Mai 'vendég' bloggerünk, Dóczi Brigitta, aki az ELTE angol alkalmazott nyelvészet tanszékén tanársegéd - köszönjük neki az alábbi posztot!! - és a Dogme néven ismert módszertani jelenségről írt. A lapozás után részletesebb leírást, linkeket, bibliográfiát is találhatunk, bevezetőül csak annyit, hogy a Dogme lényege a természetesség, azaz például tankönyvekre semmi szükség. De vajon az internet, a Web 2.0 természetes része az életünknek, vagy mesterséges (egészségtelen) kinövés az egyébként offline üzemmódban élő diákok számára? De többet nem árulunk el, csak a lapozás után.

Az utóbbi években egyre nagyobb visszhangot kap az iskolai agresszió ügye. Az USA tragikus iskolai lövöldözései vagy a mobiltelefonnal felvett órai bántalmazások felhívták a figyelmet arra, hogy az iskola nem feltétlen idillikus környezet.

Ezek az események gyakran a bulvármédiába is bekerültek és sokféle reakciót váltottak ki. Az egyik szélsőség szerint a tanárok eszköztelenek és vissza kellene adni nekik a kemény eszközöket végre. A másik véglet szerint a tanárok egyszerűen alkalmatlanok a feladatuk ellátására. Talán nem haszontalan megismerkedni egy olyan kutatással, amely azt próbálta meg kideríteni, mi is a helyzet az iskolai agresszióval. Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala készítette el az Iskolai veszélyek című tanulmányt (ITT OLVASHATÓ, INNEN LETÖLTHETŐ).

A gyakorló tanárok általában ritkán jutnak ahhoz, hogy a legfrissebb pedagógiatudományi cikkeket lapozgassák. Érezhető is némi szakadék, a pedagógia tudósok és az osztálytermekben nap mint nap tanítók között. Pedig biztosan jót tenne mindenkinek, ha nem lenne ekkora a távolság a tudomány és a gyakorlat között.

Ha valaki szeretné megtudni, hogy egy adott kérdésben mit mond aktuálisan a tudomány jó kiindulópont lehet az ERIC a világ legnagyobb pedagógiatudományi könyvtára (IDE KATTINTVA). Sajnos ez is csak az angol nyelvű cikkek között keresgél, cserébe viszont nagyon sok cikket olvashatunk teljes egészében is, nem csak az összefoglalóját. Érdemes böngészni, izgalmas kutatásokat találhat az ember.

Ezt a közhelyet mindenki ismeri, de nem szereti felemlegetni, ha a fizetéséről van szó. A Vanderbilt Egyetem napokban publikált tanulmánya szerint pedig ez a helyzet. Hiába kaptak a tanárok jelentős fizetésemelést, ha a diákjaik jobban teljesítenek a teszteken, az ő gyerekekik eredményei nem nőttek jobban azoknál, akiknek semmi jutalom nem járt. (A tanulmány ITT OLVASHATÓ angolul.)

A három éven át tartó vizsgálatban 300 matematikatanár vett részt, felüknek ígértek 5000 és 15000 dollár közötti éves bónuszt, amennyiben az állami teszten javulnak a diákjaik eredményei. A tanárok másik fele semmiféle ilyen javadalmazást nem kapott. A három év alatt nem sikerült statisztikai különbséget kimutatni a két csoport diákjainak teljesítménye között.

Egy butábbak az iskolából kikerülő generációk! Egyre könnyebb átvinni a lécet az érettségiken és felvételiken! Egyre lejjebb megy a színvonal! Nem csak hazánkban hangzanak el ezek a mondatok (ITT ÍRNAK róla a komment.hu-n), hanem sok más országban is.

A tudományos népszerűsítés egyik fenegyerreke Ben Goldacre blogjában arról töpreng (ITT, ANGOLUL), vajon miféle alapja lehet ezeknek a kijelentéseknek. Nagyon sok kérdést és kételyt vet fel az ilyen sommás kijelentésekkel kapcsolatban.

Kell-e számítógép, kell-e IKT a legkisebbeknek, akár az óvodában (bölcsödében) is? A kérdés bonyolult és összetett, nagyon sok érv hangzik el mellette és ellene is. Az Egyesült Királyság Nemzeti Alaptanterve szerint 40 hónapos korukra a gyereknek már bánniuk kell az egérrel és a billentyűzettel és már 22 hónapos koruktól ismerkedniük kell a számítógépekkel.

Nem mindenki ért egyet ezzel. Aric Sigman angol kutató a Daily Telegraphnak adott nyilatkozatában erősen kritizálta ezt a gyakorlatot. Meglátása szerint az IKT korai alkalmazása pontosan azt akadályozza meg, amit fejlesztenie kellene, a fenntartott figyelem és koncentráció képességét. Mindeközben a fejlődő agyra olyan hatással van, ami később olvasási nehézségekhez, figyelemzavarhoz vezet. Sigman szerint kilenc éves kora előtt nem szabadna az iskolában számítógéppel találkoznia a gyerekeknek.

Létezik bulvárpedagógia? Van olyan neveléstudomány, ami az olcsó népszerűségre törekszik a megalapozott kutatásokkal alátámasztott vizsgálatok helyett? Ollé János szerint ilyen bulvárpedagógia Sir Ken Robinsoné. ITT OLVASHATÓ Ollé János blogbejegyzése erről:

Ken Robinson mondanivalója tökéletesen középen áll a tudományos értelemben vett pedagógia és a hétköznapi gyakorlatok pedagógiai nézetei között. Lelkesítő, érdekes, hatásos, nagyívű és tegyük hozzá némi cinizmussal: kifejezetten kreatív (belőle még nem ölte ki az iskola) ellenben veszélyes mindkét oldalra, de leginkább a közönségre nézve.

Nem éppen tudomány, de nagyon érdekes lehet, hogy milyen hullámokat vetnek a weben az oktatáspolitika lépései. Az internet adta lehetőségeknek köszönhetően mindenki hozzászólhat, elmondhatja a véleményét. Izgalmas lehet elolvasni, mit írnak egyes véleményvezérek, sőt akár hozzátenni a saját gondolatainkat is.

Egy ideje már csiripelgetik a madarak, hogy az utóbbi időkben az oktatásnak valami egészen új formája, teljesen más paradigmája kezd kialakulni. A szószólói szerint konnektivizmusnak nevezett elképzelés, a tanulást nem instrukciók kiadásában, információátadásban vagy ismeretközlésben látja, hanem inkább hálózatok építésében. Eszerint az ev szerint a digitális korszakban a tanulás maga hálózatok (diák-tanár, diák-diák, diák és a világ) sorában történik meg.

A tudományos népszerűsítés fontos és egyben szórakoztató dolog. Szinte mindenki szívesen olvas a fizika, a biológia titkairól, új eredményeiről, de a történelemtudomány vagy akár a matematika közérthető nyelven megfogalmazott érdekességei is nagy érdeklődésre tartanak számot. Hazánknak ma is vannak olyan kutatói, akik képesek közérthetően és izgalmasan a nagyközönség számára is közel hozni a tudományt, ilyen például Mérő László vagy Csányi Vilmos, esetleg Falus András.