Mi lehet az, amire a mobiltelefon igazán jól használható a tanításban? Mi az, amiben pont a mobil volta lehet az előnye? Például a terepen végzett vizsgálatok biológiából. A növényhatározás nem könnyű dolog, sok dologra kell figyelni és gyakran le is kell szedni a növényt ahhoz, hogy megvizsgáljuk. Ráadásul a növényhatározók vagy túl kevés fajt tartalmaznak, vagy mindent, de akkor a határozókulcsok rengetegében elvész az egyszeri diák. Milyen jó lenne, ha egyszerűen a mobiltelefonról lehetne azonosítani a növényeket! Van már ilyen alkalmazás, még ha nem is tökéletes, de látszik, hogy hamarosan majd az lehet.

A 21. századi pedagógiáról szólva gyakran hangzik el, hogy milyen remek dolgokra is képesek a technikával a diákok, ha hagyjuk őket dolgozni. Most erre szeretnénk egy remek példát bemutatni. Iskolánkban hosszú évek óta csinálnak diákvállalkozást a 10.-esek (16 évesekről van szó), az egész éves projektben kitalálnak egy (vagy több) terméket, legyártják, értékesítik, majd az év végén fel is számolják a céget (lehetőleg nyereséggel). Az idei évben az egyik cég egy mobiltelefonos ötlettel állt elő.

Újra jelentkezik az App híradó, megint egy remek mobilos alkalmazást ajánlunk  mindenki figyelmébe. Egy játékról van szó, de igazán különleges fajtáról, ez ugyanis egy kooperatív játék Androidos vagy iOS-es rendszerekre. A neve Spaceteam és megtalálható az iTunes-on (ITT) és a Google Playen is (ITT). Ahhoz, hogy együtt tudjunk játszani ugyanarra a wi-fi hálózatra kell csatlakoznunk és már indíthatjuk is a játékot. Egy űrhajót kell irányítanunk a képernyőn látható műszerfallal. A műszerfalon mindenféle vicces nevű kapcsolók és számlálók vannak, ezeket kell tekergetni, kapcsolgatni, a kívánt értékre állítani. Feliratok mutatják, hogy éppen mit kell beállítanunk. A csavar annyi, hogy az általunk látott utasítások többnyire a mások műszerfalán látható dolgokra vonatkoznak és viszont. Így aztán folyamatosan mondogatjuk, hogy: Állítsd a nanozónát hármasra! Kapcsold le a részecskepajzsot! és így tovább. Egyre nehezebb a feladatunk, néha leesik egy-egy darab a műszerekből, aszteroida mezőbe kerülünk és így tovább. Az egész borzasztóan vicces is és izgalmas is.

Természetesen jó lehet a Spaceteam csapatépítő játéknak, ha együtt van az osztály versenyezhetnek. Pillanatok alatt össze lehet vele kovácsolni egy olyan társaságot is, akik még soha nem találkoztak. De hasznos lehet a játék nyelvórán is, ha kikötjük, hogy csak a célnyelven szabad beszélni, utasításokat adni. Még a legvisszahúzódóbb diák is kiabálni fogja a parancsokat perceken belül. A magasabb szinteken ráadásul már nem csak feliratok, hanem ikonok is vannak, így azt is el kell magyarázni a másiknak, hogy értse, mire gondolunk.

Felmérések szerint a középiskolások 30%-a dohányzik, rendszeresen. A különféle elrettentő kampányok elég korlátozott hatékonyságúak. Magam is tapasztalom, amikor hosszasan mondom el a diákoknak, hogy a kátrány és a nikotin milyen folyamatokhoz járul hozzá a szervezetükben, hogyan alakítja ki a tüdőtágulást, a rákot, a COPD-t. Fel is kavarja ez a gyerekeket, egyeseket annyira, hogy rögtön rá is kell gyújtaniuk a nagy idegességre. Ha minden igaz, júliustól más világ jön, a dohányboltokban majd komolyan igazoltatják a gyerekeket és nem nagyon lesz lehetőségük arra, hogy maguknak vásároljanak cigit. Remek alaklom tehát ez a leszokásra azoknak, akik már rákattantak füstre. Ehhez még segítséget is kaphatnak a mobiltelefonjukra is!

