Érdekes és mem is túl bonyolult játék a Streetmix, amely IDE KATTINTVA található. Az ötlet roppant egyszerű: megtervezhetjük az ideális utcát (ha szeretnénk elmenteni, esetleg megosztani a kész munkákat, akkor Twitter azonosító kell - de ahhoz, hogy órán használjuk, ez nem szükséges). Indulhatunk egy minta-utcával, de akár egy teljesen üres utcaképet is kaphatunk. Ezt aztán szívünk szerint benépesíthetjük. Olyan döntéseket kell meghoznunk, mint pl. legyen-e bicikliút, hány sáv legyen az autóknak, milyen növényeket telepítünk és hová, vagy éppen, hogy milyen tömegközlekedési eszköz fut és hol. Szóval nem bonyolult, de mégis hasznos kis játék ez, ahol a 'közlekedés' témakör szókincsét szinte észrevétlenül lehet elsajátítani, de ami talán még fontosabb, döntéseket kell hozni arról, hogy milyen is az ideális utcakép.

A Tonematrix kellemes kikapcsolódás és talán nem minden pedagógiai haszon nélküli játék. Használatát, működését nem kell megtanulni, hiszen annyi csupán a dolgunk, hogy a megjelenő négyzetekbe kattintva hangokat írjunk le, amelyeket a program automatikusan loop-olva lejátszik. folyamatosan alakíthatjuk a számunkat, amíg el nem értük a kívánt hatást. Amikor végeztünk, az oldal alján található 'Copy link to clipboard' gombra kattintva elküldhetjük művünket másoknak, vagy - ha az vonzóbb - akár azonnal oszthatjuk Facebook-on is az eredményt.

Érdekes játékot talált ki a Google, a neve Spell up és a lényege annyi, hogy egy hatalmas szópiramist kell építeni. Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, hogy a játék által felolvasott - egyre bonyolultabb - szavakat elbetűzzük. Vizuálisan nagyon szép, letisztult a játék felülete, látható, hogy mi mit jelent, nem kell sokat töprengeni azon, hogyan is kell ezt játszani. A játék maga egy idő után monoton, és a betűzés mint műfaj azért elég korlátozott (már ami a nyelvtanulói hozadékát illeti). Kipróbálni (főleg kezdőbbeknek) és csiszolni a kiejtést azért feltétlenül érdemes (természetesene mikrofon kell hozzá, mivel bele kell beszélnünk a programba).

A Map your future nevű játék (ITT TALÁLHATÓ) segítségével (angolul) eltervezhetjük a jövőnket. A játék nem éppen mai csirke, de még mindig viszonylag igényes külsővel, izgalmas tartalommal várja a tanulókat. Pénzt költhetünk, adót fizetünk, és rengeteg döntést kell hoznunk, mi az, ami belefér, és mi az, ami már esetleg nem. Van egy boldogság-ometer is, amely megmondja, hogy hány egység boldogságot tudunk egyes vásárlásokkal szerezni. Természetesen azt is elmondják, hogy nem minden boldogság mérhető pénzzel, de itt csak a pénzzel mérhető boldogság kap szerepet. Szintén érdekes lehet, hogy nagyon fontos a hang, azaz az instrukciókat hanggal adják, ami konkrét órai használat ellen szól, hiszen káosz lehet egy órán, hacsak nincs fülhallgató a gyerekek fülében.

12 éves fiam lelkes játékosa a Minecraft nevű építős-túlélős kreatív játéknak (ITT ÍRTUNK RÓLA), néha a leckeírás helyett is inkább azzal foglalkozna. a minap is, amikor éppen a tanulnivalójával kellett volna foglalkoznia azt kérdezte, hogy bekapcsolhatja-e a játékot. Zord apaként készültem éppen nemet mondani, amikor közölte, hogy az internetes matekverseny megoldásához használná.

A feladatban azt kellett kiszámolni, hogy hány kockacukor marad egy dobozban, ha bizonyos részeket elveszünk belőle, ő pedig úgy gondolta, hogy a legkönnyebb úgy lenne kitalálni, ha a játékban megépítené kockákból a tömböt és kiszámolná, hogy a leírtak szerint pontosan mennyit vesz el belőle. A Bővebben után olvasható a feladat és megnézhető az is, hogy pontosan mit csinált a fiam a játékban.

Vicces oldalba akadtam a napokban, a neve You can't write proper English under pressure, azaz nem tudsz helyesen írni angolul nyomás alatt.  A játék (amely egyébként ITT TALÁLHATÓ), elég egyszerű, mégis rendkívül nehéz. Egyre kevesebb idő alatt kell eldöntenünk, hogy helyesek-e a mondatok. Feltétlenül ajánlom, hogy zenével próbáljátok ki, mert úgy még sokkal nehezebb. Az oldal készítőinek egyéb érdekes alkotásai is vannak, nekem nagyon tetszett szintén a házak árát megsaccolandó alkalmazás. Itt (pontosabban ITT) a Google street view-ban kapunk 10 házat, és meg kell tippelnünk, hogy vajon mennyiért adták el őket. Ha még ez sem lenne elég, érdemes IDE KATTINTANI, mert itt egyetlen posztban az összes érdekes, vicces (néha kicsit pihent) játékot megtalálhatjuk. Mielőtt diákoknak ajánlanánk, azért nézzünk körbe, hogy biztos mindegyik teljesen megfelelő-e nekik (megsúgom: a válasz: NEM).

