NAgyon egyszerű, ám annál hasznosabbnak tűnik a Write well névre keresztelt oldal (IDE KATTINTVA érhető el), ahol pont ezt tanulhatjuk meg - hogyan írjunk jól. Ez mondjuk az alkalmazást nézve azért túlzás, de segíteni biztos segíthet. A regisztráció egy pillanat, és máris indíthatjuk a fogalmazást. Kiválaszthatjuk, hogy milyen típusú írást szeretnénk készíteni (pl. vita, egyetemi dolgozat stb.), és máris megkapjuk az esszé szerkezetét pontról pontra. Ha valaki próbálta már pl. az érvelő esszé szerkezetét megtanítani magyar gomnazistáknak, örülni fog a Write well-nek és értekeli, amit tud. Hiába mondjuk el ugyanis 50szer, hogy mi a pontos szerkezet, mindenki ír, amit gondol. Természetesen a magyar és angol esszék szerkezetükben is mások, nem is beszélve arról, hogy hol mit gondolnak az esszé szerepéről, jellegéről. Ezért is különösen hasznos, hogy a kevésbé szabad, kreatív írásként megélt angol nyelvű esszéket ilyen segédlettel taníthatjuk meg.

Érdekes oldalnak tűnik a Write about (ITT TALÁLHATÓ), ahol közösségi írás zajlik. Tanárként regisztrálva osztályokat, csoportokat hozhatunk létre, ahol történeteket írhatunk, illetve kommentelhetünk mások műveihez. Az írás egyik komoly problémájára keres választ az oldal, tudniilllik arra, hogy kinek is írunk, amikor az ikolában fogalmazásokat adunk be? A válasz gyakran sajnos annyi, hogy a tanárnak, aki osztályoz, majd visszaad (jó esetben), és akkor a diák fiókjában (szemeteskukájában) landol az év végén, vagy nem adja vissza az írást, és maga temeti el. Szóval a közönség feltétlenül fontos, és ezt a Write about hozza is. Tanárként zárt közösséget is létrehozhatunk, azaz nem KELL feltétlenül kifelé is megjeleníteni az írásokat. E mellett viszont ott a rengeteg remek (és kevésbé remek) publikált írás, amelyet elemezhetünk, kritizálhatunk, dicsérhetünk. Ha valakinek gondot okoz az írás tanítása, egy ötletnek jó lehet.

A New York Times érdekes képgyűjteményeket tesz közzé időről időre. Ilyen a Családok a világban című is (ITT TALÁLHATÓ), amelyben 23 család életéből mutatnak be egy-egy villanást. Én azért szeretem ezeket a képeket használni, mert mindegyikhez pár sorban megtalálható a háttértörténet is. Cseh házaspár imádkozik, vagy román utcagyerekek feszítenek a föld alatt - mind-mind olyan kép, ami bármit jelenthet és bárhol lehet. Ha órán használom, először általában csak a képeket mutatom, majd onnan kiindulva kezdünk a történetről beszélgetni. Valamiért pont eléggé érdekesek, és mégis tartanak némi távolságot a képek.

Egy YouTube csatornát ajánlunk ma a természettudományokat vagy éppen az angolt tanítók figyelmébe. A SciShow csatornájában 4-5 perces kis klipek járnak körbe egy-egy témát látványosan, érdekesen. A pergő beszédű előadók mellett animációk, grafikák is segítik az adott dolog megértését. Ugyan a filmecskék angolul vannak, felirat elérhető hozzájuk, ami segítheti a megértést.

Az igazán jó fizika kérdések azok, amik egyszerűek, de az előre adott válasz rájuk biztosan rossz. Ezek azok, amikkel elgondolkodtathatjuk a jobb képességű, fizikát szerető diákjainkat is. De ezek azok a problémák is, amik lehetőséget adnak azoknak is, akik addig nem jeleskedtek, hogy sikerük legyen, mivel a megszokott kereteken kicsit kívül kell gondolkodni. Ilyen problémákat gyűjtött egybe a How to solve physics problems (ITT TALÁLHATÓ).

Sokféleképpen lehet megvalósítani a játékosítást (gamification-t), a klasszikus elképzelés, hogy tegyük magát a tanulást játékká. Ezt az elvet követi a Galxyz nevű játék is (ITT TALÁLHATÓ). A játékban egy kisfiúval és lebegő segítőjével kell megmentenünk a világot (mi más is lehetne a feladat), de ehhez nem harcolni vagy varázsolni kell, hanem minél többet tudni. Izgalmas játékokon keresztül ismerkedik meg hősünk az erőkkel, a gravitációval, az ökoszisztémákkal. Érdemes megemlíteni, hogy a játék a Unity playerre épül (ezért sem fut Chrome böngészőből), így kifejezetten szép, látványos.

A ma bemutaott oldalcsalád érdekes híreket ad közzé különféle olvasási nehézségben diákoknak angolul és spanyolul. A Smithonian Intézet munkatársai választanak ki naponta több olyan hírt, cikket, amit érdekes lehet diákoknak, ezeket azután beosztják az olvasási nehézségük (Lexile szint) szerint is. ITT TALÁLHATÓ az összes cikk, ITT a nagyobbaknak szántak, ITT a kisebbeknek valók és IDE KATTINTVA pedig mindez spanyolul is. Termsézetesen kereshetünk témák és az olvasási szint szerint is.

Hollywoodnak hála szinte mindenki tudja, hogy milyen egy amerikai tárgyalóterem. "Tiltakozom!" kiabálja az ügyvéd és a bíró vagy helyt ad vagy nem. Azt is tudjuk, hogy a vitákban a nehéztüzérség az alkotmányos jookra hivatkozni. Most az Argument Wars játékban mindenki átélheti, milyen is a tárgyalóteremben érvelni (IDE KATTINTVA). Angoltudás kell hozzá, de középszinten már jól el lehet boldogulni vele. Kilenc fontos esetben érvelhetünk a bíróság előtt a megfelelő érv kártyák kijátszásával és a megfelelő érvrendszerek összeállításával. Klasszikus ügyekről van szó, pl. szabad-e elégetni az amerikai zászlót, átkutathatja-e az iskola a diák táskáját stb.

Képet bármihez villámgyorsan lehet találni - ez valóban így van, és teljesen igaz is, egészen addig, amíg olyan témával nem foglalkozunk, ahol már a képek minősége is számít. Ha természeti jelenségeket, vagy (mint az én esetemben) tájakat kell leírni (ráadásul nem is magyarul), akkor már hirtelen fontos lesz az, hogy a képek mennyire jók. Nem elég jelezni, illusztrálni valamit, hanem ihletet kell adnia a képeknek. Ehhez pedig a legjobb hely szerintem a National Geographic ingyenes gyűjteménye, ahol bónuszként minden képhez egy kis történet is tartozik. Akár mi elmondhatju, akár kitaláltathatjuk a diákokkal. Remekül működött és sokáig, lelkesen beszéltek róla.

Mit mondjunk a diákunknak, ha megkérdezik, minek kell fizikát/kémiát/biológiát tanulni? A leghatásosabb, ha elmondjuk, mennyit segítettek ezek a tudományok az emberiségnek. Ebben lehet segítségünkre a Science Heroes oldal (IDE KATTINTVA), ahol a tudomány hőseiről olvashatunk, arról, hogy mennyit segítettek az emberiségnek. Az oldalon egy toplistát is találunk arról, hogy melyik tudós hány életet mentett meg. A legelső a kissé ellentmondásos kémikus, Fritz Haber, aki a műtrágya gyártást tette lehetővé (de emellett harci gázt is fejlesztett és a német lőpor utánpótlást is megoldotta).