Ha magyar nyelvű alkalmazást akarunk ajánlani nekik, akkor ott a Kell a dohány című (ITT TALÁLHATÓ), ezzel folyamatosan láthatjuk, hogy mennyi pénzt takarítottunk meg a leszokással, valamint azt is, hogy miként javulnak az egyes érzékszervek a leszokásnak köszönhetően.Az angol nyelvűek közül a leghatékonyabb a Quit Now nevű (EZ ITT VAN), ez is számon tartja a megtakarítást, de emellett folyamatosan mutatja azt is, mennyi idő telt el az utolsó szál óta. Ezen felül még különféle célokat is állít elénk, amiket elérhetünk. Segítsünk a diákjainkat, hogy valami igazán jó célra használják okos telefonjaikat!

Vannak olyan ötletek, amik nagyon egyszerűek, de mégis meglepően hatékonyak. Ilyen a Socrative is (ITT TALÁLHATÓ, ITT ÍRTUNK RÓLA), ami webes, mobilos megoldással váltja ki az osztálytermi szavazórendszereket. A megoldás nem kíván sem nagy előkészületet, sem speciális eszközöket. A tanár regisztrál és kap számot, ami az szobájának a száma lesz. A diákoknak ezt a számot kell beírniuk és már látják is a kérdéseket, amit a tanár feltett nekik. Használhatunk spontán kérdéseket, de előre is elkészíthetjük a kvízeket. Arra már eddig is volt lehetőség, hogy a többszörös választásos kvízeke esetén megadjuk a helyes válaszokat, majd az eredményeket letöltsük Excelben.

Most két új képességgel gazdagodott ez az eddig is nagyszerű alkalmazás: kvízeinkbe a kérdésekhez képeket is beszúrhatunk, valamint a rövid szöveges válaszoknál is megadhatjuk, hogy mi a jó megoldás, így azokat is javítani tudja a rendszer. Ha többféle helyes válasz is elfogadható, akkor azokat vesszővel elválasztva kell beírnunk. így lett egy eddig is nagyszerű rendszer még jobb.

A szombati Pedagógiai kávéház rapid-randijára egy olyan ötlettel készültem, a Pinterest alkalmazást használta fel linkek ízléses bemutatására. A korábban remekül működő, de azóta már nem elérhető delicious stackek mintájára gondoltam egy Pinterest falra felrakni a diákoknak szánt linkeket. Azután rögtön az első asztalnál Németh Nóra mutatott egy erre sokkal jobban használható oldalt a Pearltrees nevűt (ITT TALÁLHATÓ). (Még azt is hozzátette, hogy diákjai szerint a Pinterest túlságosan Barbie-s, és ebben van is valami.)

A Pearltrees alkalmazásban képeket, megjegyzéseket és weboldalakat menthetünk el, ezekből lesznek a gyöngyök. Ezeket a gyöngyöket azonban fákká rendezhetjük, egy klasszikus gondolattérkép módjára. Az eredmény egyszerre rendezett és látványos. Ahogyan jó webkettes alkalmazáshoz illik, itt is megoszthatjuk a fáinkat, dolgozhatunk együtt másokkal, átvehetjük mások gyöngyeit és kereshetünk mások fái között is, tehát azokkal a képességekkel is rendelkezik az alkalmazás, amivel a közösségi könyvjelző szolgáltatások.

Ha olyan projekten dolgozunk, ahol több helyszínen vannak diákok (például mert több iskola, esetleg több ország diákjai dolgoznak együtt), hasznos lehet a Join.me alkalmazás (ITT TALÁLHATÓ). A letölthető kliensprogramot elindítva kapunk egy számot, ezzel csatlakozhatnak mások is a mi képernyőnkhöz. Láthatják mindazt, ami a mi képernyőnkön történik és még azt is hallhatják, amit mi a mikrofonba mondunk.

