérletek nem feltétlenül érik el a kitűzött célt. Ha nem elég látványosak, hamar lankad a diákok figyelme, ha pedig túl látványosak, akkor show lesz a dologból ahelyett, hogy a mélyebb megértést szolgálná. Szerencsére az IKT eszközök itt is segítségünkre lehetnek és a tanári bemutatókísérletek könnyen interaktívvá, alapos, elmélyült tanulássá tehetők velük. Mindehhez a korábban már bemutatott Funscreen tableteket (ITT ÍRTUNK RÓLA) és a Socrative nevű visszajelző programot használtuk (ERRŐL ITT VOLT SZÓ), mégpedig a következőképpen:

2007 egyik sikerjátéka és nagy meglepetése volt a Portal nevű játék. A játékban nem kellett semmit sem megölni, ehelyett izgalmas fejtörőket kellett megoldani a különleges portál puska segítségével. Sokan kijelentették, hogy hosszú évek óta ez a legkreatívabb játék a piacon. A játék szerzői úgy gondolták a tanításban is fel lehetne használni a programot, erre külön weboldalt is létrehoztak Lern with Portals címen (ITT VAN).

Most pedig az oldalról ingyenesen letölthetővé tették az eredeti Portal játékot bárki számára. Az ajánlat szeptember 20-áig tart csak, addig is érdemes letölteni a játékot, kipróbálni és elgondolkodni azon, miként is lehetne az iskolában hasznosítani. Az alaábbi videó egy iskolai osztály látogatását mutatja be a játékfejlesztő cégnél:

A tanáriban éppen arról beszélgettünk, hogy a 9/11 milyen napra esett. Érdekes volt, hogy mindenki másról volt teljesen meggyőződve (pl. biztosan kedd volt, hiszen éppen a szerdai órámra készültem, vagy csak hétvége lehetett, hiszen nálunk volt anyósom stb.). Érdemes talán nagyon röviden eljátszani azzal, hogy éppen ki mit tett, hol volt, mire emlékezik így, 10 évvel az események után. A Guardian egy kiváló, és órán is remekül használható alkalmazást készített (ITT ÉRHETŐ EL), ahol mindenki (akár mi is) röviden leírhatjuk, hogy miként éltük meg azt a bizonyos napot. Az oldal szerkezete egyszerű, és nagyon jól kezelhető. Órán 'emlékek' tanítására kiváló, engedjük a gyerekeket az oldalra, majd mindenki válasszon (olvasson el) 8-10 rövid beszámolót. Ezután akár online, akár a teremben ezt beszéljük meg. Gond az lehet, hogy mindig más-más emlékeket ad az oldal (azaz a 'bal felső 5. minden gyereknél más lesz), illetve nagyon nehéz (nem is lehet) mindent előre átolvasni, esetleges nehéz szavakból felkészülni. Ha engedjük, hogy használják (első körben) pl. a Google translate-et, akkor ez sem nagy gond.

Provokatív és ellentmondásos cikk jelent meg a napokban a neves New York Times hasábjain (ITT OLVASHATÓ), a címe: A jövő iskolájában semmivel sem jobbak az eredmények. Az írásban egy arizonai iskolakörzet esetét bemutatva hívják fel a figyelmet arra, hogy bár az oktatás IKT-sítását szinte mindenhol a reformok zászlójára tűzik, nem sok kutatás támasztja alá, hogy ez valóban javítja a tanítás minőségét.

Az említett körzetben 2005 óta 33 millió dollárt költöttek a technikára, de az iskola eredményei nem javultak (egy kicsit még romlottak is).  A szerző idézi az oktatás megújításán fáradozó Bill és Melinda Gates alapítvány egyik korábbi munkatársát is, aki szerint: Nincs túl sok adatunk [az IKT alkalmazásának oktatási hasznáról]. Nehéz helyzetben vagyunk, ha tényeket kérnek számon rajtunk. A teljes képhez azonban fontos tudnunk azt is, hogy az említett körzetben az iskolák technikai fejlesztését egy népszavazáson megerősített adó hagyta jóvá, emiatt ezt a pénzt másra nem lehet költeni. A technikai fejlesztésekkel egyidőben viszont a teljes oktatásra szánt keret csökkent. Emiatt nőttek az osztálylétszámok és sok tanárt elbocsájtottak, a tanári fizetések pedig 2008 óta változatlanok.