A Big Think oldalát (bár angolul van) nem csak angolórán lehet(ne) használni, hiszen rengeteg izgalmas gondolat található itt rövid (vagy hosszabb) interjúk formájában. Kifejezetten ideális órai használatra, hogy a legtöbb videó kisebb (2-5 perces) részletekben is elérhető. Lapozgathatunk a sok érdekes ember érdekes gondolatai között, de belenézhetünk a tematikus kereső kategóriáiba is, ahol olyan provokatív címekkel találkozhatunk, mint extrém biológia, a Föld és azon túl, vagy éppen új világrend. A videók azonban teljesen jól használhatóak, nem jellemzi őket a címek alapján esetleg elvérhatő szélsőségesség.

Mire jó egy mesterséges intelligencia? Akár arra is, hogy feltérképezze az emberek olvasási szokásait és azokról egy térképet készítsen. Pontosan ezt tudja a Gnod Literature-Map (ITT TALÁLHATÓ).  Ha beírjuk egy szerző nevét, egy térképen láthatjuk, hogy az adott szerzőt olvasók milyen más szerzőket olvastak még. Az egyes szerzők annál közelebb vannak egymáshoz, minél többen választják mindkettőt, így jól definiálható csoportok is kialakulhatnak.

Ugyan az oldal (természetesen) az angolszász szerzőket ismeri elsődlegesen és mellettük a nagy viláirodalmi művek íróit (Móriczot hiába keresnénk), így is hasznos és meglepő lehet. Használhatjuk irodalomból például arra, hogy a diákok próbálják meg definiálni az egyes csoportokat (pl. T. S. Elliot esetében ITT), de arra is, hogy olvasnivalót ajánljunk egy diáknak, akinek tetszett pl. Dosztojevszkij.

A Listvere oldala angolul tanulóknak, tanítóknak szolgálhat kimeríthetelen forrásként (B1+ szinten és felette). Az ötlet nem bonyolult, hiszen nem tesznek mász, mint TOP 10 listákat állítanak össze mindenféléről. Órán kíválóan használhatóvá tesz többek között az oldal tetején található tematikus lista, ahol a legtöbb tankönyvben előforduló témakör visszaköszön. A legegyszerűbb érdekes, 20 perces kommunikatív feladat készíthető el 5 perc alatt a listák segítségével. Nyomtassuk ki, vágjuk fel kártyákra, osszuk ki, osszák meg a diákok egymással, majd beszéljük meg. Ha jól választunk listát, valóban érdekelni fogja őket, és a feladat teljesen természetesen elégti ki a gyerekek érdeklődését. Megér egy próbát, ha már 4 éve tanítunk egy csoportot és már hatodszor kerül sorra a 'filmek' témakör, a Listverse 290 filmekkel kapcsolatos listája kisegít a bajban!

Nemrég írtunk egy egyszerű Wikipédiás játékról (ahol a szabály az, hogy két véletlenszerűen kiválasztott szócikk között utat találjunk a Wikipédia szócikkekben található hivatkozásokon ugrálva), amelynek hatására újabb tippet kaptunk. A The Wiki game oldalán (ITT TALÁLHATÓ) sokkal komolyabban űzik ezt a sportot és interaktív felületet is gyártottak hozzá. Több játékkal tölthetjük itt el hasznosan az időt, például játszhatjuk a 'Five clicks to Jesus' nevű játékot, ahol véletlenszerűen kapott szócikkektől 5 lépésen belül kell Jézusig eljutni. Van aztán olyan játék is, hogy két cikk között pontosan 6 kattintással, vagy az USA szócikk kihagyásával kell  találnunk kapcsot, nem is beszélve a 'hagyományos' verziókról, ahol gyorsan, vagy a legkevesebb kattintással kell célt érnünk. Bármit is gondoljunk róla, az biztos, hogy az asszociációs készséget és a gyorsolvasást fejleszti a játék.

A minap egy kollégámnál láttam a sztorikocka nevű játékot (ITT KAPHATÓ), amit ő a magyartanításban a szövegalkotáshoz használ. Egy csomagban kilenc kocka található, mindegyiken hat-hat piktogram. A feladat, miután a játékos dobott vele, hogy tetszőleges sorba rendezze a képeket és elmondjon egy azokra alapuló történetet. Úgy is játszhatjuk, hogy először csak két kockával dob valaki, elkezdi a történetet, majd a következő játékos másik kettővel és folytatja és így tovább. Azt is megtehetjük, hogy megmutatjuk a dobott képeket, mindenkinek ki kell találnia egy történetet, majd szavazunk, hogy melyik volt a legjobb. A gyerekek imádják játszani és észre sem veszik, hogy közben fogalmaznak, ha pedig mindezt angolul csinálják, akkor a nyelvet is használják.

Rögtön eszembe jutott, hogy ilyen sztorikockát lehetne interakrtív táblára is készíteni. Pár perc alatt el is készült ez a letölthető Notebook állomány. Az oldalon tizenkét keret látható, mindegyikben tizennyolc-tizennyolc kép van. Ha kevesebbet szeretnénk, ki lehet törölni bármelyiket. Az Edit gombra kattintva pedig kicserélhetjük a képkete azokra, amik nekünk kellenek, elég csak a kellő helyre húzni a képet. Így könnyen a tanult témakörhöz alakíthatjuk a képeket és már kezdődhet is a mesélés!

