Egy hónapja jelent meg és jelentős port kavart az OECD tanulmánya a laptopok iskolai használatáról. Mi is írtunk róla és meg is fogalmaztuk az értelmezésével kapcsolatos aggályainkat (ITT), az OECD kutatás arra a következtetésre jutott, hogy a technika bevezetése magában az iskolákba nem sokat jelent. A neo-ludditák úgy érezték, hogy végre igazolva lett amit mindig is mondtak: a technika elbutít, elidegenít, árt. Valójában pedig csak arról volt szó, hogy a technika magában semmit nem jelent, ha nincs hozzá megfelelő pedagógia, ha nincs hozzá megfelelő elképzelés, hogy miért is kellene.

Pár napja megjelent egy újabb kutatás, az eredménye kevésbé bombasztikus, így jó eséllyel nem fogja majd megjárni az országos médiát és a blogoszférát, pedig nagyon alapos és nagyon megfontolandó dolgokról szól. A kutatást a European Schoolnet végezte két éven át nyolc ország több mint negyven iskolájában. Az iskolákban különféle felállásokban, különféle szcenáriókban vizsgálták az IKT eszközök használatát, a kutatók hosszas megfigyeléseket végeztek az osztálytermekben, interjúkat készítettek, felméréseket csináltak. Az eredmények elolvashatók projekt oldalán (Creative Classrooms Lab).

Érdekes cikket találtam, ami a Journal of Cognitive Science című tudományos lapban jelent meg 2011-ben és a többszörös választásos tesztek hatékonyságát vizsgálta. A többszörös választásos tesztek nagyon népszerűek, a mi érettségi rendszerünkben is gyakran előfordulnak, de nagyon sok kritika is éri őket. Leginkább az, hogy nem segítik elő a valódi gondolkodást, az elmélyült tanulást. Az IKT-val foglalkozó tanárok számára ez azért is lehet érdekes, mert a különféle programok, e-learning rendszerek előszeretettel alkalmaznak ilyen teszteket. Előnyük, hogy a számítógép is ki tudja javítani őket, hátrányuk, hogy nem derül ki belőle, miként gondolkodott a diák és tudjuk, hogy hibás úton is lehet helyes eredményre jutni.

Nos Jeri Little és munkatársai azt vizsgálták, hogy a tanulási folyamat közben végzett felmérés hogyan befolyásolja a végső eredményt ha ez a felmérés többszörös választásos és ha rövid kifejtős típusú. A diákoknak egy rövid szöveget adtak, azután következett egy gyakorló teszt, tovább olvashatták a szöveget majd egy végső teszten derült ki, mennyit tanultak meg a szövegből. Meglepő módon a leghatékonyabban a többszörös választás segítette elő tanulást.

Ha valaki nagyon lassan követi csak a technika fejlődését, megvan az az előnye, hogy kevesebbet kell költenie elavuló technológiákra. Ha például most szeretné valaki lecserélni a bakelitlemezeit valami modernebb hanghordozóra, átugorhatja CD-t, a DVD-t és rögtön gyűjtheti a zenéket valamilyen mozgó alkatrész nélküli, digitális tárolón (pl. egy pendrive-on). Ez egy minap megjelent tanulmányt olvasva (ITT TALÁLHATÓ) jutott eszembe, amiben a mostanában divatos kifordított osztályterem koncepcióját bírálják a szerzők. Ha valóban meghaladott ez a tanulási modell, akkor könnyedén túl lendülhetünk rajta, hiszen mifelénk még alig kezdték el használni egyáltalán.

A kifordított osztályterem lényege, hogy megfordul a tananyag leadásának és feldolgozásának színtere. A klasszikus modellben, a tanár az órán leadja az anyagot és a diákok azt feldolgozzák otthon. A fordított osztályterem esetében a diákok előbb otthon elolvassák (vagy megnézik videón) az anyagot, majd az órán közösen feldolgozzák, dolgoznak vele. Most azt tesztelték, hogy vajon melyik sorrend vezet hatékonyabb tanuláshoz. (Végre nem csak arról beszél valaki, hogy szerinte mi lenne jó, hanem kísérleteket, méréseket is végez róla, ahogy erről EGY KORÁBBI CIKKBEN már írtunk.) Lássuk, mit és hogyan vizsgáltak!

A világűr csodái majdnem mindenkit lenyűgöznek. A NASA igyekszik a kedvünkben járni, és rengeteg videót oszt meg a NASA.gov videógalériáiban (ITT TALÁLHATÓ). Amiért ez jó hír nekünk, az az, hogy nem öncélú, érthetetlen és nehezen használható videók kerültek az oldalra, hanem láthatóan nagy gondot fordítottak arra, hogy a jelenségeket közelebb hozzák a nézőkhöz és közérthetően elmagyarázzák, hogy mikor mi miért történik. Akár a Curiosity-n (vagy általa) küldött videók és érdekesek lehetnek, de az is izgalmas, hogy mit is csinálnak az asztronauták, vagy mi mindent érdemes tudni az expedíciókról. A videóknak soh anem érünk a végére, érdemes válogatni, hogy a legjobbak és a legérdekesebbek kerüljenek terítékre.