Újra jelentkezik az App híradó, megint egy remek mobilos alkalmazást ajánlunk  mindenki figyelmébe. Egy játékról van szó, de igazán különleges fajtáról, ez ugyanis egy kooperatív játék Androidos vagy iOS-es rendszerekre. A neve Spaceteam és megtalálható az iTunes-on (ITT) és a Google Playen is (ITT). Ahhoz, hogy együtt tudjunk játszani ugyanarra a wi-fi hálózatra kell csatlakoznunk és már indíthatjuk is a játékot. Egy űrhajót kell irányítanunk a képernyőn látható műszerfallal. A műszerfalon mindenféle vicces nevű kapcsolók és számlálók vannak, ezeket kell tekergetni, kapcsolgatni, a kívánt értékre állítani. Feliratok mutatják, hogy éppen mit kell beállítanunk. A csavar annyi, hogy az általunk látott utasítások többnyire a mások műszerfalán látható dolgokra vonatkoznak és viszont. Így aztán folyamatosan mondogatjuk, hogy: Állítsd a nanozónát hármasra! Kapcsold le a részecskepajzsot! és így tovább. Egyre nehezebb a feladatunk, néha leesik egy-egy darab a műszerekből, aszteroida mezőbe kerülünk és így tovább. Az egész borzasztóan vicces is és izgalmas is.

Természetesen jó lehet a Spaceteam csapatépítő játéknak, ha együtt van az osztály versenyezhetnek. Pillanatok alatt össze lehet vele kovácsolni egy olyan társaságot is, akik még soha nem találkoztak. De hasznos lehet a játék nyelvórán is, ha kikötjük, hogy csak a célnyelven szabad beszélni, utasításokat adni. Még a legvisszahúzódóbb diák is kiabálni fogja a parancsokat perceken belül. A magasabb szinteken ráadásul már nem csak feliratok, hanem ikonok is vannak, így azt is el kell magyarázni a másiknak, hogy értse, mire gondolunk.

A TanárBlog új szolgáltatással bővül, mától ugyanis rendszeresen jelentkezünk az APP HÍRADÓ nevű rovatunkkal, ahol - nem meglepő módon - oktatásban (vagy csak úgy egyébként) hasznos app-okat mutatunk be különböző platformokra. Az első ilyen egy Windows 8-ra készült kis játék, ami nagy mozgásigényű gyerekeknek (és felnőtteknek) kínál szórakozást és nyújt megoldást arra is egyben, hogy a gyerekeink ne egymást püföljék. A Ballstrike nevű játék (INNEN TÖLTHETŐ LE) nagyon egyszerű: a videókamera érzékeli a helyzetünket, majd különböző színű labdák jelennek meg a képernyőn. A dolgunk az, hogy ezeket kipukkasszuk. Hatalmas élmény, hogy a mozgásunkat érzékeli a program, így gyakorlatilag a Kinect élményét kapjuk. Természetesen a leghatékonyabb úgy, ha a program által javasolt távolságot megtartjuk a géptől, így biztosan sokat mozgunk. A játék teljesen frenetikus hatással van gyerekekre, akár 30 percig is ugrálnak előtte rendületlenül, majd összeesnek a fáradtságtól.

Azon gondolkodtam, hogy talán érdemes lenne Halloween alkalmából anyagokat keresni, hátha fel lehet dobni vele a szünet utáni első órákat. Aztán végig néztem a TanárBlog eddigi Halloween kínálatát, és azt gondoltam, hogy talán felesleges lenne ehhez még újabbakat írni. Végül kaptunk eg levelet Szalay Katától (ex-PIL Akadémia), aki nem keveseb mint 8 újabb érdekességet, anyagot, feladatlapot osztott meg velünk. Kata anyagait IDE KATTINTVA lehet elérni a SkyDrive-on (és persze letölteni), íme egy SMART Notebook tananyag, ITT egy interaktív tökvájós játék, ITT TALÁLHATÓ egy A1 szintű kezdő tananyag, EZ egy durvább játék (interaktív kvázi-horror), de azért talán annyira nem vészes, EZ PEDIG egy gyűjtemény 10 ötlettel, végül pedig a New York Times teljesen kimerítő tananyagcunamija a témakörben. Azt gondolom, ebből lehet szemezgetni bőven!

A minap az EDEN nevű EU-s gigaprojekt magyarországi rendezvényén jártunk, ahol egy fókuszcsoportban beszélgettünk az IKT helyzetéről sokadmagammal. Miközben mindenki beszélt arról, ami fontos neki, megütötte a fülemet egy weboldal, amit nem ismertem addig (mint kiderült, csak pár napja élt, úgyhogy így kevésbé volt kellemetlen), melynek a neve Versike, és a verstanulást segíti (és ITT TALÁLHATÓ). A koncepció egyszerű és világos: megkapjuk 'tanulásra' a versszakokat (nincsenek még kortárs költők, kivéve egy Romhányi verset, de ez - mint kiderült - szerzői jogi és nem elvi kérdés), majd elolvashatjuk úgy. hogy először kevés, majd egyre több betű marad ki belőle. Itt egy kicsit csalódtam, mert elsőre azt hittem, hogy így fogom tanulni is, azaz először csak 10 betű marad ki, amit be kell gépelnem, aztán egyre több, míg végül teljesen megtanulom a verset. Nos, a Versike nem így működik, tanulni csak magamban 'mormolva' a szavakat tudok, és amikor az Ellenőrzés-re kattintok, teljesen üres (már interaktív) oldalt kapok, ahol az egész verset (versszakot) be kell gépelnem. Ezt aztán eltárolja a rendszer, látszik, hogy hány verset, milyen hatékonysággal tanultam, úgyhogy még statisztikát is kapunk az elvégzett munkáról.