A figyelmes TanárBlog olvasóknak már kiderülhetett, hogy mi úgy gondoljuk, a weben szinte mindenre van megoldás. Nem kell annak sem aggódnia, aki nem tudja, milyen újévi fogadalmat tegyen elég csak ha ellátogat az újévi fogadalom generátor oldalára (IDE KATTINTVA). Itt a Gimme More gombra kattintva újabb és újabb remek fogadalmakat kaphatunk.

Azon túl, hogy vicces az oldalt akár az idei első angolórán is remekül használhatjuk. Akár úgy, hogy sorban mindenkinek sorsolunk egyet és neki el kell magyaráznia a többieknek, hogy miért jutott erre az elhatározásra, akár úgy, hogy úgy kap mindenki egy fogadalmat, hogy azt a többiek nem látják (például a gépteremben ülve) majd párokban kell arról beszélgetniük, hogy kinek mi az elhatározása, aki hamarabb kitalálja a másikét, nyert.

Korábban írtunk már a Szemtanú című történelemkönyvről (ITT), amely napilapstílusban ír történelmi eseményekről. A brit The Sun című bulvárlap (ami eddig főleg a 3. oldalán domborító hölgyekről volt híres) hasonló projektbe kezdett és könyv formában is megjelentette a Hold Ye Front Page nevű gyűjteményt (IDE KATTINTVA). Három nagy kategóriában találhatunk itt címlapokat: Történelem, Tudomány, Sport. Mindegyiknél vicces, bulvárstílusú, de fontos adatokkal teli cikkeket olvashatunk.

Ilyen például amikor Kr. e. 20 000-ből Ug Grunt panaszkodik, hogy a jól megszokott bölényfestmények helyett kéznyomokkal díszítették barlangjának falát. Az öreg Ug nagyon fel van háborodva, de mi a háttéranyagban olvashatunk róla, hogy így született meg a művészet. Adja magát, hiogy angol órán használjuk fel az oldalt, de a bővebben után egy másik ötletet is adunk!

Nehéz helyzetbe került Anglia a második világháborúban, mikor a németek tengeri blokád alá vonták. Egészen addig a szigetország élelmének 60%-a a tengeren túlról származott, ezért át kellett alakítani a teljes mezőgazdaságot, hogy pótolni tudja a kiesett termékeket. Erről szól a BBC nyolc részes dokumentumfilmje a Wartime Farm, a sorozatban egy történész és két régész próbál úgy élni, amiként a vidéki gazdák éltek egy farmon a háború évei alatt. A sorozat weboldala is érdekes (ITT TALÁLHATÓ), de még izgalmasabb, hogy az Open University-n keresztül izgalmas oktatási tartalmak is kapcsolódnak hozzá.

Egy játékban (IDE KATTINTVA) például kipróbálhatjuk, hogy mi miként tudtuk volna megszervezni az ország élelmezését. Ha ügyesek vagyunk, akkor jobbak is lehetünk, mint a minisztérium volt. Minden évben 4-5 paramétert kell beállítanunk majd egy dilemmában döntést hoznunk. Szintén érdekes lehet az a térkép, amin a háború alatt bekövetkezett éhínségeket mutatja be (IDE KATTINTVA).

I thought since this part of our website deals exclusively in ESL / EFL, it might make sense to write in English. Hope the bilingual twist will not put off too many people. Anyway, today's EFL idea is about conditionals and commercials. In these commercials there is a chain of events that will readily yield themselves to be used to teach conditional sentences. Any 'type', actually. All you have to do is mute the video and ask students to write down how they feel the chain of events unfolds. Then check. Alternatively, ask them to use the 'second conditional' to narrate what might happen in each case. Quite entertaining, loads of language output, might even lead to discussion and also fun. Students will want to do the exercise, I promise :) There are altogether 3 commercials, each about 30 seconds long, so plenty of stuff to write and talk about!

„ Mesélj még!” Nagyon gyakran hangzik fel ez a mondat az osztályunkban. Nagyon sok mesét olvastunk már közösen. Ha időnk engedi, szinte minden nap beköltözünk egy mese idejéig a mesesarokba, jó idő esetén a fenyőfáink árnyékába. Idén végre eljött az idő, hogy mindenki a könyvtárból a maga által választott könyvet olvashassa el. Nagy élmény volt megtalálni a saját mesénket és egy egész könyvet kiolvasni, aztán ajánlani a többieknek és a mások könyvét is elolvasni. Mostanság „Máté Angi: Volt egyszer egy” című mesekönyve a közös olvasmányunk. Az olvasás és írás órát tömbösítettük s a mesénk után a csoportok a kíváncsi kockáinkon lévő kérdőszavakkal (Ki? Mi? Milyen? Mikor? Hol? Hogyan? Mit csinál?) játszottak és tettek fel egymásnak a mesével kapcsolatos kérdéseket.(további érdekességek, valamint az ingyenes meseíró szoftver linkje a lapozás után! - a szerk.)