Az OTP Fáy András Alapítványa a Mindentudás Egyeteme és a Khan Akadémia elegyét próbálja összehozni. A Tudásfeltöltés.hu (ITT TALÁLHATÓ) oldalon. Ahogy az oldal szerkesztői fogalmaznak: az oldalon ... 'több száz kisfilm lesz elérhető, amelyek közérthetően és izgalmasan mutatják be a tudomány, az egyes tudományterületek világát'. És ami külön kedves tőlük: az oldalt ... 'úgy alakítottuk ki, hogy a filmeket nemcsak a honlapunkon keresztül lehessen megtekinteni, hanem szabad felhasználást biztosítunk minden egyes kisfilmhez, akár számítógépre, akár mobiltelefonra szeretnénk letölteni'. Azaz valóban hordozható oktatófilm gyűjteményt kapunk. Már most is található rengeteg anyag, elsősorban természettudományos tárgyakhoz találunk videókat, illetve a videók rendszerezése még nem egészen felhasználóbarát, hisz a Mechanikai energia hővé alakítása a Társadalomtudomány címke alatt található, ugyanakkor ha lejjebb lapozunk, azért találunk érdekes 'humán' kisfilmeket is! Kellemes lapozgatást!

A neveléstudományi kutatások csak ritkán törik át a nagy tudomány ingerküszöbét, a legrangosabb, legmagasabb impact faktorú tudományos szaklapok (mint a Nature és a Science) elsősorban biológiával, kémiával és fizikával foglalkoznak, nagy néha csúszik be egy-egy kísérletes pszichológiáról szóló cikk, de a pedagógia többnyire túl puha tudomány ezeknek a komoly fórumoknak.

A május 13-i keltezésű Science szám most egy ízig-vérig pedagógiai cikket közölt. Talán nem független a dolog attól, hogy a cikk harmadik szerzője Nobel-díjas fizikus, aki a Bose-Einstein kondenzátum előállításáért kapta meg a neves kitüntetést nem pedig a didaktibán elért újításaiért. Carl Wiedman érdeklődése az utóbbi években az oktatás hatékonysága felé fordult, ezért is alakult meg a nevével fémjelzett kutatóintézet. Ebben az intézetben végezte el két friss PhD-s diák azt a kísérletet, amiről beszámoltak a lapban és aminek az a következtetése, hogy a diákok bevonásán és tevékenységeken alapuló tanítás sokkal hatékonyabb, mint a hagyományos frontális előadás. De nézzük a részleteket!

Ugyan ezt a kifejezést általában nem a tanárokra használják, könnyen lehet, hogy az lenne a helyes. Legalábbis erre következtethetünk egy magyar kutató Gergely György és munkatársai izgalmas kutatásaiból ITT és ITT). Állításuk szerint a csecsemők viselkedésének egyes vonásai nem magyarázhatók másképpen, mint a tanulási helyzetre való alapvető ráhangolódással. Úgy vélik a természetes pedagógia az ember korai sajátossága, sőt magában az emberré válásban, akár a beszéd kialakulásában is fontos szerepe lehetett.

Meghatározásuk szerint a pedagógiai szituáció létrejöttéhez három feltételre van szükség. ezek az osztenzió azaz annak deklarálása, hogy tanítás folyik. A referencia, azaz a tanítás tárgyának kinyilvánítása. Végül a relevancia vagyis az átadott tudás érvényességének meghatározása, bemutatása. Érvelésük szerint az a típusú szerszámhasználat, ami az ember sajátja csak ilyen pedagógia kialakulásával együtt jöhetett létre.

Kétségtelen, hogy a Facebook meghatározó hatás minden fiatal életében. Most már ahhoz is elég nagy, hogy kutatásokkal próbálják meg elemezni a hatásait. A lapozás után egy amerikai kutatás eredményeit foglaljuk össze, amely összesen kb. 900 egyetemista, illetve egyetemet végzett ember megkérdezésével készült. A kutatás eredeti, angol nyelvű verziója PDF formátumban IDE KATTINTVA tölthető le, akit csak a lényeg érdekel, vagy nem tud angolul, annak a lapozás után minden fontosat elmondunk!

Nagyon megörültem ma, amikor egy kollégám javaslatára a Bioetika Blog oldalára keveredtem (ITT ÉRHETŐ el az oldal). Amellett, hogy mindnekinek ajánlható szerintem olvasgatásra a blog, egy gondolatot ébresztett bennem, vagyis egy kérdést kellett feltennem magamnak: miért is örülök én ennyire ennek? Magánemberként kétségtelenül érdekes cikkeket, linkeket találtam, jó volt olvasgatni. De az öröm érzése azért türemkedett fel lelkem mélyéről, mert angolos óravázlatokat éreztem meg az oldalon lapozgatva. Ez tényleg lehet így? Gimnáziumi tanárként nekem bioetikának kell örülni, hogy tudjak mit tanítani az órákon? Hát akkor ezt most így hogy? Lapozás után magvas gondolatok!

Mai 'vendég' bloggerünk, Dóczi Brigitta, aki az ELTE angol alkalmazott nyelvészet tanszékén tanársegéd - köszönjük neki az alábbi posztot!! - és a Dogme néven ismert módszertani jelenségről írt. A lapozás után részletesebb leírást, linkeket, bibliográfiát is találhatunk, bevezetőül csak annyit, hogy a Dogme lényege a természetesség, azaz például tankönyvekre semmi szükség. De vajon az internet, a Web 2.0 természetes része az életünknek, vagy mesterséges (egészségtelen) kinövés az egyébként offline üzemmódban élő diákok számára? De többet nem árulunk el, csak a lapozás után.