Szabaduló szoba a tanórán
Tippek, trükkök - 10 éve
A szabaduló szobák egyre népszerűbbek, sőt sokak szerint a romkocsmák mellett Budapest fő turisztikai vonzerejét jelentik. A lényeg, hogy adott helyzetből csak fejtörők megoldásának sorával lehet kijutni, gyakran úgy, hogy a bezárt szoba ajtaja csak akkor nyílik ki, ha minden rejtvényen túl jutottunk. Nem kellett sokat várni, hogy valakinek eszébe jusson, hogyan lehetne ezt a tanításban is használni. A Breakout EDU oldalon (IDE KATTINTVA) tanításban használható szabadulószobák forgatókönyvét találjuk meg. A regisztráció után megkapjuk a jelszót, amivel megnézhetjük a már elkészült szcenáriókat.
A nagy digitális oktatási forradalom ígérete ma még inkább csak ígéret. Az ígéret arról szólt, hogy a tanárok majd személyre szabott, differenciált. adaptív. kompetenciákat fejlesztő, valódi interaktivitást kínáló anyagokat tudnak adni a diákjaiknak. Ehelyett azt látjuk, hogy vannak a nagy kiadók által megjelentetett, gyakran könyv-szerű (pdf, amiben akár a lapozás hangját is lehet hallani) egyenkönyvek, esetleg bennük pár párósító, memory vagy tologatós feladat (1998-ban Forgács Tamás mutatott be
Gyakran felmerülő kérdés, hogy az online biztonság és netikett témakörében mi az, amit hasznos, érdemes lenne megtanítani, és főleg azt, hogy miként. A TanárBlogon jelenleg dolgozunk egy talán életképes koncepció megvalósításán, amelyről majd hosszabban is szólunk nemsoká, mindenesetre egy apró gyöngyszeme megosztanék itt, ami nekem működött nyelvórán. A BoredPanda oldalán találtam egy 20 képből álló sorozatat (
Furcsa, lehetetlen vagy csak valószerűtlen híreket kerestem, mert ezt kívánta a tankönyv. Olyan rövid, érdekes, ám mégis nyelvileg talán használható történetekre volt szükségem, amelyek alapján érdekessé tudom talán tenni a cikkírást, ami - lássuk be - ritkán a diákok kedvence. Rengeteg oldalt átlapoztam, végül az Express nevű bulvárlapra esett a választásom (
Több mint 400 kiadványát tette letölthetővé a New York-i Metropolitan Museum (
Mit várhat el az ember egy olyan oldaltól, aminek az a neve, hogy Tanítás filmekkel? (Angolul Teach With Movies,
Sajnos csak angolul elérhető az iCivics (
A legegyszerűbb óravázlatot szeretném most megosztani abban a hitben, hogy csak tanárok olvassák ezt az oldalt - legalábbis mostani (és jövőbeni) diákjaim nem. Mivel minden csoport szereti a nyomozós, 'gyilkosos' kommunikatív játékokat, minden évben játszunk 3-4 alkalommal ilyeneket (Jill Hadfield kommunikatív játékötletei pl. tökéletesen beválnak). Amikor megszokják egy picit, hogy kártyát kapnak, azon információ van, erről beszélni kell, és valaki megpróbálja 'megúszni', némi félrebeszéléssel, akkor lehet robbantani azt a játékot, ahol MINDENKI gyilkos. A feladatuk az, hogy figyeljenek arra, amit a másik mond, ők minél kevesebbet áruljanak el magukról, de minél többet beszéljenek, majd azt felhasználva, amit hallottak, próbálják vagy kitalálni, hogy ki még a gyilkos, vagy próbáljak rájönni, hogy ki a rendőr, és őket vezessék félre. Mivel semmilyen valós info nincs, és mindenki csak saját magára hagyatkozhat, B1 (és felette) szinten egy órát végigbeszélnek, és találnak ki mindenfélét.
Egy levelet dobott a postaládámba a virtuális postás, egy W-edi nevű kezdeményezésről. Azt gondolom, hogy ha bárki ingyen megpróbál másoknak azzal segíteni, hogy tananyagot fejleszt, általában üdvözlendő. Nos, ebben az esetben nem. Bármi mással érdemesebb lett volna ezt az időt eltölteni. Igyekszem rövidre fogni, mégis fontos, hogy lássuk, mi NEM az e-learning, és milyen weboldalt SOHA ne kezdjünk el fejleszteni - hacsak nem ismét 1968-at írunk. Szóval a W-edi 100 leckét fejlesztett nekünk, amelyek jellemzői: 1) statikusak, semmi interakció nincs bennük, 2) ha mégis van, azt egy másik oldalról vették át és beágyazták, 3) angolul próbálnak angol nyelvtant táblázatokban magyarázni kezdőknek, 4) nincsenek még csak gyakorló feladatok sem 5) a példamondatok, ahol akár csak némi nyoma lenne a kommunikációnak, néha teljesen abszurdak. Ha valaki mégis megnézné az oldalt, saját felelősségére 