Az ingyenes változattal az egész képernyőt oszthatjuk meg, hangot csak egy irányba küldhetünk, de így is egyszerre 250 résztvevője lehet a telekonferenciának, akikkel csetelhetünk is és még fájlokat is küldhetünk nekik. Használhatjuk arra is, hogy a beteg diák otthonról követhesse az órát, ami hosszasan kórházban levőknek nagy segítség lehet.

Nem először és valószínűleg nem is utoljára számolunk be egy olyan játékról, aminek valamiképpen köze van a tanításhoz. A játékok elemeinek bevezetése a tanításba a 21. századi pedagógia fontos eleme. Mi is írtunk róla (ITT), de akinek van pár perce nézze meg Jane McGonigal izgalmas előadását a témában (ITT). Tény, hogy a játékban elért eredmény nagyobb motiváció lehet a dicséretnél vagy a jó jegynél és különleges erőfeszítésre is késztethet valakit.

Ezt használták ki a remek mobiltelefonos játék a Zombies, Run! megalkotói is (ITT VAN A JÁTÉK OLDALA). Bár maga a program fizetős (jelenleg 770 forint az androidos változat ára, tehát körülbelül annyiba kerül, mint egy Big Mac) és angolul is van, azt gondolom mégis érdemes beszélni róla, hiszen olyan ötletről van szó, amit nagyon jól lehet hasznosítani. A programmal tulajdonképpen egy interaktív történetbe kerülünk, egy olyan világba, amit elleptek a zombik. A feladatunk, hogy különféle tárgyakat szerezzünk meg a túlélők kis bázisának. Ehhez pedig futni kell. Fizikailag. Lábbal.

Az utóbbi évek technológiai újításai közül a fejlesztett valóság, az AR (augmented reality) volt az, amelyiktől talán a legtöbbet várták az oktatás megújításában. Bár a gigantikus áttörés még nem jött el és az AR dúsított tankönyvek inkább számítanak kuriózumnak mintsem bevett gyakorlatnak, tagadhatatlan, hogy a technikának nagy lehetőségei lehetnének. A dolog lényege, hogy a kamera által látott képre valamilyen plusz tartalmat vihetünk rá, így az eszköz (mobiletelefon, webkamera) egyfajta varázsszemüvegként mutatja meg a dolgokat. A dolog széleskörű elterjedésének egyik gátja talán az, hogy az AR elkészítéséhez elég komoly számítástechnikai ismeret, programozási kapacitás kell.

Vagy legalábbis kellett, ugyanis végre megjelentek olyan eszközök, amikkel nagyon könnyen készíthetünk ilyen alkalmazásokat. Az első ilyen a helyfüggő (GPS alapú) fejlesztett valóságok elkészítését teszi lehetővé. Még indig nem egyszerű a dolog, de kis kitartással bárki elkészíthet egy olyan térképe, ami a mobiltelefon képernyőjére vetít rá információkat. Ehhez legelőször a Hoppala nevű oldalra kell regisztrálnunk (IDE KATTINTVA).

Nagyon izgalmas vállalkozásba kezdett a Petőfi Irodalmi Múzeum, a MOME Kreatív Technológia Laborja és az MTA Sztaki: irodalmi mobilalkalmazást készzítettek. Nem is akármilyet! A GUIDE@HAND oldaláról érhető el (IDE KATTINTVA) az a program Androidos telefonra és iPhone-ra egyaránt, amivel Budapestet ismerhetjük meg, ennek része az Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényére épülő séta is.

Nem kis túrára vállakozik, aki mobillal a kezében akarja megismerni a regényt és Budapestet, 17 kilométert kell sétálnia. Közben azonban hallgathatja magát a szöveget (olvashatja is, de ez séta közben nem ajánlott) és egyes pontokon háttérinformációkat, képgalériákat, az értelmezést segítő anyagokat is kap. A mobilos regéynalapú séta magányos elfoglaltság, de irodalom faktosoknak, érdeklődő diákoknak nyugodtan ajánlhatjuk.