A klasszikus iskola védelmében gyakran hangzik el, hogy nem csak a tanulás színtere, hanem egyben szocializációs tér is, az a hely, ahol a diákok megtanulják a közösségi lét szabályait. Valóban, a legtöbb embernek az iskolához kötődnek a barátságai, szerelmei. Itt tanult meg játszani, várni a sorára, szövetséget kötni, pletykálni, veszekedni és kibékülni. Egyre alaposabb a gyanúm, hogy az online oktatásra áttéréssel nem is az a legnagyobb gond, hogy mit fognak megtanulni a gyerekek, hanem hogy mi marad ki nekik a társas kapcsolataikból.

Így karantén idején legalább olyan fontos, hogy a diákok mentális egészségére is figyeljünk, mint arra, hogy miként haladnak a tananyaggal. A bezártság, a szociális kapcsolatok beszűkülése már gyorsan érezteti a hatását és ezen a tanulás egyéni felelőssége, a hirtelen nyakukba szakadt temérdek beadandó és feladat sem segít. Ilyenkor mindennél jobb lehet a játék, ami kicsit kiszakít ebből a taposómalomból. Online egyszerre 12 ember által játszható játék a Skribbl (IDE KATTINTVA) ahol dolgokat kell lerajzolni. Játszhatunk együtt a nagyvilággal, de arra is van lehetőség, hogy saját szobát hozzunk létre, aminek a linkjét oszthatjuk meg a diákokkal (és ha privát böngésző ablakot nyitunk, akkor több meccset is vezethetünk párhuzamosan). Garantált a szórakozás.

Alcímnek ezt adnám: Én hibás válasznak ennyire még nem örültem!

A digitális iskolában az egyik legkeményebb dió a számonkérés megvalósítása. Elsőre könnyűnek hangzik, hogy engedjük el a dolgot, mert valóban kevés lehetőségünk van arra, hogy a klasszikus keretek között mérjük fel a diákok tudását. A formatív értékelésre, folyamatos értékelésre, gamifikációra számtalan példa van és érdemes is alkalmazni őket (nem csak a karantén idején), van azonban egy bökkenő: egy nap ezeknek a diákoknak mégiscsak a klasszikus módon kell számot adniuk a tudásukról, legyen az középiskolai felvételi, érettségi, osztályozó vizsga, tanulmányi verseny vagy bármi egyéb. Mit tegyen az a tanűr, aki nem akarja teljesen elengedni ezt a munkaformát? Itt egy ötlet:

A sok technikai megoldás után végre talán ideje lenne arról is beszélni, milyen módszereket lehet használni így a karanténba zárt iskola idején. Most egy olyan eszközről lesz szó, ami tulajdonképpen bármilyen technikai megoldással használható, de sokat segíthet a diákoknak abban, hogy alaposan dolgozzák fel egyedül az anyagot és a tanároknak is, hogy lássák, mennyire sikerült ez. Ez az eszköz a gondolattérkép. Az alábbiakban egy kis videóban mutatjuk be, hogy mi is a gondolattérkép és digitális eszközöket is kínálunk hozzá. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, gondolattérkép készülhet teljesen offline módon is, papíron, kézzel. Ebben az esetben elég, ha a diák lefotózza és azt küldi el (akár e-mailben) a tanárnak, aki visszajelzést tud adni rá. Következzék tehát a videó és az eszközök:

Mit tegyen a testnevelő tanár a karantén idején? Szomorúan tűárja szét a karját, hogy akkor neki nincs mit tennie vagy gondolkodjon el azon, hogy miként lehet a digitális iskolában megoldani a mozgást. A mi iskolánkban az utóbbit tették és létrehoztak csoportokat a diákoknak, ahol maguk vezethetik a heti edzéstervüket és azt, hogy mit sikerült belőle megvalósítaniuk. Ha kell segítséget kapnak a gyakorlatokhoz, esetleg videón küldik el a tanároknak, hogy mit csináltak. A lényeg megint a bizalom és a tanárok és diákok közös munkája. Az alábbiakban közöljük Teremy László kollégám levelét, amit a 11. évfolyam diákjainak írt:

Hihetetlen az aktivitás a pedagógustársadalomban, valóban történelmi perceket élünk. A digitális oktatásra készülődés közben arról szeretnék pár gondolatot megosztani, hogy talán hogyan lenne érdemes ezt az időszakot kihasználni, mire jó, és mire nem a digitális környezet. A legelső jellemző kérdés felénk az volt eddig, hogy 'hogyan tudok pont úgy tanítani, ahogy eddig, csak online?'. Ez persze érthető, de lehet, hogy már középtávon ez lesz a legnehezebb út. Ez az az út, amikor megpróbáljuk pont ugyanazt csinálni, amit eddig, csak egy egészen más közegben. Ebben a cikkben arra próbáljuk a választ keresni, hogy mit lehet, és érdemes egy digitálsi iskolában csinálni, illetve milyen folyamatokat nem tud helyettesíteni egy digitálizált modell. Konkrét tippek, ötletek a lapozás után!

Miközben mindenki gőzerővel készül a digitális oktatás megvalósítására az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés: hogyan lesznek így a dolgozatok? Tény, a számonkérés az a része a tanításnak, amit a legjobban állít kihívás elé állít ez a helyzet. A diákoknak valahogy visszajelzést kell kapniuk a munkájukra, sőt vannak, akiknek hamarosan majd érettségizniük is kell, szóval az értékelés semmiképpen sem nélkülözhető, de hogyan lehet ezt megoldani az online térben?

Két lehetőségünk van: vagy a megszokott paradigmában maradunk, vagy kilépünk belőle. Talán nem meglepő, ha eláruljuk, hogy mi a második megoldás hívei vagyunk, de tudjuk, hogy nem mindenki lépne túl nagyot pont most, amikor amúgy is elég nagyokat kell lépkednie és amúgy is elég távol van a saját komfort zónájától. Mit lehet tehát tenni?

A digitális oktatásra átállás sok technikai kérdést vet fel, de legalább annyi pedagógiait is. A kettő közül valószínűleg ez utóbbi a kemény dió. Együttműködő gyerekekkel postagalambbal is lehet tanulni, olyanokkal, akik nem akarnak részt venni a dologban még a holografikus konferencia és mesterséges intelligenciával támogatott osztályfelügyeleti rendszer sem fog működni. Az első és legfontosabb tehát, hogy beszélgessünk a diákokkal arról, hogy mi és miért fog történni, lehetőség szerint közösen dolgozzuk ki az online tanulás és tanítás szabályait.

Néhány dolog, amire biztosan figyelni kell, amiről biztosan beszélni kell: