Interaktív, elágazó történetek, dinamikus történetmesélés a tanórán

Internet a tanórán - 2024. június 17.

Írta: Prievara Tibor

Népszerűek voltak (talán még ma is azok) a kalandkönyvek, ahol elindult a történet, és az olvasót folyamatosan döntések elé állította - választani kellett, hogyan lépjünk tovább. Az AI természetesen ezt a zsánert is felturbózta, megvalósítva azt, amit kalandkönyvek írói még csak nem is álmodhattak. Egy elágazási ponton MINDEN lehetséges válaszra végtelen számú következő lépést tud generálni, ráadásul úgy, hogy az egyes történetekhez komplex háttéranyagot gyárt (újságcikkeket, gazdasági jelentéseket, társadalmi problémák részletes leírását, és ezer más egyebet). Így egy teljes világot épít fel nekünk egy pillanat alatt, amelyben teljesen szabadon járkálhatunk, és cselekedhetünk. Angólórára kiváló, mutatjuk a lapozás után, hogy hol lehet megtalálni, és hogyan használható. Annyit elöljáróban, hogy ez valóban olyan példa, ahol egy ötlet, egy perc készülés + AI = tökéletes, innovatív angolóra :)

Az alkalmazás neve Playamnesia (ITT TALÁLHATÓ ), és egyezerűen működik (szövegalapú, ami angoltanításban remek :)): először meg kell határozni a szcenáriót, amit feldolgozunk (pl. egy atomtámadás elpusztítja a föld nagy részét, vagy önvezető autók, vagy éppen az, hogy két ellenséges család fiataljai egymásba szeretnek - érdekesség, hogy az utóbbi esetben azonnal Veronába tette a történetet az AI!).

Miután megvan az alaptörténet, és sok kiegészítő információ, egy kérdést, dilemmát vet fel az AI, és nekünk választanunk kell 3 verzió közül - vagyis még ez sem igaz, mivel ott van egy mező, ahová BÁRMIT beírhatunk, és a rendszer ezen az úton folytatja a történetet.

Hogyan használhatjuk az órán?

Például egy irodalmi mű alapproblémáját felvetjük, mindenki felmegy az oldalra (nincs regisztrációhoz kötve jelenleg), és beírja ugyanazt a kezdőpontot. Ezután hagyjuk a diákokat dolgozni, vagy a megadott válaszok közül választanak egyet, vagy beírják a saját megoldásukat, és már az első pillanattól kezdve külön történetek keletkeznek ugyanarról a tőről.

Én azt szoktam csinálni, hogy az elkészült írást alapanyagként használom (az előzmények nem vesznek el, a lap tetejére érve bármikor visszanézhetőek, és ebből szoktam dolgozni - lehet esszé, vagy történetírás feladatot adni - írja meg mi történt 250 szóban - vagy szóbeli feladatot is készíthetünk (készítsen minden elágazási pontról a diák egy-egy mondatos összefoglalót, ezeket mankónak használva mesélje el osztálytársának, hogy mi történt az ő történetében, és beszéljék meg a különbségeket, a hasonló döntéseket, a végeredményt. Ha egy kezdő 'prompt'-ot kitalálunk, az óra onnantól megírja magát - ez is egy remek példa arra, hogyan lehet AI-t használni arra, hogy az óra közben folyamatosan, dinamikusan legyünk képesek differenciálni.